breaking news: hóesés januárban

7 hozzászólás

Nagyon úgy tűnik, hogy a köztisztaságiakat és a magyar közlekedési vállalatokat idén is meglepetésként érte, hogy januárban esik a hó (amit hagyományosan döbbenettel szoktak konstatálni). De konkrétan annyira, hogy a mai három és fél órás utam során a munkahelyemre egyetlen hókotróval sem találkoztam (persze lehet, hogy elakadtak).

Én – lehet, hogy csak a nőies érzékenységem miatt – már akkor megsejtettem valamit, amikor az elmúlt hét során folyamatosan az dőlt minden csatornából, hogy hétvégén esni fog a hó (sok hó fog esni). Amikor ma reggel hat órakor kinéztem az ablakon, már határozottan gyanakodtam (ebből kifolyólag szívesen adok egyébként szakértői stratégiai tanácsot az érintett szerveknek, számlaképes vagyok, egy-két millióért akárhány oldalt írok a knowhowról), ezért – a hókotrókkal ellentétben – kimentem, és egy ún. hólapát segítségével eltávolítottam a havat a felelősségem alá tartozó útszakaszokról, majd megcéloztam a benzinkutat.

Az előző alkalommal ellentétben egyébként, amikor 200-300 méterrel a kút előtt fogyott el mind a benzin, mind a benzint pótló delej az autóból, most az utolsó két pöcöknyi árammal gurultam be kecsesen a cső elé, ahol leállítás előtt másfél másodperccel ugrott nullára a két pöcök (mondjuk most nem izgultam annyira, mert van öt liter benzin a csomagtartómban, amennyiben fel kellene gyújtani valamit tankolási célokra)*. Akkor még azt hittem, túlvagyok az út nehéz szakaszán.

Utána valahogy felevickéltem a takarítatlan utakról a – mint kiderült, szintén takarítatlan (WTF???) – autópályára, ahol először kényelmesen megreggeliztem menet közben, utána kisminkeltem magam, majd elolvastam a kindlén ötven oldalt a könyvemből, és háromnegyedrészt megírtam ezt a bejegyzést. Mindezzel senkinek az életét vagy a vagyontárgyait nem veszélyeztettem, mivel, mint utólag megnéztem, az átlagsebességem ezen a szakaszon 8 km / óra volt, és ebben nincs benne a kb egy órányi egyhelyben állás.

Idebent egy emberrel találkoztam, aki látott ma hókotrót (és az is békésen álldogált a Moszkva téren, mármint a jármű, nem az ember). Nagyon úgy érzem, hogy ezek a kivárásra játszanak.

* Amúgy a tankolásról jut eszembe az a kedves kis történet, amikor is december 26-án kénytelen voltam az ugyanazon faluban, de hat kilométerrel odébb lévő kúthoz menni, mert csak az volt nyitva, és ugye ünnepi hangulatban lévén engedtem, hogy a szupershell vagy milyen benzinből adjon a kutas**, hátha kap érte jutalékot (adalékok is vannak benne, biztatott), majd önnön nagylelkűségemtől emelkedett állapotban belibbentem fizetni.
Odabent a kasszásnő bankkártyázás közben megkérdezte, hogy na és hogy teltek az ünnepek, és akkor még azt hittem, hogy csak a belőlem sugárzó és minden elárasztó szeretet vált ki ilyen mértékű közvetlenséget, de utána azt is megkérdezte, hogy na és hol tart a felújítással. Ahhoz ugye már hozzászoktam, hogy ha tejet veszek a boltban, akkor a hazaérkezésemkor a szomszéd azzal fogad, hogy nem azt a márkát kellett volna venni, hanem az akciósat (felhívta az ismerőse a boltból), de megismételném, hogy ez a kút tőlem hat kilométerre volt. Mindenesetre tisztáztuk a felújítás pontos stációját (mint kiderült, a pénztárosnő a szembeszomszéd ángya, vagy valami hasonlója), de ezek után nem csodálkoznék, ha elterjedne rólam, hogy nem elég, hogy maffiózókkal barátkozom, de ráadásul gyanúsan szórom a pénzt a drágábbik benzinre.
** Nemrég mondta nekem valaki azt a szólást, hogy “az én falum annyira falu, hogy ott még kiveszik a nő kezéből a pisztolyt”, mármint a töltőpisztolyra gondolva, és ennek a mondásnak a megalapozottságát teljes mértékben igazolhatom, pesti kutas engem eddig nem tudott rávenni, hogy segíthessen, itt viszont valahogy nincs választásom.

régi dolgok 2.

