blogos dolgok kategória bejegyzései

jöhetnek a kívánságok 2020-ra

Tegnap este éjfél körül megkönnyebbülve nyugtáztam a Jászai Mari téri elembertelenedett McDonald’s-ban kilétét felfedni valószínűleg nem kívánó társamnak a kései fast foodingban, hogy végre ismét van jalapenós sajtburger írt valaki, hogy legyen már kívánós poszt (mert eddig mindig úgy volt, hogy valaki írt, én észbe kaptam és megcsináltam, idén meg tegnap estig SEMMI, pedig már észbe is voltam kapva).

Szóval, 2019 meglehetősen jól alakult szinte minden téren ((számomra) váratlanul lejárt a lakástakarékom; nyáron Walesben többek közt a montgomery várba is ellátogattunk (hol aznap este szállt), ahol egy teázóban Bumbika kijelentette, hogy ő még soha nem ivott ilyen finom teát, és azóta komoly teaafficionadóvá vált; az év legjobb (nem tinderes) randiján megnézhettem a KFKI atomreaktorát, az év második legjobb (tinderes) randiján megnézték a kocsimat, és tájékoztattak, hogy a korábbi árajánlatok töredékéért korrigálják minden esztétikai hibáját (így is lett), és a meleg tinderes matchem* felajánlotta, hogy megszállhatok nála, ha Izlandra megyek (Selfossban, Izland Jersey Shore-ján). Ja, és voltam is Izlandon, továbbá láttam minden idők számomra legkedvencebb sorozatát (Fleabag),  stb., stb.).

Mostanában egyébként még magasabb fokozatra kapcsolt az Univerzum a közvetlen környezetemben is, úgyhogy azt hiszem, ez egy jó évjárat lesz (majd minden megírhatót meg fogok írni január-februárban).

Szóval, a szabályok a szokásosak, bármit lehet kívánni az Univerzumtól a jövő évre kommentben (a csúszásra való tekintettel) január 2. éjfélig (indokolt esetben akár valamivel később is), és az nagy valószínűséggel teljesülni fog. De vigyázni kell a pontos megfogalmazásra, mert az Univerzumnak elég sajátos a humorérzéke, és, amennyiben erre lehetőséget adnak, hajlamos szándékosan félreérteni a leírtakat, utána meg csak a vállát vonogatja, hogy de hát ezt így is lehetett értelmezni. Ha valaki titokban akar kívánni, akkor azt írja be a kommentbe, és akkor nem engedem ki nyilvánosra (akit már engedélyeztem valaha, azt a motor automatikusan kirakja, tehát ebben az esetben érdemes más néven kommentelni, ha titokról van szó).

Akkor jöjjenek az én kívánságaim, és utána mindenki másé:

  1. Ez nem kívánság, de nagyon köszönöm az Univerzumnak az idei dolgokat, őszintén hálás vagyok sok mindenért (ennyi most jár).
  2. A szokásosak, hogy mindketten egészségesek legyünk Bumbikával, és anyagilag-lelkileg maradjon minden rendben.
  3. A magánélet alakuljon még jobban (számomra jobban, tenném hozzá). Lehetőleg azzal, akivel szeretném, de ha nem, akkor szeressem valaki mással.
  4. Legyen lehetőségem és kedvem sokat utazni.
  5. Jövőre az írásra-publikálásra és egyéb kreatív dolgokra szeretnék jobban ráfeküdni, ezt könnyítsd már meg, kedves Univerzum (de anélkül, hogy bármi más rosszul alakulna).
  6. Lamnak és tőle függetlenül a Cthulhu-szerű ismeretségemnek oldódjanak meg a problémái (de úgy, hogy utána jobb legyen nekik).
  7. Mivel decemberben impulzusvásároltam két gyönyörű kisestélyit, ezeket legyen alkalmam felvenni (akár rongyosra is hordani). Úgy érzem, hiányoznak az életemből a kisestélyek.
  8. Jövőre ilyenkor érezzem úgy, ahogy Bumbika szokta, amikor megkérdezem, hogy mit kér karácsonyra (semmit, anya, szerintem mindenem megvan)**.
  9. Történjen valami olyasmi, amire egyáltalán nem számítok, de ami nagyon jó.

