Az óvónénik kértek tőlem képeket a felújításról (mintegy családlátogatás helyett), úgyhogy itt van például egy sorozat a konyháról, és nem állítanám, hogy most maradéktalanul elégedett vagyok vele (lesz még radiátorfestés, ablakkeret-festés, konyhabútorcsere piros ikeásra), de egyrészt ott van az a drog benne, hogy a csempézést leszámítva mindent én csináltam, másrészt látni kellett volna előtte (az a mayhem, ami az első képeken tükrőződik, semmi a korábbi állapotokhoz képest, ugyanis az előző lakóknak két évvel eladás előtt elromlott a konyhai csapjuk (amit nekem kiszállással együtt ötezerből megjavítottak), és mindent beszáradt, szennyes edények és rothadó bútorok borítottak, cigi- és rühöskutya szaggal, amire még rájött, hogy a villanyvezetékcsere során egyenletes, két centis finom por hullott a mindenre).