reklám kategória bejegyzései

próba, majd, dedikálás

Na, pillanatnyilag van már blogom, írni meg képeket importálni viszont nincs időm, mert egyelőre a napirajz-blogot importálom, és abban egyes nézetek szerint mégiscsak nagyobb szerepet játszanak a képek, mint az enyémben.

De ami a legfontosabb, hogy holnap 16:00 – 24:00 között Pécsett szervezünk műsoros dedikálást az A Szoba nevű helyen, és tök jó lesz, aki dedikáltatni, pólót vagy könyvet venni, esetleg megvetően bámulni szeretne, az jöjjön el.

táborozásban, írásban és olvasásban érdekelteknek

Megint lesz írótábor Sissónál, a tavalyi nagyon jól sikerült, pont a megfelelő arányú programmal és alkoholos/alkoholmentes italokkal a fűben fetrengéssel, nem beszélve az új ismeretségek kötéséről.

Jelentkezni nyugodtan jelentkezhet olyan is, aki nem publikált még, csak érdekli az írás-olvasás. Jelentkezni és további információkat kinyerni az artnersisso@gmail.com címen lehet.

A hivatalos kiírás pedig így szól:

Minden, amit az írásról tudni akarunk és meg is merjük kérdezni egymástól.

Június 15-16-17, péntek délutántól vasárnap délig a Tök Alsó Kultúrfaluházban. 

– a zsámbéki színházi bázison pénteken előadás
– szombat este Stiller Kriszta és Korányi Mátyás olvas fel a tűznél a csülökpörkölt mellett és velük beszélgetünk
– kreatív írásmunka (közös posztmodern falusi dráma)
– túra a nyakas hegyre és anyácsapusztára
– esti beszélgetések az írásról és az élethosszig tartó személyiségfejlődésről

szállás, kaja (tepertőreggelik, bográcsvacsorák), napozás, legelészés

– egységes hozzájárulás

makifood

Meg olyan is volt, még mielőtt hirtelen rengeteg dolgom lett és anyagi problémám, hogy a régi, nemes hagyomány szellemében, miszerint írásért etetnek, a Makifood főzőiskola meghívott főzést tanulni, és én stílszerűen az izakayás alkalmat választottam, ha már japán kalligráfiázni tanulok (kisebb kihagyásokkal ugyan, de konzisztens megjelenést lelkesedéssel pótolom).

Inkognitóban (nem mint blogger, hanem mint ún. normális ember) jelentem meg az alagsori ipari konyhában, miközben odakint havaseső szitált és csak egy-egy sötét alak sietett tova a sugárút félhomályában, mint egy kémregényben. Előző este rám tört, hogy én ehhez nem értek (társas főzés), de nem találtam senkit, aki értett volna, viszont legalább annyit megtudakoltam a japán kapcsolatot, hogy mi az az izakaya (alkohol mellé felszolgált főtt/sült cuccok), majd megnéztem pár dumplingos (japán tortellini) videót (mivel ugye tortát marcipánozni is a netről tanultam), de nem lettem expertebb.

Maki az óra első öt percében elmagyarázta, mi az az izakaya (alkohol mellé felszolgált főtt/sült cuccok), majd azt is, hogy honnan lehet tudni, mikor forr a víz. Innentől úgy éreztem, hogy legalább az advanced novice levelt megütöm (nem beszélve a dumplingos videókról, illetve arról, hogy a webshopunkba én vittem fel a japán rizsfűszerkeverékeket, mondjuk az “útitárs” ízesítésű azóta is borzolja a képzeletemet, remélem, nem az, amire gondolok (hosszabb, viharos hajóutakra, magashegyi túrákra)).

Eddig a japán konyhára úgy gondoltam, mint olyanra, amelyben mindenbe el van dugva valami tengeri állat (mivel én nem eszem tengeri állatokat, ez fontos szempont számomra), most már úgy, mint amelyben mindenbe el van dugva valami tengeri állat, és/vagy túl régi tojás. Az első menüpont ugyanis a száznapos tojás volt, ami pontosan úgy is néz ki, íze viszont szerencsére nincsen nagyon, csak állaga. Viszont náluk még az alaplé is hallé (reszelt bonitóból és algából, amit forrás előtt egy perccel kell kivenni a vízből). A háromszögletű nigiri szusi bélszínnel először felvillantotta a reményt, de utána kiderült, hogy ezt is le kell önteni alaplével (nem baj, itthon nem öntöm), viszont megtanultam ennek a kézzel csinálásának a technikáját (a második után igazából nem nehéz).