9 hozzászólás

Mindeközben átnéztem a régi fórumos bejegyzéseimet is (régen fórumon blogoltam), és egyrész úristen, mennyit változtam, másrészt úristen, mennyire nem változtam.

Rengeteg idézet:

” – are you william blake?
– yes. do you know my poetry?
ez még eszembe jutott”
(Dead Man)

“do you want to find a cure and save the world, or just fall in love and fuck?“
(28 nappal később)

“van egy győztesünk…
egy lány…
és mosolyog! nézzék, mosolyog!“
(Battle Royale)

“vin “you’re a bad man, dick. and do you know what we do to bad men? we punish ’em” diesel ismét bebizonyította, hogy vonzerő tekintetében egy többdiplomás atomfizikus sehol nincs egy olyan pasas mögött, akinek össze van rajzolva a temérdek tricepsze és kirántja magából a lövedéket, mielőtt beájul.”

“még nála is rémesebb volt a húga. […] miss jones eltökélte, hogy jókedvű lesz. makacsul csak a dolgok napos oldalát volt hajlandó észrevenni. egy bosszúálló angyal elszántságával kereste a jót embertársaiban.”

“sweetheart sweetheart are you fast asleep?
that’s the only time when i can really speak to you“
(PF)

“a világ sokkal szebb lenne, ha mindenki waterst hallgatna
(won’t you grieve with me)”

Meg agnus is voltam:

“azért amikor gyerek voltam, a meggyes márkától még nem lehetett candidát kapni”

“nem tudok autentikusan élni. mindig kiesem a szerepemből.”

“büntetőjogi felelősségem megállapítása végett sürgősen meg kéne tudnom, állat-e a démon”

“persze azon is tűnődöm, hogy a “knockout”, vagy az “alien” fejezné-e ki jobban az egyéniségemet a kontaktlencseválaszték zavarba ejtő bőségében”

“és ma összefutottunk a könyvtáros sráccal az üvegajtó két oldalán, a szemembe nézett, mosolyogtunk, és kinyitotta.
túlteng a magánéletem.”

“atomrobbanás volt. egye fene, ma egós napom van a mániás szakaszban:
atomrobbanás vagyok“

“döglött, sárga és agilis. persze, hogy bele tudom dolgozni a cselekménybe.”

“You have no new messages
You are currently using 0KB out of 3000KB (3MB), allocated to your account
You have no appointments today
You have no tasks”

Meg helyesírásnáci:

“a mászó, az egy szö. a kulturális, az egy lö.”

Párbeszédek is voltak:

“most egy időre én is eltűnök, de nem oda, ahova te. szerintem. bár szappanoperásan kiderülhet, hogy közeli rokonom vagy, és akkor igen. most is csak a jóképű, ámde kissé humortalan könyvtáros fiatalember miatt vagyok itt. (párbeszéd, a múltkor:
k. f.: (látván a monitorom mellé helyezett könyveket) jé, te könyveket is szoktál nézni?
én: (ártatlan, nagy szemeket meresztve) igen, képzeld, felfedeztem hogy itt évi hatszázért nem csak netezhetek korlátlanul, de még könyveket is kölcsönözhetek. hát nem tök jó?
k. f.: uhh…aha (balra el)
azóta csak nézegetem. de ez régi sztori már)”

“lassan három napja össze voltunk veszve. hülyeségeken. és hajnali négy körül felhívott. furcsa, hogy a megváltás mindig hajnali négy körül érkezik.
– vettem neked egy könyvet
– ?
– rossz volt. könyvet venni neked meg jó volt.
– milyen könyvet?
– szépet. sötétkék borítója van. és a harmadik volt a polcon.
– és most jó?
– nem. neked sem
– mindent tudsz?
(szeretem, amikor rágyújt bele a telefonba. élőben is szeretem. az jó csönd. közben általában rámsandít, és vigyorog. telefonban persze nem. és nem néz rám akkor sem, amikor azt mondja, hogy szép vagyok. mintha telefonban lennénk. ha komoly dolgokról van szó, általában becsukja a szemét. telefonban élünk. hálás köszönet graham bellnek)
– azt tudom, hogy féltelek.
– mitől féltesz?
– nem is téged, magamat. attól, hogy elveszítelek. attól is féltem magamat, hogy te veszítesz el engem.
– mit szeretnél?
– költözzünk össze.
– miért?
– mert melletted akarok ébredni. mert ha összeveszünk, nem akarok azon gondolkodni, felhívjalak-e. csak át akarlak ölelni.
– szóval normális életet akarsz velem?
– mi nem élhetünk normális életet.
– miért nem?
– mert te nem vagy normális.
– normális vagyok.
– fogalmad sincs róla, hogy milyen vagy
(tényleg fogalmam sincs. tényleg nem vagyok normális. normális emberek nem beszélnek dőlt betűkkel.)
– milyen vagyok?
– amikor először megláttalak, arra gondoltam, hogy milyen kecses vagy.
– és még?
– és még arra, hogy szomorú vagy
– és most mit gondolsz?
– hogy most is szomorú vagy
– és ha együtt laknánk, akkor nem lennék szomorú?
– ha együtt laknánk, akkor veled lehetnék

vitathatatlan.”