És akkor most jöhet a mindenki más.

 

* Igen, kezdem én is gyanítani, hogy nem rendeltetésszerűen használom a Tindert.
** Mondjuk nekem határtalan a fantáziám, és nagyon örült idén a Kindle-nek, de minden mása tényleg megvan.

#metoo

Van most ez a mozgalom, hogy a #metoo hashtaggel hívjuk fel a figyelmet a nők szexuális bántalmazására/zaklatására, tedd ki, ha veled is történt ilyen, akár copypastelheted is, egyszerű.

Nagyon nem egyszerű.

Például azért nem egyszerű, mert bennem is az merült fel elsőként, ami a jelek szerint nagyon sok nőismerősömben, hogy amik velem történtek, azok kvalifikálnak-e engem egyáltalán a hashtagre, mert másokon, ugye, végigmentek a megszálló katonák, és lehet, hogy csak túl érzékenyek vagyunk, és egyébként is, túl rövid volt az a szoknya, vagy félreértettük, vagy félreérthető jelzéseket küldtünk, a fiúk már csak ilyenek. Jézusom, azon vívódunk, hogy bár úgy érezzük, hogy bántalmaztak/zaklattak minket szexuálisan, de bántalmaztak-e eléggé.

És az még valahol, ha nem is érthető, de megmagyarázható, amikor az elkövető próbálja áldozathibáztatással csökkenteni a kognitív disszonanciáját, de még így is megdöbbentett, amikor a számomra legdurvább visszaélés után a másik fél mediáción (tehát két tanú előtt) olyan mondatokat vágott a fejemhez, hogy de hát miért hittél nekem, amikor tudod, hogy milyen vagyok, illetve hogy ebben a fene nagy emancipációban már nem beszélhetünk kihasználásról, és ezekre konkrétan azért nem tudtam válaszolni, mert egyrészt annyi érvelési hiba volt bennük, hogy azt sem tudtam, melyikkel kezdjem (én lennék a hibás abban, ha minden erejével megpróbál elhitetni velem valamit, és elhiszem? Megvalósult, sőt, “fene nagy” emancipáció lenne, ami van? Mi köze az emancipációnak ahhoz, hogy az egyik ember szándékosan olyan szexuális helyzetbe akarja manipulálni/kényszeríteni a másikat, amit az deklaráltan nem akar? Nem mellesleg, én nem használtam a kihasználás szót, azt mondtam előtte, hogy úgy érzem magam, mintha szexuális segédeszköznek használtak volna az akaratom ellenére), másrészt meg ilyenkor az emberben azért óhatatlanul felmerül, hogy mi van, ha tényleg én vagyok a hibás valami kitekert, beteges logika szerint. (Az elkövetők furcsa módon mindig nagyon biztosak abban, hogy ők nem hibáztak, lásd még a ha szarul érzi magát, arról csak ő tehet jellegű mondatokat).

És nem, nem létezik ahhoz eléggé túl rövid szoknya, hogy bárki olyan szexuális jellegű dolgot tegyen bárki mással, amihez a másik nem adta a hozzájárulását, és amitől rosszul érzi magát, de ez a nemlétező túl rövid szoknya már a középiskolában megjelenik, amikor – teszem azt – a fiú osztálytársak egyik kedvenc szórakozása az, hogy hátulról megmarkolják az ember mellét, és eltúlzott, kopulációs jellegű mozdulatokkal a fenekéhez dörgölik az ágyékukat, közben a többiek röhögnek, és ha az ember nem tud velük együtt röhögni, akkor még azt is megkapja, hogy nem elég vagány, túlérzékeny, és ilyen külsővel örüljön ennek is, és az ember egy idő után azon kapja magát, hogy nem elég vagányan és túlérzékenyen úgy választja meg a szünetekben a vonulási útvonalait, hogy nehogy elhaladjon a fiúk mellett, és közben még ő szégyelli magát, mert nem kéne ezen fennakadnia, nem történt semmi kár, a fiúk már csak ilyenek.

