Szóval most az van, hogy különböző kiadók tartoznak nekem nagyjából olyan három millió körüli összeggel ősz-január óta, ami után én már befizettem az áfát (illetve rengeteg olyan adóelőleget is, amiből majd visszakapok, mert nem annyi lesz az adóm, ez is mekkora wtf), viszont én nem várhatok hónapokat a lakbérrel meg az autóhitellel meg a tej-kenyér kifizetésével, úgyhogy ha valaki tud belátható időn belül fizető fordítási vagy általam elvégezhető bármilyen munkát, az szóljon már.

Vagy ha valaki venni akar egy felújítandó, Margit körúti csendes lakást, az is.

Az agnus nagyon aranyos egyébként (most helyette is írom a blogját), amikor Annecy-ben vagy hol sétáltunk az esőben, lehajtott fejjel, akkor azt mondta, hogy mennyire örül, hogy már öreg. Mivel akkor mentek el mellettünk éppen fiatal lányok, értően rákérdeztem, hogy vajon azért-e, mert már nem nevet idétlen vihogással mindenen, akkor bólogatott, és hozzátette, hogy én már soha nem nevetek.

Aztán valamelyik este már feküdtünk az ágyban, az utcán hangosan kacagtak  kocsmából hazatérők, és akkor agnus azt mondta, hogy ha szeretnéd, akkor holnap én is így fogok veled vihogni hazatérőben a kocsmából, mire egyrészt meghatódtam, másrészt visszakérdeztem, hogy nem azt mondta-e, hogy ő már soha nem nevet. Agnus erre azt válaszolta, hogy én csak azt mondtam, lucia, hogy nem fogok úgy vihogni, mint egy tinilány, azt nem, hogy nem fogok úgy visítani, mint egy részeg picsa.

Egyébként meg még az út elején kijelentette, hogy őt már csak a meleg és/vagy foglalt fiúk érdeklik*, és a mai séta után az aranyos fiúval közölte velem, hogy ez tényleg kedves fiú, biztosan rá fog döbbenni hamarosan, hogy meleg.

* pechjére úgy alakul, vagy valami ilyesmi, nem pedig vamp.

Megint eljöttünk síelni, ugyanarra a helyre, úgyhogy most egy másfélszer két méteres, kétágyas (emeletes) szobában állok, a telefonom agnus kilyukadt harisnyájában lóg egy fortocska típusú ablakban (a leukoplasztos rögzítést leszavazták), és fél lábamat kecsesen a negyed szobát elfoglaló székre téve az ugyanazon a széken honoló kecskelábú asztalkára helyezett számítógépen blogolok. Állva, mint az állatok.

Az úgy volt, hogy csalárd módon eladtak nekünk még odalent egy helyi internetezős sim-kártyát, azt viszont nem emltették, hogy ide fel sem a 3G nem ér fel, se megfelelő wi-fi hotspot sincsen. Úgyhogy vettem készpénzért egy heti internetet a boltban (wifis), amivel csak az a baj, hogy megfelelő mennyiségű wifi csak a mi ablakunkban van (vagy a hóborította gangon), a net csak a telefonomról működik, amivel tetheringgel tudom tovább osztani. A micro usb kábelem viszont rövid, úgyhogy egy ideig Agnus tartotta a gépet a légtér megfelelő pontján, majd alátámasztottuk.

Ja, meg hóban kirándulni is voltunk ma, de mivel zárás miatt felzavartak minket a gyalogos sífelvonótól, még pont elértük a Le Monde kocsma Happy Hourját (szeven mol minitz, mondta a báros az órájára pillantva), így hagytuk magunkat elsodortatni a sors kiszámíthatatlan árjával.

Mintegy az előző három poszt összefoglalásaként tegnap megállapítottuk a munkahelyen, hogy az ideális férfi számomra pillanatnyilag olyan, hogy be tud jönni egyedül az ajtón, magasra emelt bal kezében a rendelése sorszáma, magasra emelt jobb kezében a pontosan kiszámolt vételár, tekintetében megértés, csodálat és hála, nem beszél, átvétel után sietve távozik, és közben Ryan Gosling.

(Miután erről tájékoztattam a környezetemet, a két bérelt fiatalemberünk megköszönte, hogy ennyit tanulhatnak nálunk az élet mindenféle aspektusáról, közte a női lélekről, és megfogadták, hogy ezentúl pontosan kiszámolt pénzzel fognak a nőkhöz közeledni, szerencsére a cégvezető még időben szólt nekik, hogy ez nem minden nőnél és nem minden körülmények között hatékony eljárás).

Az új munkahelyemben (ami mellett a régi munkáimat is csinálom) az az egyik legjobb, hogy a legkisebb bátorításra színes és autentikus történeteket hallgathatok olyan témákban, hogy “milyen volt, amikor birkanyájunk volt” vagy “milyen volt, amikor buddhista szerzetes voltam”, a legbizarrabbak közé meg az tartozik például, amikor váratlanul, rám nem jellemző módon ott állok az étkezőben, a kezemben egy bambuszkarddal, és egy nálam két és félszer nagyobb férfiember magyarázza nekem, hogy ha ő úgy tartja a saját kardját, akkor én sehogyan nem fogom tudni megszúrni (ez nem zaklatott fel különösebben, egyrészt, mivel nem is akartam, noha biztatott, másrészt mert amúgy is életlen volt a kard, szóval csupán imagináriusan nem tudtam volna megszúrni).

