dialógusok kategória bejegyzései

a körzeti megbízott szívéről

Van most ez a felzúdulás akörül, hogy civil autóból büntetnek rendőrök, és erre az volt az első reakcióm, hogy ez so 2017, velem már akkor csinálták, mielőtt menő lett volna, de asszem, ez azzal állhat összefüggésben, hogy közlekedésirendőr-csillagkép beleállt a tizenkettedik házamba, vagy valami ilyesmi.*

Szóval az egész azzal kezdődött, hogy tényleg nagyon jó akartam lenni, és már két nappal azelőttre** bejelentkeztem műszaki vizsgára, hogy lejárt volna a tanúsítvány (az előzőt két óra alatt elintézték aznap), de a helyszínen kiderült, hogy ez nem lesz olyan gyors, mert ki kell cserélni az izét meg a hogyishívjákot, meg a jobb visszapillantómat, amin berepedt a tükör (ez utóbbiról mondjuk tudtam, mert jó megfigyelő vagyok), alkatrészárral, fékpofákkal-olajjal-szűrőbetétekkel, munkadíjjal saccperkábé kétszáznegyvenért, ráadásul még meg is kell rendelni az izét meg a hogyishívjákot***.

Ennél a résznél nagyon elszomorodtam, de arra jutottam, hogy majd nagyon sokat fordítok és óvatosan közlekedek (a gyerek miatt muszáj, 25 kilométer az iskola), amíg kész nem lesz. Béla, a kapcsolattartóm biztosított arról, hogy köv. keddre megérkezik a rendelés, és azonnal soron kívül helyet biztosít nekem a műhelyben, amint ez bekövetkezik. Mivel nem akartam túl rámenősnek tűnni (bár nagyon hosszúnak tűntek a napok), a következő csütörtökön hívtam fel csak Bélát, aki sajnálkozva tájékoztatott, hogy nem jött meg semmi, majd szól. Viszont ezt a “majd szólok”-ot már ismerem, úgyhogy másnap is felhívtam, meg harmadnap is, és mindig nagyon kedvesen érdeklődtem, ennek ellenére a negyedik naptól fogva Béla életmódot változtatott, és folyamatosan táplálkozott, legalábbis a kollégája szerint, aki innentől kezdve fogadta helyette a hívásaimat. És ez így ment két hétig (pedig már a “keddig” is beláthatatlanul hosszúnak tűnt), mármint Béla folyamatosan házon kívül tartózkodott étkezési célokból, gondoltam is rá, hogy megüzenem neki, hogy vigyázzon a koleszterinjére, de utána úgy gondoltam, inkább csak akkor viccelődöm majd, ha már a kezemben a papír.

A két hét felénél viszont éppen nagyon lábujjhegyen sunnyogtam a kocsival a kertek alatt a gyerek iskolája felé (nem lennék jó törvényenkívüli, rendkívül nyomasztott a helyzet, ráadásul az L. is naponta becsipogott, hogy kész van-e már az autó), amikor valamelyik faluban egyszer csak kicsapta mögöttem a vijjogót egy civil kocsi****, hogy húzódjak már le. Amikor lehúzódtam, mondta, hogy ő védás körzeti megbízott (vagyis a kis készüléke rendszám alapján megmondja a lejárt műszakimat, meg a kocsim színét és típusát, de ez stimmelt), és nem lenne szabad közlekednem. Erre csak azt tudtam neki mondani, hogy nézze meg, hogy én mindent elkövettem, és megmutattam neki a híváslistámat, amiből látszott, hogy naponta zaklatom Bélát (akit szerencsére a nagyon ráutaló “Műszakis Szerviz” néven mentettem el), de ő ghostingol, pedig nem is jártunk, nekem viszont muszáj a gyerekért mennem. A körzeti megbízott azt felelte, hogy elhiszi nekem, és nem foszt meg a rendszámtól, de muszáj megbüntetnie, mert benne van a szabálysértésem tényállása a rendszerben.

Ezt még el is viseltem volna berzenkedve, de némán, viszont sajnos ezután hozzátette, hogy hát vagy figyelni kell a dátumokra, vagy nem kell közlekedni, amivel egy pillanat alatt felhúzott, mert szerintem az úgy van, hogy vagy megbüntet, és annyi, vagy ha elenged, akkor azzal erkölcsi alapot teremt magának némi életvezetési tanácsadáshoz, de nincs olyan törvény, ami feljogosítaná arra, hogy a kötelessége teljesítése mellett még olyanokat mondjon, hogy figyelni kell a dátumokra, úgyhogy ezen a ponton rázúdítottam, hogy nem tudhattam, hogy Béla ezt fogja tenni velem, és nem jókedvemből autózom, és ha nem vinném a gyereket iskolába, akkor szabálysértés helyett törvénysértés követnék el, és tényleg erre akar-e rábeszélni, ráadásul ha betöréshez vagy autólopáshoz hívunk rendőrt, akkor harminc napig ülnek a dolgon, majd eredménytelenül lezárják, de arra bezzeg van keret, hogy teljesen önkényes dátumok miatt büntetgessenek semmilyen kárt nem okozó autósokat. Itt a körzeti megbízott kezdett elég megszeppent arcot vágni, és engem is zavart valahol nagyon halványan, hogy ebben az esetben szigorúan véve neki van igaza, de mivel menet közben nagyon belelendültem a retorikába, úgy gondoltam, kár lenne ezt az ihletet veszni hagyni.

