hetem

Na, az ígéret szép szó, de mivel végül az ajánlott vendéglátó egységekben nem volt hely, egy munka tematikájú bejegyzés is lesz.

Hétfő: This is the beginning of a beautiful…

Volt ugye a grafitos munkahelyi thread a héten, ami onnan indult, hogy hétvégén Tarhonyakártevőnél laktak Grafitemberék, és amikor ellátogattam oda, óvatlanul feltettem a kérdést, hogy nem-e lehetne-e mégis egy dedikálás karácsony előtt. Ez odág fajult, hogy hétfő reggelre tudtuk, hogy péntek du négykor dedikáltatni fogunk valamit valahol, és hétfő estére azt is tudtam, hogy karácsony előtti pénteken már az istennek nincs erre hely sehol (a biztosnak vélt intézmények elköltöztek, nem válaszolnak vagy mással dedikáltatnak).

Kedd: I’m a leaf on the wind

A Grafitnak bedöglik a gépe, nem tudja tőlünk kétszáz kilométerre beszkennelni a három utolsó képet a naptárba. Felmerül a lehetőség, hogy jövőre az október-november-december elmarad. Időközben érkeznek a megrendelések, nem baj, megoldjuk. Rám marad a webáruház, és a dolgomat kissé megnehezíti, hogy a lelkes, és amúgy szakértő informatikus kollégák az évnek ezt a szakát választották a paypalos fizetés lehetőségének megteremtésére, ami béta-verzióban fut, de ezt is megoldjuk. Kedd estére elkészülnek a prototípusok.

Szerda: Oh no, oh no, we’re all going to die

Mivel profik vagyunk, eleve része volt a cselekvési tervnek, hogy a naptárdedikálásra készítünk naptárakat is, annak ellenére, hogy a nyomdász kollégák már azért is letépik a fejem így karácsony előtt, ha rájuk nézek. Mivel nagyon profik vagyunk, a naptárakat szerdára terveztük elkészíteni a pénteki dedikáláshoz, nem péntek délelőtt. Szerda reggel megjönnek a spirálok a spirálozáshoz. A spirálok rosszak. A telefonos érdeklődésre kiderül, hogy csődbe ment az a cég, aki a spirálozógépünket gyártotta, és a spiráljukat sem forgalmazzák már. A vezetőség homlokán az új spirálozógép vásárlásának eshetőségére az aggodalom ráncai jelennek meg, szájukat korhatáros kifejezések hagyják el, a nyomda gyászol, én a megrendelőkkel való levelezésbe menekülök.

Végül sikerül maradék készlet spirálokat szerezni valahonnan, mindenki boldog. Ez a harmadik olyan napom, amikor az első étkezésemet a kocsiban, útban az óvoda felé ejtem meg, műanyag dobozból műanyag villával fogyasztva a kínait, mint az erdő vadjai.

Csütörtök: Meggyőződésem, Edgár

A nyomdán és rajtam kívül mindenkit letaglóz valami vírusos gyomorbántalom, reggel fél nyolckor már telefont kapok vevőügyben, vérbosszút esküszök XY ellen, akinek formai okok miatt személyesen kell kiszállítanom a rendelését (megjegyezném, eleve nem webshopos munkakörbe vettek fel, de felosztottuk egymás között a házi buddhista szerzetesünkkel a témát). Paypallal kifizetnek egy maneki nekós telefondíszt, ami nincs meg, erről tájékoztatom a vevőt, mire a macska előkerül. Megérdeklődöm a buddhista szerzetesünktől, melyik a zöld teás füstölőnk, mire azt mondja, nézzem meg, rá van írva. Japánul. Felmerül bennem, hogy egyetemista stílusban megtanulok japánul (“miért, holnap ZH?”). Kénytelen vagyok megkörnyékezni a nyomdát darth vaderes és storm trooperes hópehely, egyben karácsonyfadísz céljából, de hála annak, hogy a nyomdavezető is Star Wars fan, túlélem.