Szóval örülök, hogy fiatalos, dinamikus csapatban dolgozhatok, és élvezem a munkám támasztotta kihívásokat, mint például amikor odajön hozzám az ex-szerzetes, hogy szerintem a szív szútrás kalligráfia kezdőkészletet mennyiért árusítsuk, amiben nekem ott kezdődnek a kihívások, hogy mi az a szív szútra (de már tudom).

Amiről viszont főleg írni akartam, az az, hogy itt valamiért kedvelnek engem, és ötlet szintjén indult is egy olyasféle fundraiser, hogy ha meghirdetek a blogomon termékeket, akkor abból X százalékot kapok szeretett gyermekem eltartására, de nekem így is a pofám leszakad attól, hogy mennyi mindent kapok a blogolvasóktól (legutóbb egy hatalmas bödön jelly bellyt Angliából, amit ezúton is köszönök, mindig meghatódva járok rá jellemtelenül), szóval azt mondtam, hogy legyen inkább úgy, hogy kapjanak kedvezményt a blogolvasók a dolgokból, és ha akarnak, vásároljanak, elvégre nekem az is jó, ha nem megy tönkre a cég.

Részletek a vonal alatt (az elolvasomra kattintva), hogy ne legyen annyira arcbanyomva.

A kedvezményeket a nesztelencsiga jelszóval lehet igényleni egyelőre november 15.-ig.

A Shirokuma cégcsoportnak, ahol kardozom dolgozom két fő részlege van, az egyik maga a Shirokuma Kft., ami digitális nyomda, könyvkiadó, szakfordító és szoftverhonosító vállalkozás. A digitális nyomdában az a jó, hogy kis példányszámú rendeléseknél nem túl drága, megnézegettem az árlistákat, és az itt nyomtatott könyv kábé fele annyiba kerül, mint amennyiért a könyvesboltban hasonló minőségben és méretben venni lehet (pontos árat azért nem tudok, mert erősen minőség/méretfüggő, de szabott árak vannak), ez annak lehet jó, aki a naplóját akarja kiadni, fotókönyvet akar gyerekről/esküvőről, vagy kész megrendelésre nyomtat csak, mert ugyanannyiba kerül darabja, ha húsz alkalommal egyet kér, mint ha egyszer húszat. Ami nekem a nyomdából szubjektíve eléggé tetszik, az a lézervágóval kivágott vagy színezett facuccok (minta alapján bármit kivág a gép, a likasztott jellegű névjegykártyák (kisebb formákat is szépen csinál) vagy üdvözlőlapok, és a fába gravírozott dolgok (fadominó, táblajáték, “faragott” doboz, akármi).

A Shirokuma egyben kiadó is, elsősorban japánnal és a japántanulással kapcsolatos könyveket ad ki, ezekből eddig egyet olvastam, de azt alaposan, mert lektoráltam is, Dave Barrytől a Megjárta Japánt, ami egy könnyed, “culture at a glance” olvasmány, de volt olyan, hogy hangosan felröhögtem rajta.

A Shirokuma termékek közül a névjegykártyákra 50% a nesztelencsiga-kedvezmény, minden másra 10%, érdeklődni a nyomda@shirokuma.hu címen, vagy személyesen a Maros utca 25. szám alatt (a Délinél) lehet érdeklődni a munkatársaknál (az árajánlat kérése nem kötelez senkit megrendelésre, és karddal is csak engem szoktak itt felzaklatni, amennyire megfigyeltem).

A másik fő részleg a Maido Kft., ami japán kultúrával kapcsolatos tárgyakkal és tudással kereskedik. A tudás a kalligráfia-tanfolyamot takarja, ami inkább klubszerű, és a volt buddhista szerzetesünk vezeti, aki egyébként normális, meg szórakoztató, és nagyon ért a témához. A tanfolyamra szóló tíz alkalmas bérlet ára 20 000.- ft., de aki még nem tudja, hogy érdekli-e a dolog, az egyszer egy alkalomra is befizethet 2000 forintért. Az időpontok a létszám változásával rugalmasan alakulhatnak. Erre a nesztelencsiga-kedvezmény 1 fő jelentkezése esetén 10%, 2 főnél (ha együtt vesznek bérletet) 20%, 3 főnél 30% per fő.

A Maidoban kalligráfiával kapcsolatos eszközöket is lehet kapni, kezdőcsomagban (díszdobozzal vagy magában) is és külön-külön is, továbbá mindenféle jellegzetes, Japánnal kapcsolatos és nem túl gagyi tárgyat. Amire én rávetettem érdeklődő tekintetem sugarát, az a bento-készlet (azonos mintájú dobozkák, elválasztók, kiszúrók, pálcikatartók, doboztáskácskák, mittudomén), mert a gyermek csak azt hajlandó megenni, ami érdekesen néz ki, vagy autóból van, és egyébként is, néha kell lazításként, hogy répából polipot faragjon az ember. Ezeket és a többi mindent a Maido rapid fejelesztés alatt álló webáruházában lehet megvenni, vagy szintén itt, személyesen, a Maros utca 25. alatt (csak nézelődni is be lehet jönni, tényleg mindenki normális és/vagy buddhista szimpatizáns).

A Maido termékekből a nesztelencsiga-kedvezmény 10%.

$724,754 Created by GiftRocket online gift cards