Azt a részt szerencsére még időben visszanyeltem, hogy és nem értem, hogy ha már megbüntet, akkor miért nem a kiégett jobb első fényszóróm miatt, amivel tényleg emberéletek tízezreit veszélyeztetem naponta, ellentétben egy lejárt dátummal, amivel senkit, mert úgy éreztem, ez nem lenne taktikus az adott helyzetben, de szót ejtettem a rendszámos ügyről, a kocsifeltöréses ügyről meg az egyedülálló anyák nehéz sorsáról is, mindezt szépen felépítve és nagy beleéléssel előadva. A körzeti megbízott időnként bátortalanul közbevetette, hogy ő csak a kötelességét, én meg időnként belefűztem, hogy nem rá haragszom, hanem a rendszerre (meg Bélára, de neki nem tudom ezt elmondani, mert eszik), de a végén már csak némán írta a csekket.

Mire a kezembe nyomta a papírokat, már szinte teljesen megnyugodtam, és gondoltam, hogy oldom a hangulatot egy olyan viccesnek szánt megjegyzéssel, hogy remélem, nem találkozunk többé (csak a mondat közepén döbbentem rá, hogy ezt nem lehet viccesen mondani), mire a körzeti megbízott rám nézett, és kibukott belőle, hogy most szolgálatban van, meg minden, de ha nem lenne abban, akkor nagyon szívesen beülne valahova velem egy kávéra és beszélgetni, hogy bebizonyítsa, hogy ő is ember, és van szíve. Ezen annyira meghatódtam, hogy nagyon, de közben eszembe jutott a gyerekem, és csak annyit mondtam, hogy elhiszem így is, hogy van szíve, de most rohannom kell a gyerekért, és elhajtottam.

Na, erről az eseményről született később a következő rajz Grafit keze által:

korzetimegbizott

 

(Akik nem szeretik az elvarratlan szálakat, azoknak elmondanám, hogy (a) a következő nap eszembe jutott, hogy akár bérelhetek is autót, amíg az enyém kész nem lesz (elég okos vagyok, csak néha lassan); (b) Béla végül felhívott, és meglett a műszaki, és kétszáznegyven helyett csak százhatvan volt, mert a hogyishívjákot mégsem kellett cserélni, csak az izét, benéztek valamit; (c) kicserélték a jobb első izzómat és a jobb tükrömet is. Három nappal később kiégett a bal első izzó, szilveszterkor meg arra sétáltam le a kocsihoz a Második Utastól (Szellőszökkenő), hogy betörték a bal visszapillantómat, de ez ilyen görög sorsszerűség lehetett.)

 

 

 

* Emlékezzünk csak arra, amikor tévedésből leszedték a rendszámomat, .majd amikor visszaszereztem illetékért, és panaszt akartam tenni, akkor azt mondták, nem jegyzőkönyvezhetik a hibát, mert időközben korrigálták.
** Oké, a szentté avatásra még nem pályázom.
*** Mondjuk a legjobban az háborított fel, hogy a kézifékbetétet is cserélni kell, ami egyrészt hülyén hangzik, mert a kézifék a kocsimban egy pedál (de az ilyen szemantikai izéken még túl tudtam volna lépni), másrészt viszont nincs olyan alkalom, amikor használhatnám, mert ha üresbe rakom a Priust, akkor lockolja a kereket, ha kikapcsolom, lockolja a kereket, menet közben meg az a célom, hogy menjen. De azt mondták, biztosan pont azért öregedett el, mert nem használom.
**** A védelmére meg kell jegyeznem, hogy nem jött a seggemben. Ennek az inverzét viszont egyszer megcsinálta velem két kollégája még 1997-ben, akik a 3-as úton, lakott területen kívül, hajnali egykor egyszer csak lelassítottak előttem harmincra, én meg azt hittem, valami műszaki problémájuk támadt, úgyhogy a záróvonal ellenére megelőztem őket, mire szintén villogni kezdtek. Amikor közölték velem a szabálysértés tényállását, akkor nagyon frusztráltan felsóhajtottam, hogy menstruálok, nagyon görcsöl a hasam, nagyon szeretnék hazaérni, erre ezt csinálják velem, mire annyira meghökkentek, hogy elengedtek.
Reklámok

dialógusok MCMLIV.

(Nincs közöttük összefüggés, de muszáj valahova felírnom őket, mert a noteszemet elhánytam, átkötő szövegre viszont nincs időm).

