Pénteken a fiúm felvetette, hogy menjünk Timur Lenk koncertre, amitől én egy kissé meghökkentem, először azt hittem, rossz szövegkönyvet kapott, tekintve ugyanis a zenei ízlésünket (neki például van), sokkal életszerűbb lett volna, ha ezt én mondom neki. Aztán viszont fény derült arra, hogy a barlangász haverjai javasolták a programot, ami ott lesz a barlangászkocsmában, ettől rögtön helyére kattant a dolog, ugyanis ők hetente akár barlangba is hajlandóak menni a kocsma végett, nem kihívás számukra egy koncert.

Az első dolog, amit a rendezvényen megláttam, az a Mizsa volt sörrel, aki közölte, hogy ő szervezte ezt a dolgot. A második dolog egy csoport barlangász volt, úgyhogy rögtön elmentem a fiúmnak sörért, mielőtt mások által kihányt gilisztát kellene ennem (a fiúm előre felvilágosított, hogy illik viselkedni, ha bele akarok olvadni a szubkultúrába). A hasonlóan példamutató magaviseletet az este végéig fenntartottam, úgyhogy a barlangásztársadalom képet kaphatott arról, hogy működik egy kiegyensúlyozott kapcsolat, amiben a nő veszi a belépőt, ő megy el sörért és zsíroskenyérért, továbbá nem iszik, hogy a pasiját haza tudja vinni kocsival. A kialakult imázs fenntartása végett arról nem beszéltünk velük, hogy otthon a fiúm főz, leginkább ő mosogat és mos, továbbá nekem fogalmam sincs, hogy hol tartjuk a seprűt és hogy kell bekapcsolni a porszívót, pedig az azért nem egy komplex gépezet. Egyelőre csak odáig jutottunk el a háztartási ismeretekben, hogy a fiúm elmagyarázta nekem múltkor a kötényt, hát a fene se gondolta volna, hogy a pántját állítani is lehet, eddig mindig csomót kötöttem rá, nagy reveláció volt.

Na de visszatérve a koncertre, nekem teljesen bejött (mint az L. is megállapította, szövegcentrikus típusú zenehallgató vagyok), rengeteg dehonesztáló képet csináltam ismerősökről és idegenekről (a Mizsán kívül is találkoztam olyannal, akivel lehet beszélgetni, illetve többen felismertek, hogy de igen, együtt jártunk Szegedre, noha életemben nem voltam ott, amit nem hittek el, mert akkor miért mennék szegedi öregdiákok találkozójára, ami ugye a koncert ürügye volt). Kicsit nosztalgikus is lettem, mert volt egy Második Műsor szám is, amiről a dc jutott eszembe a walkmanes koncertfelvételeivel, évek óta nem beszéltem vele, meg a "csókolj meg, én vagyok a tűzoltó" szám, amiről a glória jutott eszembe, akivel aznap délután kommunikáltam utoljára, amikor sms-ben tudósított éppen a randevúja alakulásáról, de én attól leszek nosztalgikus, amitől akarok. És a tűzoltók, azok visszatérő elem a mi társalgásainkban, a szépségük folytán, ami majdnem odáig terjed, mint a motorosoké. A fiúmat leginkább az a dal ragadta meg, ami arról szólt, hogy szeress akkor is, ha bűzlök, szerinte ez nagyon komoly barlangász-életérzés, még itthon is többször idézte a refrénjét, hogy bűz, bűz! (előadásmód: forte), szóval nem hagyta érintetlenül a kultúra. A Mizsa az Elvont vagyok és kozmikus c. számot ajánlotta nekem, majd kaptam tőle egy sört, virág helyett, mondta, és akkor nagyon szimpatikus lett hirtelen, de aztán sajna eszembe jutott hogy vezetek, akkor visszakérte a sört, hogy lesz annak helye. Erről is a glória jutott egyébként eszembe, hogy itt az ingyen sör, ő meg nincs, nem jól van ez így. Mondtam is neki ma cseten, hogy timurlenken voltam, gondoltam rád, mire ő rögtön visszaválaszolt, hogy én is üdvözöllek kőbányáról, sok puszi, Glóri.

Aztán a tizenkettedik búcsúszám után hazavittem a fiúmat, mielőtt még felvetette volna valaki, hogy menjünk le a barlangba. Ő is jól érezte magát, bár kissé csodálkozott, hogy noha a harmadik sor környékén álldogálltunk, senki nem hányta le végig, de még sörrel sem öntötték le, de aztán belenyugodott, hogy nem lehet mindig Pokolgép koncert mindenhol.

Erősen gondolkozom azon, hogy a "sörért dugok" feliratú póló mintájára csináltatok magamnak olyat, hogy "sörért elmegyek veled azokra a koncertekre, amiket szégyellsz a barátaid előtt", mert ez ugyan kevésbé fér ki egy sorba, viszont úgy tűnik, rejtett tehetségem van hozzá. A mintát tulajdonképpen az L. fedezte fel, amikor mondtam neki, hogy a glóriával megyek FreshFabrikra, mert azt ígérte, lesz ott sör, erre elgondolkozott, majd párhuzamot vont, miszerint ő is ezt csinálta velem és a Vonda Sheparddal.