(itt pedig nem én voltam a dőlt betű):

“közkívánatra, újra, best of 1senki (2/21/2003, live, limited edition)

kérdezte, hogy mit kívánnék az élettől. mondtam, hogy egy digitális fényképezőgépet. nevetett. [elgondolkozva] biztos azt hitte, viccelek.
ne izélj már. nem tudok három állatot.

– megkaptad a linket, amit küldtem?
– igen. örültem.
– meg is nézted?
– nem. de örültem.
– nem hiszem
– pedig tényleg
– de nem hiszem
– de igen
– akkor sem hiszem
– …
– na jó, elhiszem
– jól időzítettél. úgysem győzködtelek volna tovább.
– tudom. látod, én myoval ellentétben tudom, hol van nálad a határ. de nem a fejemből
– hát? zsigerből?
– nem. rádnézek.“

(és akkor a hosszúakat még nem is idézem).

régi dolgok

14 hozzászólás

Et il m’écrit. il écrit trés-bien, voyez-vous…comme un pirate, comme un bohémien, comme un homme.

A hétvége nagy részét eddig szkenneléssel töltöttem, és csodálatos dolgokat találtam, például kézzel írt szerelmesleveleket nagyon régről. A következőt Alex írta, aki tizenkét évvel idősebb volt nálam, jóval hosszabb haja volt, mint nekem, és kelet-európai történelmet tanított a CEU-n akkoriban (és egy későbbi képeslapjában megköszönte, hogy egyszer megmentettem a magyar BKV-ellenőröktől). Pillanatnyilag éppen Új-Zélandon tanít kelet-európai történelmet, ami a létjogosultságunkat bizonyítja. Ez a levél azután született, hogy összejöttünk 2-3 hónapra, azután hazautazott, de utána volt még egy tök jó másfél évünk, mert visszajött. Ha széleskörű érdeklődés van rá, akkor le is fordítom.

2. oldal
3. oldal
4. oldal

céges reunion

1 hozzászólás

Én: …szóval azt akarod mondani, hogy a két ünnep közét egy termálfürdőben töltötted a csajoddal, ahol férfiak csodálták leplezetlenül a testedet, amely alatt izmok vannak, és arról beszélgettetek, hogy két levágott fejű csótány akár egy teljes hétig képes egymással szexelni?
A cégvezető: Tudod, lucia, azért van egy egészen széles mezsgye a szégyentelen hízelgés és a kegyetlen ekézés között.
Tarhonyakártevő [elgondolkozva]: lucia, te jártál már valaha azon a mezsgyén?
A cégvezető [őszinte érdeklődéssel]: Tudod egyáltalán, miről beszélünk?

apokalipszis most

20 hozzászólás

(Tudom, hogy ígértem némi bejegyzéseket, de teljesen igazoltan hiányoztam, majd bepótolom).

Szóval, amikor már kezdtem szuggerálni magam, hogy jaj, biztos nem utál engem ez a 2013-as év, csak úgy gondolta, hogy az elején letudjuk az összes rosszat (konkrétan az apokalipszis összes lovasa megjelent, úm. a Kórságok (gyerek, én), a Háború (engem mindenki utál), az Éhínség (idő és mozgásképesség miatt nem tudtam kaját venni) és a Viszály (lmf, a Háborúnál), és ezek következtében a Káosz, az ötödik lovas, aki kiszállt, még mielőtt híresek lettek volna), akkor az történt, hogy hajnali háromkor felébredtem (ez önmagában még nem baj, az éjszaka a barátunk), és félkómásan lementem vízért.