Az igazi hardcore feladat, amelyre rögtön rá is vetettem magam, a nyers ráknak pucolása volt (mint említettem, aznap este depresszív, mocsok idő volt, idegenekkel és tengeri rákokkal voltam bezárva egy üldözőjelenetes konyhába, desperate times require desperate measures). A nyers rák így néz ki:

Már nem azért, de most komolyan.

Ezután vagdostam némi spenótot és reszeltem egy kis gyömbért levezetésül, majd szerencsére kiderült, hogy lesz dumpling is, amelyhez a japán asszonyok tradicionálisan áthívják a szomszédasszonyt pletykálni, miközben megcsinálják, mert ők egyenként nyújtják ki a kis tésztakorongokat, nem pedig kinyújtják az egész tésztát, majd pogácsaszaggatóval kiszaggatják (az eljárás oka ismeretlen, de például én is utálok gyúródeszkát mosogatni). A kevésbé tradicionális japán asszonyok megveszik a tésztalapot ötvenesével mélyhűtve a Lehel piaci kínainál, mint kiderült.

Szóval a dumpling így néz ki:

Én pedig így nézek ki, miközben dumplingozom (jobbra, a szigorú arckifejezés a tonhalnak szól, hogy tudja, hol a helye):

És igen, meg lehet csinálni, a szintidőm olyan három másodperc.

A dumplingok elkészítését követően kiderült, hogy a tradicionális japán háziasszonyok éppen olyan heves kézmozdulatokkal szedik fel kicsit szitkozódva a letapadt dumplingokat, mint a tradicionális magyar háziasszonyok (vagy én). A mosogatást meg az edénykereséseket, ilyesmit szerencsére a fiatalként és dinamikusként jellemzett, és valóban fiatal és dinamikus (és nagyon kedves) asszisztensek csináltak.

A képeket a Makifood fotósától loptam, majd kiderítem a nevét.

hétvégi program sissoval

Sisso úgy döntött, hogy nincs elég dolga, és jövő hétvégére tábort szervezett magához írói szárnyaikat bontogató bloggereknek és egyebeknek. A programhoz annyit szeretnék hozzátenni, hogy ismerve őt, nagyon szórakoztató lesz az együttlét, illetve tök jó helyen lakik, valószínűleg én is lenézek gyerekestül. Jelentkezni az artnersisso@gmail.com címen lehet. Menjetek, tényleg érdemes. Leírás itt:

A három napos “írótáborba” azokat az ismerősöket várom, akik blogolnak, posztolnak, illetve más módon publikálnak és szívesen megosztják, valamint szeretnének közösen, kreatívan kikapcsolódni

július 16. szombat 17.00-ig érkezés, szállásfoglalás

18.00-tól tűzrakás és bográcsban főzés
21.00-tól nyitott felolvasás hozott anyagból (ha nem frusztráló, akkor egy kortárs író társaságában) laptop használható wifi van a házban
majd vacsora és nyakas bor fogyasztás a színben

július 17. vasárnap

10.00 Reggeli után sétáló szeminárium és kiülés a Zsámbéki-medence peremére, majd egyéni munka

14.00 Ebéd és a írások felolvasása, közös megbeszélése

17.00 A Tényleg szeretsz? című darab ismertetése, amelyet 20.30-tól közösen megtekintünk a Színházi bázis egyik hangárjában a Zsámbék fölötti XX. századi műemlék erődben (utána lehetőség szerint beszélgetés az alkotókkal)
szalonnasütés

július 18. hétfő

10.00 Reggeli után közös kirándulás a Romtemplomhoz és beszélgetés

13.00 Ebéd és relax, igény szerint következő alkalom megbeszélése, majd szórványos távozás

(Akit a részletek érdekelnek az artnersisso@gmail.com címen jelentkezzen. A maximális létszám kb tíz fő lehet, uh a jelentkezési sorrend számít. Étkezés, szállás, színházjegyek helyben (ezeket én szerzem be és ehhez kell hozzájárulás)
hálózsákot, kényelmes cipőt, notebookot, vagy jegyzetfüzetet hozni kell

reklám

Megkértek rá, hogy említsem meg itt az LMBT két új kiadványát, egy interjúkötetet, amiben gyakorló vagy leendő leszbikus anyák és meleg apák beszélnek a helyzetükről, illetve egy jogi elemzést az azonos nemű szülőkről és gyermekeikről. Tájékoztató itt van, a kiadványokat innen lehet letölteni.

