a fiúm kategória bejegyzései

a fiúmról, aki úgy gondolkozik, mint egy (praktikus) királyfi

Ja, de egyébként szokás szerint mélyebb dolgok is foglalkoztatnak, nem csak divatmán melegek, a múltkor is eltöprengtem azon, hogy Hamupipőke. Ugye van benne a királyfi, akinek annyira, de annyira megtetszik a lány, hogy vele táncol meg beszélget egész éjszaka, illetve úgy érzi, hogy annyira megismerte, hogy hajlandó az egész életét eltölteni vele, de akkor miért van szükség erre az egész cipős kavarásra? Ha ilyen komoly kapcsolatba kerültek, csak felismerné arcról, nem?

Ezeket a kérdéseket feltettem a fiúmnak, aki persze rögtön megmagyarázta, hogy az nem ám úgy volt, hogy a királyfi járkált a cipővel, hanem outsourcingolta a feladatot. Tökegyszerű, magyarázta, a cipőt berakta a 3d lézerszkennerbe, a nyers modellt
kicsit megdolgozta pro/engineer-ben, aztan warezolt mastercammal
legyártotta a szerszámpalyakat (a királyfi szerint a pro/e cam
modulja 3 axis fölött egy kalap szar, nem embernek való), majd kiadta Kínába a manufacturingot 2000 darabra.

Aztan postafordultával az agentjei szétszaladtak az országában fölpróbálni.

Mondjuk 10M populációból 5M nő, ebből legyen a fele kb hasonló életkorú, így 1250 próbára kell méretezni egy cipőt. Nyilvánvaló méretkülönbségek miatt húzzuk ki a felét, 625 föl-le húzast
szinte bármilyen alumínium nyersanyag is kibír számottevő kopás nelkül,
nem szükséges acélból gyártani.

(Igazából egyébként úgy kezdődött az egész, hogy szeretett volna magának (nem a királyfi, a fiúm) egy működő barlangászlámpát, és az elmúlt két éve nagyjából ezzel telt (na jó, közben a motorját is feltuningolta, most már nem 250 km/óra a maximális sebessége, hanem 350 km/óra, vagy valami ilyesmi, viszont olyan húszpercenként kell vele tankolni, mindegy, én ezt nem érthetem), többször átdizájnolta az egészet kívül-belül, hogy még kompaktabb legyen, ugyanakkor hűljön is rendesen, mostanra ott tartunk, hogy a tenyeremben elfér a lámpa, kábé nappali világosságot csinál bármelyik szobánkban, és már vannak rá megrendelők is, úgyhogy sorra gyártatja őket a fiúm Kínában. Továbbá minden mesét meg tud magyarázni gépészeti kontextusban).

4:3 is sooo last month

Mielőtt elutaztunk volna a több napra medvék közé (fényképeim is vannak, és nem félek őket használni), a fiúm különösebb sallang nélkül a kezembe nyomott egy új notebookot azzal, hogy boldog születésnapom van. Én egyrészt nagyon örültem (azért húztam-halasztottam a régi lecserélését, mert végül is az még egész jó állapotban van, bár egy bizonyos szögben kell folyamatosan tartani, a tápkábelét nem mozgatva ahhoz, hogy ne legyen az áramellátása kontakthibás, illetve néha minden ok nélkül egyszer csak kikapcsol menet közben, ja, meg a space-et nagyon erősen kell lenyomni ahhoz, hogy csináljon szóközt), másrészt viszont miután örömmel bekapcsoltam, kábé félóráig bootolt a vista, boltba is elmentünk közben, meg minden, ráadásul magyar nyelvű volt, amitől én ideggyenge leszek, úgyhogy megkértem a fiúmat, rakjon rá linuxot.

A telepítés és az összeszoktatásom során egyrészt kiderült a tabbed browsing kapcsán, hogy egy igazi férfi azon túl, hogy neki minden verseny (ma például büszkén közölte velem, hogy ha lenne olyan vetélkedő, hogy az egy évesek pluszmínusz egy naposak körömvágási gyorsaságija, akkor biztos megnyernék a fiunkkal, mert nagyon jó csapat ők együtt), nem használnak windowst, és soha nem mennek vissza a tab historyban, csak előre. Másrészt kiderült, hogy én attól is elveszítem a lábam alól a talajt, ha hirtelen nem alul vannak a tabfüleim, hanem felül, illetve ha a címsorból nem új tabban nyílnak a dolgok, de ezeket is orvosoltuk. Harmadrészt meg tájékoztatva lettem, hogy a 16:9 képernyőfelbontás sokkal menőbb, mint a régi gépemé, és jobb helyeken ki is néznek, ha nem ilyen van. Csak úgy mondom.