És később azután lesznek olyanok, amikor egy társaságból hazavisz valakinek az ismerőse, és útközben megállítja az autót, és megpróbál rád mászni, utána meg sértődötten kirak, mert félreérthető jelzéseket adtál, és te nem mondod el senkinek, mert jézusom, lehet, hogy tényleg túl kedvesen beszélgettél vele a teniszről (igen, utólag röhejesnek tűnik), és egyébként is, mocskosnak érzed magad az egésztől, és csak el akarod felejteni, meg vannak a tömegközlekedésen dörgölőzők (és a túl rövid szoknyák), de nem csak ilyen idegenek, hanem vannak például azok az ismerősök is, akiknek ötvenszer megmondtad már, hogy légyszi ne érjen hozzád, mert nem szereted, mire az illető sértetten, erőből odahúz magához, hogy megöleljen, hiába tolod el, és azt mondja, hogy addig nem enged el, amíg abba nem hagyod az ellenállást, és erről sem beszélsz senkinek, mert lehet, hogy igaza volt, amikor azt mondta, hogy túl prűd vagy és társas érintkezési problémáid vannak, de közben még sokáig a hideg ráz ettől az egésztől, és nagyon figyelsz arra, nehogy túl közel állj hozzá, vagy túl vonzó legyél. Meg vannak azok az ismerősök is, akik azzal próbálnak meggyőzni, hogy most már nyugodtan lefekhetsz velem, mert már úgyis elterjesztettem, hogy megtetted, és ilyenkor is az van, hogy biztosan túl érzékenyen reagálsz, ez nem igazi bántalmazás, ez a bántalmazás nem elég semmire.

És igen, szóval az még valahol érthető is, ha az elkövetők ilyenekből építgetik a váraikat, viszont semmire nem mennének vele, ha nem lennének ott azok a semleges, néha kifejezetten jóakaratú nem-elkövetők, akik lelkesen támasztják nekik a falakat. A szülők, akik leüvöltik a lányuk fejét, ha túl rövid a szoknya, vagy befesti a haját, és verbálisan azonnal engedélyt adnak a szexuális ragadozónak bármire, mert “ha így mész ki az utcára, akkor ne csodálkozz”, és akiknek/akik miatt később a lányuk nem meri elmondani senkinek, ha ilyen történik vele, elvégre ő volt a hibás. Azok a kívülállók, akik összebólintanak egymással, hogy “hát igen, szegény, de hát addig jár a korsó a kútra, velünk ellentétben nem vigyázott eléggé, az ilyen ne csodálkozzon”. De, igen, tök jó lenne, ha minél több ember csodálkozna azon, hogy bárki feljogosítva érzi magát arra, hogy fizikailag vagy verbálisan megbüntessen egy idegent vagy ismerőst az öltözködése vagy sminkje miatt, és az is tök jó lenne, ha az ember lánya legalább merné bűntudat nélkül rosszul érezni magát, ha ilyesmi történne vele. Az erőszak nem a szoknya miatt van, hanem az erőszakos emberek miatt, és azok miatt is, akik a szoknyát hibáztatják, az erőszakoskodót meg többé vagy kevésbé felmentik. Elvégre a fiúk már csak ilyenek.

És ha már itt tartunk, egyáltalán nem ilyenek a fiúk en bloc, sőt, még olyanok is vannak, akiket szintén bántalmaztak/zaklattak szexuálisan, akár torz lelkű, valamilyen szempontból hatalmi helyzetben lévő férfiak vagy nők, akár a kortársaik, akik a tesztoszteronos kamaszkorban olyasmibe heccelték bele egymást, amit igazából nem akartak megtenni, akár mások. Csak ugye erről még kevésbé szabad beszélni, mert milyen férfi az, akivel ilyet lehet tenni (nem elég, hogy túl rövid a szoknyája, de még az is ciki, hogy férfi létére virtuális szoknyában jár). (Itt most hozzátenném, ha olvasol, hogy nem ciki, vagy nem neked az, nem te tehetsz róla, nyugodtan rosszul érezheted magad miatta).