Már a lépcsőn hallottam valami sziszegő hangot, de úgy gondoltam, hogy mivel túl egyenletes ahhoz, hogy kígyó legyen, a gáz meg még nincs bekötve, ez biztos feature, nem bug, és majd reggel utánanézek, mi van. Amikor a legalsó lépcsőfokról kábé öt centi magas, békésen hullámzó, némileg jeges vízbe léptem, felmerült bennem a mondás, hogy I got more than I came for, és nagyon úgy tűnik, hogy valami nincs rendben. Mint kiderült, a víz a kisszoba falában húzódó, negyven centi hosszúságban a falból kibontott vízvezetékből fakad (a fakad igazából understatement, teljes erőből fröcskölt), úgyhogy az első reakcióm az volt, hogy miközben fél kézzel egy nejlonzacskót próbálok szorítani a résre a pajzson, a másik kezemben egy fogóval felszerelkezve egy próbálom elfordítani a csövön az elzárót, ami nem valami felhasználóbarát szárnyas kar, hanem egy nagyobb anyacsavar. Mindeközben természetesen nyakig vizes lettem a lenti kábé 8-10 fokban (a víz elöntötte a fatüzelésű kazán számára létesített fél méter mély és egy négyzetméter alapterületű aknát is), de hát aki átázik, az ázzon bét is.

Ezután következett egy rövid introspektív szakasz, melynek során a lelki békémet próbáltam megtalálni az előszoba jeges vízében állva és hülyén nézve, átázott pizsamában (a filmváltozatban ez fogja képviselni az erotikus szálat), majd elkezdtem alternatív megoldásokat keresni. Először felhívtam Tarhonyakártevőt (azon az alapon, hogy vagy tudja, mit kell ilyenkor tenni, vagy nem, de biztosan kedves lesz velem, és abban a pillanatban nagy szükségem lett volna egy kis kedvességre), de nem vette fel (amiért, mármint, hogy hajnali háromkor lehalkítja a telefonját, utólag érthetetlen okokból többször magyarázkodott).

Utána az merült fel bennem, hogy a tűzoltókat hívom fel, egyrészt nem tudom, miért (de utólag több pasi is mondta nekem, hogy a tűzoltókat hívta volna, ez hogy került a kollektív tudattalanunkba?), másrészt azért, mert ha egyenruhás, jó fizikumú férfiak érkeznek az ember lakásába, és ők kedvesek, az soha nem ront semmilyen helyzeten, de végül attól tartva, hogy közölnék velem, miszerint ők nem vízoltók, letettem erről a tervemről. A rendőrök, amikor legutóbb problémát jeleztem nekik, azt válaszolták (igaz, kedves, együttérző hangon), hogy várjak reggelig, hátha addig megoldódik (és egyébként is, nem lehet minden – mondjuk ki – csőtörés mellé rendőrt állítani), úgyhogy velük sem próbálkoztam, pedig egyenruhás, jó fizikumú férfiak.

Szerencsére ekkor eszembe jutott, hogy az ikerszomszédot hívjam fel és kérjem meg, hogy zárja el a főcsapot. Innentől kezdve kevésbé éreztem magam inverz danaidának, miközben lapáttal, vödörrel és egyéb eszközökkel hordtam ki a vizet a bejárati ajtón kívülre. Felhívtam közben három-négy huszonnégyórás vízvezetékszerelőt is, akik mind közölték velem, hogy éjjel csak hívásokat fogadnak, kijönni nyolc után (ezek valószínűleg egy vámpírokkal körülvett kommunában élnek mind együtt), úgyhogy a két utcányira lakó, már ismert szakember mellett döntöttem (nyolc után jönni ő is tud).

Mindeközben megjelent először Bruce Willis a szivattyújával, amellyel biztonságos távolságba helyezte át a víz nagy részét a kazán aknájából (csak öt centis magasságon felül működik az eszköz), majd Tarhonyakártevő, aki csinálta velem ezt a lapátos dolgot, majd hozott vizet (eszelős kacaj) és csokis kekszet a boltból, és akkor főztünk kávét. Időközben megérkeztek a vízvezetékszerelők is, akik pikk-pakk kicserélék a bűnös csőszakaszt, majd elkérték tőlem az adott darabot arra hivatkozva, hogy “ezt meg kell mutatnunk embereknek, hogy ilyen szarul is lehet csinálni”.

Szóval, amit a 2013-as évtől eddig kaptam:

  • Nem haltam meg (egyelőre)
  • Mivel még mindig nem jött a gázos, nem a gázt kellett kilapátolni (azt nehezebb lett volna)
  • A csőtöréskor szerencsére pont nem nálam volt a gyerek
  • Pillanatnyilag csak távolról utál mindenki, nem pedig szemtől-szembe (vagy levélben)

Végül is, rosszabb is lehetne.

kedves univerzum (te megbízhatatlan ribanc)

146 hozzászólás

Akkor idén most olvasói kérésre (utazás miatt) előbb kijön a már-már tradicionálisnak nevezhető kívánós poszt. Ugye a történet az, hogy nekem eddig minden kívánságom teljesült, amit blogba megírtam (legfeljebb nem akkor és nem úgy, mert az univerzumnak nem szabad kiskapukat hagyni), állítások szerint másoknak is bejött, amit itt kívántak a következő évre, szóval kommentben lehet kérni dolgokat a világegyetemtől, a web2 felsőbb erőitől vagy akár tőlem (bár én még az univerzumnál is megbízhatatlanabb vagyok) 2013. január 1. éjfélig (ha valaki nem szeretné nyilvánosan, írja bele a kommentbe, hogy ne publikáljam, szerintem úgy is ér).