Tarhonyakártevő: Azért szerintem kifejezetten jó, hogy nem vagy napi huszonnégy órában szlávos arcú lány.
Én: Mi?
Tarhonyakártevő: Nézd, szerintem határozottan unalmasabb, viszont sokkal elviselhetőbb vagy így, hogy nem vagy folyamatosan szlávos arcú lány.

***

Én: Azért több okból is praktikus lenne, ha nem halnál meg, mielőtt kisüt a nap.
Nemén: Nézd, egyelőre csak az a biztos, hogy egyszer meghalok, és az is, hogy egyszer kisüt a nap.
Én: És egyes csillagászok szerint kauzalitás is lehet a kettő között.
Nemén: Kauzalitás?
Én: Ok-okozati összefüggés.
Nemén: Mi, úgy érted, ha meghalok, kisüt a nap?

***

A rendszergazda [miközben éppen nőket általánosított]: De benned van egy csomó racionalitás, miközben azért hihetetlenül romantikus vagy. Te pontosan tudod, mikor viselkedsz nevetségesen, csak jólesik.

***

Én: De most például tökre egyetértettem azzal, amit a ruhareklámokról írt.
Nemén: Hát én pedig egyáltalán nem értettem vele egyet.
Én: ?
Nemén: Na jó, fogalmazzunk úgy, hogy egyáltalán nem értettem.

***

[ez élőben előadva viccesebb volt, de hátha egyszer forgatókönyvet is írok]

Nemén: Nem ciki, ha a kutyasétáltatós pulcsimban megyek veled?
Én: Mondtam már, hogy semmilyen elvárásaim nincsenek az öltözködéseddel kapcsolatban. Nekem a modoroddal kapcsolatban vanna…
Nemén: Kuss.

a férfiak olyanok, mint a hagyma

én: nem, vannak, akiket tényleg érdekel a másik, XY például hosszan, őszinte érdeklődéssel és megfelelő helyeken konstruktív hozzászólásokkal tud hallgatni nőket, hátsó szándék nélkül, például engem is.
Sabolc: mert le akarja őket fektetni.
én: jajmár, dehogy.

Snitt.

XY: itt van az önleírásom, ez jó ez így?
én: igen, csak kihagytad a nők számára legvonzóbb tulajdonságodat, miszerint hosszan és figyelmesen tudsz hallgatni valakit :)
XY: hogy aztán megdughassam. :) olcsóbb, de nehezebb, mint elvinni étterembe.

És basszus, így kellett megtudnom, hogy van, aki azért hallgatja meg nyolc-tíz éve az összes mániás-depressziós rantingomat, és visz el időnként étterembe, mert egy mindenférfidisznó!

sweet dreams are made of these

– Te, én olyan romantikusat álmodtam, mielőtt bejöttem.
– Figyelek.
– Az volt, hogy egy körfolyosós házban laktam, és Neil Gaiman velem egy emeletre költözött, és mielőtt felébredtem, már egészen odáig eljutottunk…
– Hogy letagadod?
– …hogy mindig köszönünk egymásnak, amikor összefutunk a gangon.

magányos vadász a szív

(Telefonbeszélgetés)

az L.: Én nem küldök semmit senkinek. Arra gondoltam, kirakok facebookra egy kitépett szívű plüssmackót, és aki a magáénak érzi, nyomhat rá egy lájkot.
én: Legalább nekem küldhetnél valamit.
az L.:
én: Ha mást nem, egy félbetépett doboz bonbont, vagy akármi.
az L.:
Na jó. Tessék, elment.
én: Izé.
az L. [büszkén]: Ugye?
én: Szóval én azt hittem, ilyen cuki, kitépett plüsszívű plüssmackóról van szó.
az L.:
Hát nem.
én: De ennek zsigerei vannak.
az L.: Hát igen. Nem tetszik?
én: Kilátszanak a véres bordái.
az L.: Na jó, küldök egy másikat, de ezt most már oszd be magadnak Valentin-napig. Elment.
én: Awwww!
az L.: Tudtam, hogy tetszeni fog.
én: Hát ezen most tök meghatódtam.
az L.: Miért?
én: Mert ismerve téged, tudom, hogy mittomén, két és fél éve megláttad ezt a képet, a zsiráf miatt eszedbe jutottam róla, elmentetted, és azóta gombnyomásra kész ujjal várod a tökéletes pillanatot, amikor elküldheted.
az L.: Hát, fontos az időzítés.
én: Látod, ezért küldesz nekem valentin-napi képeket.
az L.: Igen. Mert te tudod értékelni.

úgy érzem, nyomon vagyunk

nemén: angolkrém!
nemén: igen
nemén: tehát foglaljuk össze az élet értelmét
nemén: 1) zsír
én:
expressz?
nemén:
2) barátok
én:
illúzió!
nemén:
3) hogy legyen kiket futni küldeni, míg mi esszük a zsírt

(Igen, úgy tűnik, a szőlős Bomba élettani hatásai közé tartozik 1. a posztolási kényszer, 2. a depresszió címszavakban végzett filozofálásgatásba fojtása).