És abból a szempontból sem ilyenek a fiúk, hogy rengeteg olyan férfiismerősöm van, aki még azt sem vette félreérthető jelzésnek, ha egy ágyban aludtam vele, vagy ha mégis félreérthető jelzésnek vett valamit, akkor az első nem-re azt mondta, hogy “bocs, félreértettem valamit”, és egyáltalán nem haragudott vagy erőszakoskodott, ott van az a taxisofőr, aki fiatalabb koromban, amikor lekéstem az éjszakai járatot, megállt mellettem, és ingyen hazavitt, mert egy fiatal lány ne mászkáljon egyedül ilyen későn, és ott van például az a nagyon kedves barátom is, akitől kaptam ma egy levelet, hogy úgy döntött, az összes #metoo-s nőismerősétől bocsánatot kér a bántalmazók nevében, és nagyon szégyelli magát (megjegyezném, ő pont azok közé tartozik, akik soha meg sem közelítették a verbális vagy fizikai bántalmazás vagy áldozathibáztatás elmosódott határait sem), ésatöbbi.

Szóval, végső soron, igazából tényleg egyszerű ez az egész. Ne kényszerítsd vagy manipuláld a másikat olyan szexuális jellegű dolgokra, amit nem akar megtenni. Ha figyelmetlenségből mégis belecsúsznál, akkor kérj bocsánatot, ne hibáztasd, ne folytasd. Ne mentsd fel a bántalmazókat/zaklatókat. Ne hibáztass senkit azért, mert bántalmazták. Ennyi.

Témába vágó Isoldétől és Suematrától.

szolgálati

Az ukrán helyzetre való tekintettel így sok év után előkotortam és újra feltöltöttem a csernobili képeket (pontosabban Kijev + Csernobilszkaja oblaszty), pont a Majdan Nyezalezsosznosztyi egyik szállodájában laktunk, amikor nem radioaktív környezetben bolyongtunk, régi szép idők.

Itt lehet megnézni a releváns posztokat: http://nesztelencsiga.hu/category/csernobil/, vagy oldalt a “csernobil” kategóriára kattintva.

I did it my way (whatever that means)

Na, a mai napom ilyen volt (emlékeztet arra a feledhetetlen, réges-régi alkalomra, amikor kijelentettem, hogy nem is ittam sokat, majd magassarkúban, tökéletes úttartással, határozottan és céltudatosan besétáltam az Instant szekrényébe, amelynek ajtaját a velem lévő pasi előzékenyen kinyitotta előttem, miközben diszkréten röhögött).

szavazni lehet, de nem muszáj

Na most az van, hogy itt lehet a bloggerinaságomra szavazni (vagy Isoldéére, meg persze másokéra is, csak másokra miért szavazna bárki): http://bloggerina.nlcafe.hu/termek/nesztelencsiga-blog.

Sajnos azt nem ígérhetem meg, hogy ha nyerek, lesz heti három blogposzt (mert azt már megígértem másért), de mindenesetre kétségbevonhatatlanul meglenne annak a maga ironikus jellege, ha a Nők Lapja bloggerinája lennék (remélem, tiara is jár hozzá), úgyhogy aki hozzám hasonló humorérzékkel rendelkezik, az esetleg szavazzon rám. Vagy valami.

kiterjedt levelezésem újabb mementói az utókor számára

Írtam tegnap a megfelelő szerveknek (fővárosi közterület-felügyelet, bkv, máv), hogy megnéztem a met.hu-t, és mára és holnapra havazást jeleztek, készüljenek fel a helyzetre, őszinte hívük. Válaszoltak vajon? Nem.

(On the brighter side: kaptam lófejet az ágyamba? Nem).

régi dolgok 2.

Mindeközben átnéztem a régi fórumos bejegyzéseimet is (régen fórumon blogoltam), és egyrész úristen, mennyit változtam, másrészt úristen, mennyire nem változtam.

Rengeteg idézet:

– are you william blake?
– yes. do you know my poetry?
ez még eszembe jutott”
(Dead Man)

do you want to find a cure and save the world, or just fall in love and fuck?
(28 nappal később)

van egy győztesünk…
egy lány…
és mosolyog! nézzék, mosolyog!