Az én listám:

  • Ugye a szokásos a gyerekkel kapcsolatban, legyen egészséges, boldog, ügyes, okos, stb (igazából, ha ez teljesül, a többit megoldom).

  • Magánélettel kapcsolatban: legyen jövőre (is) olyan, hogy várnak, várok, örülnek, örülök, hiányzom, hiányoznak, és jövőre most már egyáltalán ne legyenek rossz dolgok magánéletileg (nem, kicsit sem, és nem, azért sem, hogy jobban tudjak örülni a jónak, így is jobban tudok örülni). (Utólagos disclaimer: és legyen nekem jó, ne pedig nekem legyen “””jó”””, ugyanis ha még egyszer azt mondja nekem az univerzum, vagy bárki más, hogy csak nekem akart jót, azt minden további nélkül arcul fogom csapni egy fagyasztott heringgel, azért mindennek van határa. És amikor nekem jó, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb, kedvesebb, jobb fej és türelmesebb vagyok, úgyhogy ez igazából az egész emberiség érdeke).

  • Tudjak gondolatokat olvasni (és/vagy láthatatlanná válni). (Utólagos disclaimer: végül is, az is elég lenne, ha mindenki folyamatosan tájékoztatna a gondolatairól akár szóban, akár írásban, köszönöm, vagy nem venne észre, amikor láthatatlan akarok lenni).

  • Találjak végre egy olyan táskát, ami illik a piros kabátomhoz (mint a jack skellingtonos volt, ami most már vállalhatatlan állapotban van). (Utólagos disclaimer: kedves Univerzum, te szeszélyes szemétláda, kérlek, ne erre összpontosítsd az összes energiádat).

  • Legyen elég munkám/pénzem/időm azokhoz a dolgokhoz, amiket szeretnék. (Nem vicceltem)

  • Azok a dolgok, amik most nyomasztanak, oldódjanak meg hamar és rám nézve kedvezően. De gyorsan. (Utólagos disclaimer: a “gyorsan“-t úgy értettem, hogy most, mondjuk egy héten belül, köszönettel, őszinte híved (holnap veszek heringet)).

  • találkozzak egy magas, titokzatos, sötét hajú idegennel a kapum előtt, aki azt mondja, hogy a gázt jött bekötni. (És ne csak mondja).

  • Most már tényleg sikerüljön összehoznom egy könyvet. (Mármint olyat, amit én írtam).

  • Ryan Gosling. (Ha lehet, akkor ne feltétlenül JoeP nappalijába, szerintem csak viccelt).

Egyelőre ennyi, de a változtatások jogát fenntartom.

 

minden szereplő és esemény természetesen pusztán a képzelet műve

Hozzászólás

[valahol napjainkban]

Odakint reménytelenül hullott napok óta az ónos eső. Odabent, a nem túl tágas, dekorációktól mentes tárgyalóhelyiség falai között éppen egy kemény, cserzett, az életbe belefáradt arcú férfi beszélt oroszul. Amikor befejezte, a fekete ruhás, szlávos arcú lányra pillantott.

– Mi úgy érezzük, további egyeztetésekre van szükség az oposszumegyezmény részleteit illetően, különös tekintettel a cserealapot képező oposszumok méretének és mennyiségének arányát, illetve várható élettartamát illetően, önöknek milyen információk állnak rendelkezésükre ezekről? – tolmácsolta a lány szenvtelen, hivatalos hangon, akcentus nélkül a kisebb kelet-európai ország nyelvére.

A velük szemben ülő, rosszul szabott konfekcióöltönyt és nem minden kultúrában vállalható színű nyakkendőt viselő férfiak egyike néhány kínos, feszült másodperc után felnézett. – Igen, figyelünk – mondta bátorítóan.

– Elnézést, nem értettük a kérdést, átfogalmazná? – fordította a lány professzinális pontossággal oroszra.

A baltával faragott arcú férfi baltával faragott arca rándult egyet, majd mondott valamit.

