metál, gitár, polip

Hajnali fél kettő körül, hideg autóban, ónos esőben.

én: ebből [a dedikáltatásból] azért csinálhatnál egy sorozatot.
grafit: már mire gondolsz, írjak róla? vagy rajzoljak?
én [türelmes, kedves hangon, rávezető jelleggel]: Dani, akkor most próbáljunk együtt elgondolkozni azon, hogy mit is szoktál csinálni, miből élsz, hol vagyunk most, és kik ezek az emberek körülötted.
grafit: bántsál még.

Szóval a péntek délutánra jött el az, hogy addig csak egyszer aludtam otthon a héten, enni három tábla csokoládét ettem és másfél kiflit az elmúlt két napban (egy felet a kollégának adtam, aki a kólámat is megitta), és akkor indultunk Szegedre dedikáltatni, ami végül is a legjobb hangulatú eseménynek bizonyult a kategóriában.

Tarhonyakártevő: az a koncepció, hogy én foglalkozom a mocskos anyagiakkal, a lucia lefekteti az ügyfeleket a kanapéra és kikérdezi őket a gyerekkorukról, a szüleikről és a lelkivilágukról, a grafit pedig megrajzolja.
én: és akkor csak odaszólnék neki, hogy két döglött fóka a talicskában, meg egy Editke néni? Végtére is, ez a szakmám, nem a borítékok címzése, amivel egész héten foglalkoztam.
Szomszéd cég: és szívesen is csinálnád?
Tarhonyakártevő: hát látod, hogy inkább címez nálunk borítékot, mint hogy emberekkel beszélgessen.

Rögtön azzal kezdődött ugyanis, hogy adtak nekünk alkoholos italokat meg kávét, és a szomszéd asztalnál a Fermat-sejtésről beszélgettek fiúk, miközben kedvesen mosolyogtak ránk és néha csacsogtak velünk is.

én: figyeljetek, én odáig vagyok, a kisközértben elkérték a személyimet a cigihez, nem lehetne azt, hogy a mostani bevételből új életet kezdünk itt? Dani dedikálhatna kocsmákban…
Tarhonyakártevő: én tudok tenyérből jósolni, te mit tudsz?
én: én tanultam rúdtáncolni.
Tarhonyakártevő: rendben, akkor szabadidőnkben kitaníthatjuk egymást, és amikor valamelyikünk megbetegszik, a másik kettő helyettesítheti.

És tömött sorokban jöttek emberek, kérték a gekkót meg a volvót meg a kohászati knowhow-t, volt gitár-metál-polip, és ahogy grafit jellemezte a hangulatot, “nem tudom, észrevettétek-e, hogy az egyik asztalnál valaki négy órán keresztül mesélt a sítúrájáról, és senki nem szólt be neki öt perc után, mint pesten, hogy “te is rég voltál már nővel”, hanem türelmesen végighallgatták. Máshol, ha valaki jó fej és vidám, akkor látszik, hogy amögött kemény munka van, itt nem éreztem ezt”.

[hajnali fél három, hideg autó, ketten kómázunk, Tarhonyakártevő társalgási témákat vet fel]

Tarhonyakártevő: és azt tudtátok, hogy tényleg van olyan, hogy anarchoszindikalista?
én: igen, az L. például anarchoszindikalista a lelke mélyén, valahol ott bent.
grafit: egy pszeudoanarchoszindikalista?
én: egy szemi-pszeudoanarchoszindikalista.
grafit: úgy érted, egy látens szemi-pszeudoanarchoszindikalista?

Reklámok

4 thoughts on “metál, gitár, polip

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s