A glóriát egyébként megszállta közben Dél-Amerika, Paraguayból jöttek hozzá két fiúk, úgyhogy felfrissítettük a parag nyelvtudásunkat, konkrétan elsőként kiderítettük, hogy mondják azt, hogy tienes la camisa seda**, meg az is kilogikáztuk, hogy lápizmontanainversión***, mert akkor éppen az a válsághelyzet állt fent, hogy a glória nem találta a ceruzahegybetétjét, és A pasija is azt mondta antipátikusan, hogy ő dolgozik, honnan tudhatná, hogy hol van. Kábé ezen a ponton jelezték a paragok, hogy ők most a templomnál vannak, ami akár bármit is jelenthetett székesfővárosunkban, úgyhogy folytattuk a csevegést azzal, hogy ridikül, meg Tupoljevek, illetve hogy el tabaco negro cuesta mucho menos****.

Aztán este ugye találkoztunk a buszmegállóban a ZP környékén, és mondta a glória, hogy az Estebánok is mindjárt ott lesznek, amit nem egészen értettem, mert ugye együtt laknak, és egy helyre jöttek, de úgy tűnik, külön utakon járnak (biztos parag népi szokás). A két fiúk majdnem nem találtak meg minket, mivel a glória azt mondta nekik, menjenek csak arra, mint a tömeg, viszont a tömeget ketten alkottuk csupán (hideg volt), de aztán mégse jött be a glória zseniális terve, hogy ketten leszünk, meg a zenekar és a paragok, mert valamiért az együttes egyéb hardcore rajongói is megjelentek. A vendég megasztáros ugyan fél órát késett a saját előadásáról, majd fél órával az előadása vége előtt el is ment, de a formáció megoldotta önerőből. Közben próbáltunk barátkozni valamennyire a srácokkal, kérdeztem a glóriát, hogy mikor isznak végre annyi sört, hogy elmondhassam nekik a kedvenc parag mondatomat, és örüljenek is ennek (carramba, de nuevo suena este maldito despertador*****), mire ő azt felelte, hogy hát az egyik nem iszik, a másik meg nagyon módjával, de neki már most elmondhatom. Ezt követően megtárgyaltuk a kulturális élményt, mondta, hogy ugye nekem is az tetszett a legjobban, amikor a gitárosok ugráltak, és tényleg, feleltem, bele is hajoltak, meg minden, az nagyon állat volt, majdnem olyan jó, mintha léggitároztak volna. Na ettől a glória teljesen fellelkesült, hogy én értem a művészetet, és mondta, hogy akkor el kell menjek vele a Blind Myselfre is, amire a többi haverja nem hajlandó, mert azok olyanok, hogy a lead singer üvölt a mikrofonba, hogy uuuáááá, uuuáááá (a lemezborítón ugyan van szöveg, fejtette ki, de azt csak akkor lehet kivenni nyomokban, ha nagyon figyel az ember), a gitárosok meg folyamatosan ugrálnak oldalt behajolva, közben meg izomból kaszálják a gitárt. Egyszer voltak A pasijával egy olyan fellépésükön, ahol nagyon parányi volt a színpad, és mégsem verték le egymást vagy a mikrofont soha, szóval nagyon ki tudják számolni az ugrálást, nem amatőrök. Ennél a pontnál azért mondtam a glóriának, hogy látja, nem is kell megtanulnia paragul, mert tökre el tudta mutogatni az egész sztorit nonverbálisan is.

Aztán odajött hozzánk egy fényképész, hogy lefotózhat-e minket, mint közönséget, a glória meg is engedte neki, amennyiben megköti a kendőjét (kutya hideg volt), úgyhogy lehet, hogy holnap már zenei magazinok fognak minket hozni, mint hardcore FreshFabrik rajongókat, az egyik piros Mango kabátban jár koncertre retiküllel, a másik nem bírja elviselni, ha fázik a füle, de szívükben igaz rockerek. És aztán a zenekar hirtelen átváltott hangfelvételre, úgyhogy odaüvöltöttem a fiúknak, hogy no hay banda******, ennek nagyon örültek, és elmutogatták, hogy si, si, there's tiny men in the box playing. És akkor hívtam mindenkinek taxit, és otthon meg azzal fogadott a fiúm, hogy drágám, kész a vacsora, tarhonya marhapörkölttel.

Úgyhogy most már csak egy pólófestőt kéne találnom.