– Az oposszumok méretének és mennyiségének aránya, sóhajtotta Nyikolaj lemondóan, de mindegy – tolmácsolta a fekete ruhás lány, akinek részben az aktuális műfordítása járt az eszében, részben pedig az, hogy vajon tényleg olyan sokszor és passzív-agressziven értelmezhetően mondja-e azt, hogy “mindegy”, mint azt állították neki.

Az ónos eső megállíthatatlanul, reménytelenül csapkodta odakint az aszfaltot.

helyzetjelentés

21 hozzászólás

Négy hete: engem senki nem szeret.

Két hete: engem senki nem szeret, hétvégén is dolgoznom kell.

Egy hete: engem senki nem szeret, hétvégén is dolgoznom kell, a munkahelyemen alszom, mert a hétvége mellett éjszaka is dolgoznom kell.

Négy napja: engem senki nem szeret, hétvégén is dolgoznom kell, a hétvége mellett éjszaka is dolgoznom kell, a gyereknek pedig hörghurutja van, úgyhogy őt is be kell vinnem a munkahelyemre (plusz röntgen, vérvétel, stb).

Tegnap: engem senki nem szeret, hétvégén is dolgoznom kell, a hétvége mellett éjszaka is dolgoznom kell, a gyereknek pedig hörghurutja van, úgyhogy őt is be kell vinnem a munkahelyemre, nincs kaja karácsonyra, nincs fenyő karácsonyra.

Ma reggel: engem senki nem szeret, hétvégén is dolgoznom kell, a hétvége mellett éjszaka is dolgoznom kell, a gyereknek pedig hörghurutja van, úgyhogy őt is be kell vinnem a munkahelyemre, nincs kaja karácsonyra, nincs fenyő karácsonyra, és a gyerek reggel óta bárányhimlős is. Én nem voltam még bárányhimlős.

Most érdeklődve várom a huszonnegyedikét, amelyet valószínűleg pöttyösen, fenyő nélkül, kaja nélkül, valami hányos-fosós vírussal fogunk tölteni, miközben azért valamennyire szeretjük egymást a mindennek ellenére, de legalább kapok magamtól pár bugyit ajándékba, mert kezd elfogyni a tiszta ruhám.

(- Kezd rólad lehámlani a civilizáció máza – jegyezte meg a kolléga, miközben merengve nézte, ahogy a kávémba négy kanál cukor helyett (mint általában) vagy akár hat kanál cukor helyett (mint az elmúlt két hétben) egyenesen a dobozból öntöm saccra a cukrot.)

csak tízezrese lesz és majd ne haragudjak

Hozzászólás

Ma pedig az volt, hogy ott álltam Budapest legnyomasztóbb magasföldszinti gangján (mert ott dolgozom, mármint nem a gangon), a tőlem két méterre lévő málladozó tűzfalra meredtem, és feltettem neki a kérdést, hogy miért ilyen bonyolult az élet minden aspektusával együtt (ugyanis pár másodperccel korábban tájékoztattak, hogy a fenyőfából csoroghat a gyanta, úgyhogy szemeteszsákkal kell kibélelnem az autómat).

hozott anyagból dolgozom

1 hozzászólás
én: mondj valami vicceset, vigadva akarok vigadni
nemén: ehhez képest egész aranyos lett a buli, a legmerevebbje elment hamar
nemén: de például ott gyűjöttem azt a történetet,
nemén: hogy valaki ismerős kiköltözött Vecsésre
nemén: és második napja lakott a házában, amikor átjött a szomszéd
nemén: bemutatkozott szépen
nemén: mondta, hogy ö a szomszéd,
nemén: üdvözli, isten hozta
nemén: majd rátért a lényegre:
nemén: “nem adná kölcsön a flexet?”
nemén: nincs flexe, ismerte be a városiból frissen megvidékiesedett ember
nemén: mire a szomszéd kiesett a szerepéből, és teljesen meghökkenve feltette a “buzi vagy?” kérdést
nemén: majd saját magától kicsit zavarba jőve elmagyarázta,
nemén: hogy itt vidéken a flex alap
nemén: flex nélkül az ember ki se kel az ágyból
nemén: flex nélkül férfi nem lép az utcára
nemén: és elmagyarázta a fickónak, hogy hol van a legközelebbi flex-beszerző hely (négy utcányira, gazdabolt)
nemén: és tette ezt annyira markánsan, hogy a faszi fogta magát, és tényleg elment flexet venni
nemén: azon melegében
nemén: és csak hazafelé jutott eszébe, hogy megkérdezhette volna,
hogy mi van a szomszéd flexével?