(Mivel még egyiket sem olvastam (csak Dan Savage-től a The Kidet, ami egy nagyon szórakoztató könyv egy meleg pár örökbefogadásáról, valós történet, de most nem őt akarom reklámozni), nem tudok ehhez sokat hozzátenni).

reklám női fartájékkal

Írok megint szponzorált reklámot, mert olyan rég volt már ilyen, aki rühelli az ilyesmit, lapozzon.

Ezúttal ez a cég küldött nekem derékmelegítőt, hogy próbáljam ki, és írjam meg a tapasztalataimat. Elsősorban azért mentem bele, mert pont ilyen cuccost próbáltam varrni magamnak, amikor terhes voltam, és a nadrágjaim derékvonala folyamatosan lefelé, a felsőimé meg felfelé tendált, ami borzasztóan idegesített, és most kíváncsi voltam, hogy ez is pöndörödik-e, mint amit én szerkesztettem (ez nem pöndörödik, valószínűleg a dupla réteg miatt).

Amikor a rendszergazdának megemlítettem a dolgot, akkor rögtön elméletet gyártott rá, hogy ugye először bejött a divat pár éve, hogy a lányok csak csípőnadrágot hordjanak, és a menőbb felsők nagy része is haskilógós, és most erre alapozva lehet üzletet csinálni abból, hogy egy harmadik ruhadarabbal tartjuk melegen a köztes részeket (és tényleg).

Kettő példányt kaptam az egyik fekete, a másik nugát, ami a képen ilyen:

Élőben valamivel tompább lilásbarna, és ez nekem pont jó, mert van egy tök hasonló árnyalatú nadrágom (bár a weboldalból ítélve az lesz a menőség, ha színben elüt a nadrágtól és a felsőtől is, de legfeljebb majd nem leszek hiperdivatos). Az otthonom magányában teljesen használhatónak bizonyult a holmi, illetve arra a funkciójára is fény derült, miszerint az enyhe, de mégis zavaró deréktáji buggyosodást (vö. love handle, ott az öv vonala felett) teljesen megszünteti, mintegy fűzőként is funkcionálva. Ettől, és a pöndörödés hiányától felbátorodva kimerészkedtem vele emberek közé is, a derékmelegítő az Avatar sajtóvetítésén debütált ma este, ahol sötét volt és meleg, szóval nagy kihívásoknak nem kellett megfelelnie, ha azt nem számítjuk, hogy tőlem teljesen szokatlan módon magamba tömtem egy közepes adag pattogatott kukoricát, illetve fél liter kólát.

Utána viszont a kis blogger barátaimhoz is beugrottam a kocsmába, ahol teljesen spontán módon észrevették, hogy jé, olyan derékmelegítőm van, amilyet nyerni lehet a freeblogon, illetve a közvéleménykutatásom során verbálisan azt az eredményt ikszelték be, hogy “nem, nem néz ki hülyén”, illetve a “ki mit kapott a blogja jóvoltából” témafelvetésre alie kívánatosabb zsákmánynak ítélte az mp3-aknál, amiket ő szokott kapni (ha nem számítjuk a férjét, akihez szintén bloggal jutott hozzá, ezáltal közvetve a lányaihoz is, de ilyesmit szerintem egy szolgáltató vagy kommentelő sem ajánl, még fényképes posztért cserébe sem).

Viszont a legmeggyőzőbb rész az volt, amikor este hurcoltam ki a megrakott kukát az utcára csípőnadrágban és derékig érő kabátban, és következmények nélkül hajolgattam, meg minden (és most mindenki képzeljen ide egy motázsvideót, amint lucia kukához hajolgat derékmelegítőben, gyerekjátékok után hajolgat derékmelegítőben, a krumpliföldön hajolgat derékmelegítőben, a strandon szalad lassított felvételben lobogó hajjal, vidáman, bikiniben és derékmelegítőben, majd vágás, szervkereskedelmi feketepiac, ahol elkínzott arcú, didergő emberek vesére alkusznak, ők nem vettek derékmelegítőt).

Asszem, ebből kihoztam, amit ki lehetett.