* A nemzetiségeket a személyes jogok védelme miatt megváltoztattuk.
** Van-e selyeminged
*** Lefordíthatatlan szójáték
**** A fekete dohány sokkal többe kerül. Esetleg kevesebbe.
***** A francba, már megint csörög az az átkozott vekker (példamondat a parag tankönyvemből)
****** Nincs zenekar (Mulholland Drive)

Az úgy volt, hogy tegnap elmentünk repülőket nézni a glóriával, ami nem volt egy egyszerű dolog, egy brit cserediák például már Cinkotán kiesett volna a versenyből (jelzés nélküli HÉV-pótlók, kis címletekben), ahol az élet dolgaiban tapasztalt glória megmutatta nekem a város legdurvább kocsmáját, történelmi betekintéssel, majd magán a buszon bondage for dummies bemutatót tartott. Gödöllőn is megleltük a reptéri buszt, annak ellenére, hogy a békávésok csak szomorúan csóválták a fejüket, amiért olyan nem létezik, ráadásul nem mi voltunk az egyetlenek, csalódott arcot is vágott a glória. Állítólag ő úgy kalkulált, hogy ott leszünk mi ketten, négy pilóta, sörsátor.

A következő ok a csalódásra az volt, hogy a gépek (szárnyas) el voltak kerítve (más világnézetek szerint csak ők voltak szabadon, a világ többi része senyved rácsok mögött). A glória ekkorra viszont felfedezte magában a barátnői pozitív szellemét, és kapott hot dogot is, úgyhogy kifejtette, hogy tisztára jó, hogy most lett munkanélküli, mert így lesz ideje kiphotoshoppolni a rácsokat. Egyenként. A hot dogról egyébként majdnem lecsúsztunk, mert pont jött az áentéesz, szürke kockás zakós irodai nő avatárjában, akire megjegyzéseket tettünk, de a virslis srác gyorsabb volt. Volt ott egyébként egy fiú is, aki a nyilvánvaló jelek ellenére úgy mutatkozott be, hogy Pici vagyok, akkor eljöttünk.

Amikor már végignéztük az összes gépet, akkor jött az a rész, amikor a glória kijelentette, általánosságban, hogy most fényképezzünk helyes fiúkat, de ekkor elterelték a figyelmünket a sárkányok. Miközben megpróbáltuk kifigyelni a fészkelési szokásaikat, szembejött a vattacukor, meg a csokis drazsé, illetve a szittya bolt, mondtam is a glóriának, hogy ezek mindenhol ott vannak, fúj, mire visszakérdezett, hogy a magyarokra gondolok-e. Aztán reptettünk, először én, több ponton is elrontottam az installációt, kiabált is velem a glória, hogy oda van írva, hogy kérjek meg valakit, hogy fogja meg a sárkányomat, közben mintha a helyes jelenlévő tűzoltó fiúk felé bökögetett volna a fejével, oda van írva, hogy szabad, tette még hozzá felháborodottan. Én viszont úgy gondoltam, hogy egy önálló, felnőtt nő boldoguljon el a sárkányával önállóan (felnőtten), ennek következtében a sárkányom körbe-körbe repült, max 3 méterre a földtől. Egy idő után a környék összes bazárosa nekünk drukkolt, majd a glória azt javasolta, hogy esetleg kérdezzek meg egy nyolcévest, hogy kell ezt, de akkor rájöttem, mi a baj, és átkötöttem a madzagot a számtani középpontba.

Aztán ittunk sört, többesszámban, és aztán jött a Besenyei, négy bóját elvitt, magyarázta nekem a glória, de pár perccel később, amikor megkérdeztem, hogy lefekszünk-e a fűbe, azt válaszolta elgondolkozva, hogy igen, lefekszünk vele. Látványos volt, szó mi szó, én hevertem az Eye of the Tiger dallamára, a glória az ég random foltjait fotózta, ahol felbukkanhat a gép, tisztára, mint a kvantumokkal, olyan volt. Később még meghallgattuk a válaszát arra, hogy miért vitt el négy bóját, ebből az is kiderült, hogy gyakorlókörön volt Tökölön. Aztán leginkább csak számos söröket ittunk, én az utolsó kört kihagytam volna, de akkor megismerkedett a csapos glóriával, és megbeszélte vele, hogy a barátnője biztos azért kér mindig pohárral, mert úgy friss marad, és vigyen már neki még egyet, mert biztos örülne. És akkor a glória még beszélt nekem a motorostalálkozókról, miszerint azokon mindig elhangzik az Iron Man meg a Paranoid meg a Can I Play With Madness huszonötször per éjszaka, én meg bólogattam, hogy igen, nálunk is ez van otthon (logikus, a fiúm motorozik), még megállapítottam, hogy a jelenlévő zenekar az Iron Maidenből se a szöveget nem tudja, se a zenét, aztán magyar bloggert fényképeztem magyar tarlóban, majd elvitt minket a busz sebesen.

Hát én úgy vagyok most a Quarelinnel, mint a pszichológusos viccben: még mindig megvan a másnaposság összes tünete, csak már egyáltalán nem zavar.