Ez az első nap, amikor hazamenve nem fordítok le egy ívet (ana, idáj máj meg ed kávét).

Péntek: A napfény íze

Reggel átadom a gyermeket a nagymamájának a város túlsó végén, majd kiszállítok XY-nak, aki lekerül a halállistámról, mert bocsánatot kért és hatszor annyi borravalót adott, mint amekkora összegen vitáztunk (és amit udvarias hangnemben elengedtem, mert a vevőnek ugye mindig igaza van). Egy Schaffer Erzsébet valahol elmosolyodik. A cégnél vannak naptárak, van öt percem enni, elkészül a grafitos kabátlógató két prototípusa, a nyomda elkészíti a star warsos hópelyheket fából, kedvesen köszönő leveleket kapok, és bár kifogom a legnagyobb dugót útban a Tündérgyár felé, csak tíz percet késünk, és egyrészt megnyugtat a tudat, hogy nélkülünk (grafit és naptárak) úgysem kezdik el, másrészt legalább van időm azon töprengeni, hogy az aznap feladott tíz, nagyrészt tökéletesen egyforma utánvétes csomag között miért nincs kettő, amire ugyanannyit számolt volna a posta.

És most itt ülünk, Grafit rajzol, az emberek naptárat vesznek, és holnap csak tízre kell bemennem a munkahelyemre (azt is csak hobbiból).

Reklámok

18 thoughts on “hetem

  1. lucia

    Shia-ko: elég fontosnak érzem magam attól, hogy a gyermek még életben van és jó a közérzete, a szakmai ambícióim megállnak Veronica Palmer minél élethűbb utánzásánál :)

  2. olivam

    Na, schaffererzsébetről, idájkávétról és írássűrűségről már mindent elmondtak az előttem szólók, egy kérdésem van: lehet-e az idén is majd kérni itt az Univerzumtól?

  3. Shia-ko

    Akkor te is hálapénzt vársz, hogy fontosnak érezd magad, vagy épp elég a tudat, hogy autónak neveled a gyermeked? :think:

  4. zsoltu

    Nézd, én úgy vagyok ezzel, hogy meghasonlottam. Mert olvasni jó végre, de olyan szinten elhanyagoltnak érzem magam, és magára hagyottnak is, hogy egyszerűen bár tudom, hogy szociálisan kéne valami együttérzőst írnom, de hiába, nem megy. Persze, a jobbik énem érez, tudja, hogy nem könnyű, de a másik, a rosszcsont, akinek mellesleg sajnos mindig igaza van, azt mondja, hogy hja, tetszett volna előbb meggondolni, hogy ideédesgeti az írásaival az olvasóembert, aztán meg otthagyja, mindenféle okokból, hát nem! Azt nem!

    Úgyhogy ha nem akarod, hogy újra a Péterfy Sándor krízisintervenciójának zárt osztályán kössek ki, akkor nem csinálsz többet ilyet, hogy nem írsz legalább nagyjából folyamatosan.

  5. Gazdatest

    Ha minden heted így alakul, nem is csodálom, hogy nem jut időd írni. De nekünk azért hiányzol, jó lenne, ha nem 3 havonta jelentkeznél :-)

  6. bikfic

    Szerintem is az “ana, idáj máj meg ed kávét” a bejegyzés fénypontja, na de ettől még a zorcsis blog ugyanúgy hiányzik. :)

  7. cinty

    remélem te jobban bírod, mint az androidok, mert hogy nem csak két végén égeted azt a gyertyát…
    és inkább az időre, mint a könnyekre szavazom.
    öröm veled mosolyogni.

  8. JuditAu

    A csúcspont: ‘Egy Schaffer Erzsébet valahol elmosolyodik.’ (hangosan felröhögtem) Pedig elég zaklatott egy heted volt, drukkolok, hogy ennél már csak jobb legyen… :)

    Jó újra olvasni, gyere gyakrabban!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s