Még mielőtt bármi másról írnék (előbb-utóbb fogok, csak most munka), mindenki menjen el és nézze meg A férfiak szexuális élete c. darabot a Jurányi Házban. Valahol félúton van a standup és a hagyományos színház között (díszlet nincs, jelmez nincs, elejétől-végéig egybefüggő sztori nincs, színészi játék van), és be kell valljam, hogy várakozásaimmal ellentétben (nem mindig […]

És még csak annyit, hogy a sírkövemre (ez csak túlzott elővigyázatosság, de ha mégis belefulladnék a takonyba) azt szeretném, ha Grafit lerajzolná (lehet alkoholos filccel is), ahogyan a kétnapos munkaszünet előtt fél nappal állok a harmadik patika parkolójában tüdőgyulladással, gyerekkel, lázzal, és a tíz (!!!) parkolóhelyet elkordonozó tűzijátékárust nézem az autóból, amelynek nem találok helyet, […]

…de most már muszáj egy kicsit a személyiségfejlődését is dicsérnem, mert amikor az éjszaka közepén, bizonyos körülmények folytán pizsamában* (nem, nem járunk, vagy ilyesmi) sétáltattuk a kutyát, és én előadtam neki a nézeteimet az életről, a világmindenségről, és arról, hogy szerintem ki mit gondol miről, akkor spontán reakcióból megjegyezte, hogy lucia, te tiszta hülye vagy, […]

Én nem tudom, hogyan történhetett, de a könnyű esti vacsora után valahogy belesodródtunk egy maratoni sous vide szeánszba: A végére már teljesen elveszítettem a józan ítélőképességemet, és vidám, kétes identitású állatkát alkottam a rozmaringos kacsamájból: Írnék egyébként intellektuálisabb dolgokról is, de a legintellektuálisabb párbeszédünk az volt, amit lejjebb közlök, és a tudatállapotomat az is jelzi, […]

Szóval a forgatókönyvíró-gárda így az eseménydús nyár végével azért összeült, hogy megírja, mi történt Tallián Miklóssal (Ben Affleck) azután (jelezném Budapest népszerű szórakozóhelyei felé, hogy még mindig nyitott a lehetőség, hogy inspiráljanak minket, cserébe Tallián Miklóssal (Ben Affleck, ha ráér) náluk fognak történni dolgok), és most is úgy volt az egész, mint ahogy elmeséltem a […]

Nem akarok nagyon spoilerezni, és sarkkutatózni sem fogok tovább (nagyon sokat), de időnként azért felröhögök magamban, például a norvégokon, akik nagyon tudnak valamit. Az egyik legzseniálisabban aljas húzás például Amundsené volt, aki ugye leszaladta a Déli-sarkot Scott előtt, majd a szintén az Antarktiszon tartozó ausztrál kollégájának, Douglas Mawsonnak (aki öt órával késte le a hajóját, […]

A kaméleonok úgy kerültek érdeklődésem látóterébe, hogy szültem egy gyereket, aki megtanult beszélni, és közölte velem, hogy nagyon szeretne egy állatot. Nálunk ugye a robotika alaptörvényei közé tartozik, hogy amit a Don akar, azt a Consigliere elintézi (a ford. megj.: műfaji keveredés!), főleg, hogy a Don teljesen spontánul olyanokat mond, hogy anya, most ne vegyünk […]

Az óvónénik kértek tőlem képeket a felújításról (mintegy családlátogatás helyett), úgyhogy itt van például egy sorozat a konyháról, és nem állítanám, hogy most maradéktalanul elégedett vagyok vele (lesz még radiátorfestés, ablakkeret-festés, konyhabútorcsere piros ikeásra), de egyrészt ott van az a drog benne, hogy a csempézést leszámítva mindent én csináltam, másrészt látni kellett volna előtte (az […]