engem nem értenek meg, nyikoláj

7 hozzászólás

én: és a blogom is azt írja ki, hogy “15 people like this, be the first [to like yourself] of your friends”
én: a barátaim
én: az ún. barátaim
én: nem lájkolják a bejegyzéseimet!
én: pedig legalább egy nyomhatott volna egy “nesze, köcsög, hadd legyen jó neked”-et
nemén: most tényleg fel kell mennem ezért a fácséra?!? jaj
én: nem kötelező, de érzed

Mondjuk ez összefüggésben lehet azzal, hogy tegnap két ún. barátomat sértettem halálra (az egyik azóta sem áll szóba velem, a másiknak felajánlottam a Hungarocomixon a mellettem lévő jó pasit, alternatívaként azt, hogy bemehet a függönyünk mögé sírni, mire bement a függönyünk mögé sírni, én pedig közben leléptem, hogy az egyiket is halálra sérthessem).

Megértem a pusztulásra.

metál, gitár, polip

4 hozzászólás

Hajnali fél kettő körül, hideg autóban, ónos esőben.

én: ebből [a dedikáltatásból] azért csinálhatnál egy sorozatot.
grafit: már mire gondolsz, írjak róla? vagy rajzoljak?
én [türelmes, kedves hangon, rávezető jelleggel]: Dani, akkor most próbáljunk együtt elgondolkozni azon, hogy mit is szoktál csinálni, miből élsz, hol vagyunk most, és kik ezek az emberek körülötted.
grafit: bántsál még.

Szóval a péntek délutánra jött el az, hogy addig csak egyszer aludtam otthon a héten, enni három tábla csokoládét ettem és másfél kiflit az elmúlt két napban (egy felet a kollégának adtam, aki a kólámat is megitta), és akkor indultunk Szegedre dedikáltatni, ami végül is a legjobb hangulatú eseménynek bizonyult a kategóriában.

Tarhonyakártevő: az a koncepció, hogy én foglalkozom a mocskos anyagiakkal, a lucia lefekteti az ügyfeleket a kanapéra és kikérdezi őket a gyerekkorukról, a szüleikről és a lelkivilágukról, a grafit pedig megrajzolja.
én: és akkor csak odaszólnék neki, hogy két döglött fóka a talicskában, meg egy Editke néni? Végtére is, ez a szakmám, nem a borítékok címzése, amivel egész héten foglalkoztam.
Szomszéd cég: és szívesen is csinálnád?
Tarhonyakártevő: hát látod, hogy inkább címez nálunk borítékot, mint hogy emberekkel beszélgessen.

Rögtön azzal kezdődött ugyanis, hogy adtak nekünk alkoholos italokat meg kávét, és a szomszéd asztalnál a Fermat-sejtésről beszélgettek fiúk, miközben kedvesen mosolyogtak ránk és néha csacsogtak velünk is.

én: figyeljetek, én odáig vagyok, a kisközértben elkérték a személyimet a cigihez, nem lehetne azt, hogy a mostani bevételből új életet kezdünk itt? Dani dedikálhatna kocsmákban…
Tarhonyakártevő: én tudok tenyérből jósolni, te mit tudsz?
én: én tanultam rúdtáncolni.
Tarhonyakártevő: rendben, akkor szabadidőnkben kitaníthatjuk egymást, és amikor valamelyikünk megbetegszik, a másik kettő helyettesítheti.

És tömött sorokban jöttek emberek, kérték a gekkót meg a volvót meg a kohászati knowhow-t, volt gitár-metál-polip, és ahogy grafit jellemezte a hangulatot, “nem tudom, észrevettétek-e, hogy az egyik asztalnál valaki négy órán keresztül mesélt a sítúrájáról, és senki nem szólt be neki öt perc után, mint pesten, hogy “te is rég voltál már nővel”, hanem türelmesen végighallgatták. Máshol, ha valaki jó fej és vidám, akkor látszik, hogy amögött kemény munka van, itt nem éreztem ezt”.

[hajnali fél három, hideg autó, ketten kómázunk, Tarhonyakártevő társalgási témákat vet fel]

Tarhonyakártevő: és azt tudtátok, hogy tényleg van olyan, hogy anarchoszindikalista?
én: igen, az L. például anarchoszindikalista a lelke mélyén, valahol ott bent.
grafit: egy pszeudoanarchoszindikalista?
én: egy szemi-pszeudoanarchoszindikalista.
grafit: úgy érted, egy látens szemi-pszeudoanarchoszindikalista?

tribute to schmitt pal and semjen zsolt

26 hozzászólás

[bármilyen egyezés más nőbloggerek alkotásaival pusztán a látomásokra való képességem műve]

A rókus kórház fekete macskáját úgy hívják, h mázli.