(Battle Royale)

“vin “you’re a bad man, dick. and do you know what we do to bad men? we punish ’em” diesel ismét bebizonyította, hogy vonzerő tekintetében egy többdiplomás atomfizikus sehol nincs egy olyan pasas mögött, akinek össze van rajzolva a temérdek tricepsze és kirántja magából a lövedéket, mielőtt beájul.”

még nála is rémesebb volt a húga. […] miss jones eltökélte, hogy jókedvű lesz. makacsul csak a dolgok napos oldalát volt hajlandó észrevenni. egy bosszúálló angyal elszántságával kereste a jót embertársaiban.”

sweetheart sweetheart are you fast asleep?
that’s the only time when i can really speak to you

(PF)

“a világ sokkal szebb lenne, ha mindenki waterst hallgatna
(won’t you grieve with me)”

Meg agnus is voltam:

“azért amikor gyerek voltam, a meggyes márkától még nem lehetett candidát kapni”

“nem tudok autentikusan élni. mindig kiesem a szerepemből.”

“büntetőjogi felelősségem megállapítása végett sürgősen meg kéne tudnom, állat-e a démon”

“persze azon is tűnődöm, hogy a “knockout”, vagy az “alien” fejezné-e ki jobban az egyéniségemet a kontaktlencseválaszték zavarba ejtő bőségében”

“és ma összefutottunk a könyvtáros sráccal az üvegajtó két oldalán, a szemembe nézett, mosolyogtunk, és kinyitotta.
túlteng a magánéletem.”

“atomrobbanás volt. egye fene, ma egós napom van a mániás szakaszban:
atomrobbanás vagyok

“döglött, sárga és agilis. persze, hogy bele tudom dolgozni a cselekménybe.”

“You have no new messages
You are currently using 0KB out of 3000KB (3MB), allocated to your account
You have no appointments today
You have no tasks”

Meg helyesírásnáci:

“a mászó, az egy szö. a kulturális, az egy lö.”

Párbeszédek is voltak:

“most egy időre én is eltűnök, de nem oda, ahova te. szerintem. bár szappanoperásan kiderülhet, hogy közeli rokonom vagy, és akkor igen. most is csak a jóképű, ámde kissé humortalan könyvtáros fiatalember miatt vagyok itt. (párbeszéd, a múltkor:
k. f.: (látván a monitorom mellé helyezett könyveket) jé, te könyveket is szoktál nézni?
én: (ártatlan, nagy szemeket meresztve) igen, képzeld, felfedeztem hogy itt évi hatszázért nem csak netezhetek korlátlanul, de még könyveket is kölcsönözhetek. hát nem tök jó?
k. f.: uhh…aha (balra el)
azóta csak nézegetem. de ez régi sztori már)”

“lassan három napja össze voltunk veszve. hülyeségeken. és hajnali négy körül felhívott. furcsa, hogy a megváltás mindig hajnali négy körül érkezik.
– vettem neked egy könyvet
– ?
– rossz volt. könyvet venni neked meg jó volt.
– milyen könyvet?
– szépet. sötétkék borítója van. és a harmadik volt a polcon.
– és most jó?
– nem. neked sem
– mindent tudsz?
(szeretem, amikor rágyújt bele a telefonba. élőben is szeretem. az jó csönd. közben általában rámsandít, és vigyorog. telefonban persze nem. és nem néz rám akkor sem, amikor azt mondja, hogy szép vagyok. mintha telefonban lennénk. ha komoly dolgokról van szó, általában becsukja a szemét. telefonban élünk. hálás köszönet graham bellnek)
– azt tudom, hogy féltelek.
– mitől féltesz?
– nem is téged, magamat. attól, hogy elveszítelek. attól is féltem magamat, hogy te veszítesz el engem.
– mit szeretnél?
– költözzünk össze.
– miért?

– mert melletted akarok ébredni. mert ha összeveszünk, nem akarok azon gondolkodni, felhívjalak-e. csak át akarlak ölelni.
– szóval normális életet akarsz velem?
– mi nem élhetünk normális életet.
– miért nem?
– mert te nem vagy normális.
– normális vagyok.
– fogalmad sincs róla, hogy milyen vagy
(tényleg fogalmam sincs. tényleg nem vagyok normális. normális emberek nem beszélnek dőlt betűkkel.)
– milyen vagyok?
– amikor először megláttalak, arra gondoltam, hogy milyen kecses vagy.
– és még?
– és még arra, hogy szomorú vagy
– és most mit gondolsz?
– hogy most is szomorú vagy
– és ha együtt laknánk, akkor nem lennék szomorú?
– ha együtt laknánk, akkor veled lehetnék

vitathatatlan.”