Én nem akarok komoly párkapcsolatot egyáltalán. Szó sincs ilyesmiről, csupán néha elmegyünk moziba, meg kocsmákban dumálunk záróráig. Hónap végére csak diós füstöltsajtom maradt. Nagy szerencse, h nem érdekel, mit gondolnak rólam mások.

Szóban forgó este, beülünk a Balettcipőbe kajálni, egy ismert bloggerceleb lány, valamint én meg a srác. Hoz mindkettőnknek rózsát, fehéret. Ezt a serdülőfélben lévő kölyköt valahogy másképp szeretem. Magasabb fokon, mintha a fiam lenne, habár fél évvel idősebb nálam. Szerintem ennek az óriási vonzódásnak mélyebben vannak a gyökerei.

Később a Szódában iszunk, Föld napja, CM, ennek megfelelően tele biciklisfutárokkal a hely (ja, de egyébként szokás szerint mélyebb dolgok is foglalkoztatnak, nem csak divatmán buzik). Biztosítottam őket afelől, h már sokkal jobban érzem magam, és beszámítható is vagyok, de azért engedjenek már fel, mert a belépőkártyámat elhagytam vhol.

És akkor előkerült ez a fiú, akivel kisgyermekkorunkban együtt jártunk hittanra, mensa-tag, ponyva-fantasy-t olvas, és amikor megérkezem, a kabátja alá rejti, sok filmet néz és nem beszél a moziban, meredek szóvicceket gyárt. Ennyi férfiba egyszerre még sose voltam beleszeretve. A miheztartás végett azért elmagyarázom neki, hogy ő komoly kapcsolatot akar, én meg nem, és ez nem vezetne jóra. Ezen rövid ideig gondolkoztunk, majd megállapodtunk, hogy az nagyon abszurd helyzet lenne, ha én megenném a sütijét, majd azt találtam mondani – excuse my French, én is túl voltam már azon a ponton, és tényleg így volt stílusos -, hogy “Nevemre tetováltatlak, geci”.

Neked velem kell járnod, mert az egész faluból én járok csak gimnáziumba.

szolg. közl.

6 hozzászólás

Mint az új kiadója, dedikálássorozatot rendezünk a Grafitnak, amelyen a legújabb könyvét 10% kedvezménnyel adjuk, de a régebbiek is kaphatóak lesznek. Helyszínek/időpontok időrendben:

Miskolc, Helynekem (Széchenyi u. 30.), december 7 (holnap) 16:00-tól késő estig.
Szerzői üzenet:
Holnap, Miskolcon Napirajz dedikálás! Holnap, Miskolcon Napirajz dedikálás! Holnap, Miskolcon Napirajz dedikálás! RED ALERT!!!!
-nem akarok hallani olyat, hogy “nemmondja, hogy tegnap volt Miskolcon a Napirajz dedikálás?”
Köszönöm.

Szeged, Jazz kocsma (Kálmány Lajos u. 14.), december 14. (jövő péntek) 16:00-tól ameddig ember van (valószínűleg késő estig).

Budapest, Akvárium (Erzsébet tér), december 15. (jövő szombat) 12:00 – 20:00.
Szerzői üzenet:
Ne ijedj meg, a dedikálásra rászerveztek egy könyvfesztivált és a hungarocomixot is.

Nem dedika, de könyvárusítás kedvezménnyel:
Budapest, Akvárium (Erzsébet tér), december 16. (jövő vasárnap) 12:00 – 20:00
Ezen én fogok unatkozni egyedül, de lehet nálam könyvet meg képregényrajzoláshoz alkalmas izéket venni.

eközben valahol a havas hegyekben

2 hozzászólás

A Marketingigazgató ekkorra már több mint egy éve haladt a Zen-mester mellett a megvilágosodás felé vezető úton, de amikor egyszerre kellett két különböző zarándoknak Kardot és Tustollat (aloe illatú, közepes) keresnie, és tudta, hogy elodázhatatlanul jön a távolkelet népe, kiknek nem beszéli a nyelvét, úgy érezte, a világból eltűnt a harmónia, és a tettek példáján túlmutató iránymutatásra van szüksége.

– Mester – szólalt meg határozottan -, az idő természete már azt sem engedi meg nekem, hogy kiszaladjak cigiért, és tőled fogok lejmolni, mint egy punk. Megvetésre méltó-e vagyok?

– Hagyjuk itt a picsába ezt az egészet, és menjünk ki cigizni – felelte a Mester.

A Marketingigazgató megvilágosodott.