(itt pedig nem én voltam a dőlt betű):

“közkívánatra, újra, best of 1senki (2/21/2003, live, limited edition)

kérdezte, hogy mit kívánnék az élettől. mondtam, hogy egy digitális fényképezőgépet. nevetett. [elgondolkozva] biztos azt hitte, viccelek.
ne izélj már. nem tudok három állatot.

– megkaptad a linket, amit küldtem?
– igen. örültem.
– meg is nézted?
– nem. de örültem.
– nem hiszem
– pedig tényleg
– de nem hiszem
– de igen
– akkor sem hiszem
– …
– na jó, elhiszem
– jól időzítettél. úgysem győzködtelek volna tovább.
– tudom. látod, én myoval ellentétben tudom, hol van nálad a határ. de nem a fejemből
– hát? zsigerből?
– nem. rádnézek.

(és akkor a hosszúakat még nem is idézem).

úristen, mi jöhet még

Vasárnap egyik pillanatról a másikra kerregni kezdett a notebookom vinyója, majd meghalt, és a rendszergazda, aki eddig minden adatmentési problémámon segített, most az ezirányú érdeklődésemre gyanúsan arra terelte a szót, hogy jól nézek ki, ha akarom, akkor összebútorozhatok vele, egyébként meg szívesen csinálna nekem egy gyereket. Úgy érzem, az elmúlt fél év képeinek és naplóinak annyi, de legalább érdekes betekintésre nyújt lehetőséget a lelkivilágomba a random biztonsági mentéseim áttekintése (nagyon úgy tűnik, életem bizonyos szakaszaiban cicás képeket, statcounteres logokat, tévésorozatokat és külügyi elemzéseket tekintek olyasminek, aminek az elveszítése esetén nem tudnám teljes emberként folytatni).

Időközben egyik pillanatról a másikra kerregni kezdett a freeblog is, és még nem halt meg, de amikor ezt felvetettem a mr.a-nak, aki eddig minden freeblogos problémámon segített, most az ezirányú érdeklődésemre gyanúsan arra terelte a szót, hogy nem vagyok kövér, átbútorozhatnék pl. a blog.hu-ra, és az L. biztosan szívesen összedob nekem tíz perc alatt egy wordpresst. Úgy érzem, az elmúlt hét év blogos megszokásainak annyi, egyébként meg életemnek ebben a szakaszában a kommentjeim nélkül nem tudnék élni.

Ha lehet kérni, akkor csábítson már el egy blogmotor-üzemeltető (és keltse életre a vinyómat, továbbá csináljon nekem ikreket, mert háromgyerekesként egész pofás összeget kapnék családi pótléknak gyerekenként, meg persze az otthon melege, az őszinte, csilingelő gyermekhangok, a pénz ezek mellett természetesen semmi, de akkor is másfélszer annyi fejenként, na).

kommunikációs problémáim vannak

A(z ex)pszichiáterem konkrétan nem hagyott szóhoz jutni (azzal a felütéssel kezdte, hogy ma csupa elmebajossal találkozott, ezt én viccesnek találtam, de ez legyen az én bajom), a kiadóim nem kapják meg a leveleimet, az L. nem kapja meg a leveleimet, gtalkban a fele üzenetem lefagy és nem tudom, hogy megkapják-e, a telefonjaimat nem veszik fel, és az a. sem jön még haza egy ideig, hogy fogok én így moziba menni.

stat

Oké, ebben a hónapban sem a blogom keresőkifejezéseiből fogok vicces posztot írni, de a 18:02-es teljesen felcsigázott. Van külön pesti is, vagy mi, laposabb tájakkal és több belvárosi bérházzal, durvább szlenggel? Eddig is tudtam, hogy nagy a szakadék, de ilyen látványos szegregációra nem számítottam.

(Amennyiben a kiadóm szeretne ily módon gyengéden, de félreérthetetlenül figyelmeztetni, üzenem, hogy csinálom, csinálom).

paneldráma a kertvárosban

Némi gondolkodás után arra jutottam, hogy talán a bájos lenne a legmegfelelőbb jelző a proletártempónak és a sznob dekadenciának azon keveredésére, amikor a mikró hiánya miatti kétségbeesésemben a rezsó mellett állva, hidegen, közvetlenül az ételtartó dobozból eszem a sült libamájat, off-black promod farmerban, fekete promod garbóban és egy katicákkal, eprekkel és négylevelű lóherékkel ékes, utcai árusnál vásárolt műanyag papucsban.

á, nem megy ez ma

Nagyon várom, hogy visszakapjam a rendes notebookomat, mert van két új epizód a Communityből (a kiábrándító karácsonyi epizód után, amibe pár másodpercenként belepörgettem, de még a Human sem tudta végignézni, akinek ez a dolga), és a netbookon nem tudok aknakeresőzni, miközben nézem. Úgy meg minek.

(írta a lány, aki kövérnek érzi magát, fáj a keze, és alkotói válságban van, bár ma telefonon megkapta az egybetűstől, hogy írjon populáris ponyvaregényeket, mint Rejtő, mert azoknak koronás ékköve lehetne).

Továbbá szeretném megosztani, hogy az aktuális kedvenc stripem még mindig az xkcd (emlékszik még valaki a zombo.com-ra?), és a softer world, továbbá üzenném annak a 256 usernek, aki rákattintott brainoiz, a titokzatos darkfantázia zumbázónak a zsákutcában végződő freeblogos linkjére, hogy a rendes blogja ki van linkelve oldalt (minden, amit valaha tudni akartál brainoizről)).

(Ááá, nem hiszem el, tényleg nem volt kilinkelve, és soha panasszóval nem élt, hanem simán beszélgetett velem minden sértődöttség nélkül fordításokról, he’s a keeper. Mentségemre szóljon, hogy a saját fordításaimat sem frissítettem kábé egy éve).

szerkesztetlen

Kommentnovella-pályázat az elmúlt pár nap kedvenc mondataiból, amiket most nem tudok kontextusba foglalni, de kár lenne veszni hagyni őket a határidőnaplómban (igen, az a tervem, hogy előbb-utóbb a blogomat is kiadom szellemíróknak, nincs nekem ennyi időm):

“Vegyük a hidrogént…ne, vegyük a héliumot, az a biztos”.
“Félek a központi idegrendszertől”.
“Az az érzésem, hogy nem mer önmaga lenni, amikor velem van. Pedig én azt szeretem, amikor kiabál, káromkodik és csapkod”.

A nyertesek kérhetnek tiszteletpéldányt valamelyik fordításomból. Amennyiben nem lesznek nyertesek, kénytelen leszek új könyvespolcot venni. (Ugyanitt nagy mennyiségű műanyag ruhafogas átadó, vagy vélhetően törött kisujj kezelésére cserélhető).

disclaimer

Szóval, mivel úgy érzem, hogy erősen félreérthető vagyok, ami egyébként nem feltétlenül üldözési mánia, hanem azon konkrét jelenség miatt gyanakszom rá, hogy amikor arról írok, hogy nem síelek, viszont sokat e-bookozok, akkor hirtelen minden online ismerősöm azt kezdi kérdezgetni kommentben, hogy járunk-e az akárkivel, az IRL nőismerőseim pedig, akik azért általában tudnak hova tenni, azt kérdezgetik az L.-től, hogy “mi van, már megint terhes?” (úgy tűnik, ezt a terhesség dolgot nem moshatja le magáról az ember, aki egyszer az volt, mindig gyanús marad), szóval ezokból szeretném tisztázni, hogy bár a noir kategóriájú bejegyzéseknek minden egyes szava és mondata igaz, azért az egész egyáltalán nem úgy volt.

visszaping

Először is, köszönöm szépen, aki még aznap rámkeresett azzal, hogy “hot teens nesztelencsiga”. Ez tényleg gavallér gesztus volt.

És most meg az a. hívta fel arra a figyelmemet, hogy azért vannak keresőkfejezéseim is, és szerintem ez így együtt olyan, mint egy modern, de szívhez szóló vers.

markolólapát kettészakadt egy ember,
csernobili szörnyek mutánsok.
keanu reeves és a depresszió –
harisnya ciki fiúnak.

Mindenkinek, aki szereti.

karácsonyi kívánságlista

Ezt a mémet több embertől is megkaptam, és szívesen be is linkelném mindet, úgyhogy aki szeretné, az legyen szíves jelezze kommentben vagy levélben.

Adnám tovább a megbeszélésünk értelmében Alie-nek, Anngelnek, brainoiznek, mr.a-nak Sárának, Suematrának, Sulemiának, és még ha valaki szól, hogy szeretné, annak is.

Szóval gondolkoztam azon, hogy mit kérjek karácsonyra (természetesen az alapdolgokon kívül, miszerint a gyerek legyen egészséges, fejlődjön az elvárható ütemben és maradjon ugyanilyen cuki és jó fej, illetve a szememnek ne essen baja, de ezekről már régen szerződésem van az illetékesekkel), és hogy hogyan fogalmazzam meg úgy, hogy mindketten értsük, és a blogba is be lehessen tenni, de azt hiszem, megvan.

1. Kedves, drága Univerzum, te utolsó ribanc, mivel pillanatnyilag fogalmam sincs, hogy mit kívánhatnék, aminek tényleg örülnék, azt kívánom, hogy lepj meg idén vagy jövőre, az alábbi feltételek szerint:

(a) Örüljek a meglepetésnek. Ezt fontosnak találom tisztázni, és azt is, hogy akkor is örüljek, amikor megkapom, és egy héttel később is, és egy hónappal később is, és nyolcvan éves koromban is, továbbá az összes köztes időben is tartsam örömre méltónak a dolgot. Ha nyolcvan éves koromban az orrom alá dörgölöd, hogy lám-lám, mégsem volt ez annyira jó dolog, az nem fog engem szerintem annyira bántani.

(b) Tényleg legyen meglepetés, tehát olyasmi, amin csodálkozom (örömtelien, ismételném meg még egyszer), nem pedig olyasmi, amin mondjuk évek/hónapok óta dolgozom, hogy sikerüljön.

(c) Ne az legyen az örömöm tárgya, hogy végre sikerül a gyakorlatban is használnom a The Proper Care And Feeding Of Zombies c. könyvet, amit mr.a-tól kaptam.

(d) Ne azért örüljek, mert visszafordíthatatlan agykárosodás ér, amitől mindent idült vigyorral szemlélek életem hátralévő részében, miközben a szám sarkából vokonyka nyálpatak csordogál.

(e) És általánosságban is, az életem semmilyen területére (munka, gyerek, pénzügyek, barátok, satöbbi) ne legyen semmilyen negatív ráhatással a dolog.

(f) A meglepetés segítsen megoldani az alvásproblémámat (bár az alvással igazából nincs problémám, azzal van, hogy nem tudok, és így ugyan sokkal több minden belefér egy napba, viszont nem áll jól a karikás szem).

2. Szeretnék nem nosztalgikus fejcsóválással tekinteni vissza erre az évre, arra gondolva, hogy milyen rossznak hittem, pedig életem egyik legszebb szakasza volt, hanem borzongva, mert derüljön ki, hogy ez tényleg életem egyik legrosszabb éve volt, főleg az utána következőkhöz képest.

3. Világbéke: Südve Sárájának gyors fejlődést és a dolgok jobbra fordulását, a fordítólistásoknak legalább egy sokkal jobb évet, Isoldénak kertesházat/álommunkával, az L.-nek és nekem azt, hogy ne legyen igazunk, és bizonyuljunk mindketten túl paranoiásnak és pesszimistának, satöbbi, satöbbi.

(Amúgy könnyen kéregetek nem tárgyi dolgokat, mert a gyerek ajándékai már megvannak, az éjjellátót már megkaptam, a sötétnarancs-színes kötött pulcsit és a kis fekete ruhát már megvettem, a bögrét is, a Kindle-t pedig megrendeltem).

19-re lapot húzok

Na ezért nincs nekem esélyem sem, hogy vicces postot írjak keresőszavakból:

Igazából nem tudom, hogy bóknak vegyem, hogy aki keresőmotorból jutott ide, az leginkább direkt engem akart, vagy kritikának, hogy öt év alatt nem sikerült egy népszerű keresőkifejezést sem becsempésznem a blogomba (hot teens!).