Stay tuned, jönnek a bárányok.

online tudakozó

Azért azt senki nem állíthatja, hogy túlromantikáznánk a beszélgetéseinket, amikor a távolból felhívjuk egymást a fiúmmal. Én, amikor legutóbb (pár hete) telefonáltam neki a kimenőmről, akkor vasárnap éjfélkor azzal kerestem, hogy mondja már meg, hol van a II. kerületi rendőrkapitányság, mert feljelentésnél szeretnék tanúskodni, ő meg most két napig távol volt, és kétszer is hívott, először azért, hogy hogy van az internet (az internetnek van ez a szokása, hogy ha a fiúm átlépi az országhatárt, akkor meghal, most szerencsére csak fél napra tette), utána meg azért, hogy keressem már meg a Hohe Wand Turner (?) Bergsteiger Steig (erről először azt hittem, ez valami vicc) koordinátáit óra/p/mp formátumban, vagy legalább a Draschgratéit. Az utóbbit sikerült is megtalálnom (Lat 47° 49' 59,2962" Long 16° 3' 19,8138"), nagy szerencsével, mivel a kábé három kifejezésből álló némettudásom (neu, ohne zucker, gps) pont elegendő volt a feladathoz. Utólag jutott eszembe, hogy talán egyszerűbb és gyorsabb lett volna, ha beírom a kérdést a blogomba, mindenesetre ha bárki megírja nekem a bergsteigeres dolog koordinátáit, nagyon le leszek nyűgözve.

vízkereszt múltán

Hazajött végre a fiúm legfőbb karácsonyi ajándéka, a Glock, úgyhogy holnap lebonthatom a karácsonyfát. A Glockot ugyanúgy nevezte el a fiúm, mint ami az én polgári nevem. Szerintem ez nagyon romantikus. A gyerek nagyon kacagott, amikor a fiúm megtanította nekem a töltőfogást(?), tiszta idilli család voltunk. Most már jöhetnek a szerbek, de legfeljebb ezren, vagy ezeregyen, mert akkor a fiúm az utolsót megveri, vagy inkább egyáltalán ne jöjjenek, meg egyébként is, én jobb szeretem megbeszélni a dolgokat.

(Mellesleg Jayne kedvenc fegyverének ugyanez a neve a Fireflyban, de nem hinném, hogy Joss Wheedonnak én jártam volna az eszében forgatókönyvírás közben).

(nem ismerek mértéket így év végén)

…és szerencsére még pont időben kész lettem a lencsével, mert a fiúm már kezdett furcsán viselkedni az éhségtől, például elmesélte, hogy egy ismerőse a felesége miatt törte össze az autót a saját kerítésén, majd közölte velem, hogy ebben én is hibás vagyok, a női nem kollektív bűnössége miatt (hálistennek eközben ölelgetett és csókolgatott), majd amikor ki akart venni egy villát a fiókból, felbődült, hogy ez meg micsoda, és amikor bevallottam, hogy hát az az ecset, amivel a mézeskalácsot kenegettem, akkor rám pirított, hogy hülye vagyok-e, hármas disznósörte ecsettel, amikor pedig mindenki tudja, hogy mézeskalácsot csak frissen kibontott kettes hódbajusz (de legfeljebb mókusszőr) ecsettel szabad, különben az egész rossz lesz, és akár ki is lehet dobni, és ezért simán kipellengéreznének engem a bűvös szakács blogon. Mondjuk később megjegyezte, hogy nehéz sorsuk lehet a b. szakácséknak, mert minden amit ehetnek, vagy tök szar, vagy csak valami nagyon távoli helyen adják két hétig, idényben.

És most akkor tényleg megyek dolgozni ám.

fenyőünnep 1.

Idén amerikaiak vagyunk, már tegnap felállította a fiúm, és feldíszítettem én a karácsonyfát. Az úgy volt, hogy időben be akartam csomagolni mindent, hogy ne huszonnegyedikén őrüljek meg, de azután sehol nem fértek el az ajándékok, csak a végső rendeltetési helyükön, akkor meg már meg kell csinálni a fát, mert milyen hülyén nézne ki, ha utólag plántálnánk a csomagok közé. Meg egyébként is, mindketten kissé autisták vagyunk, nem árt, ha szokjuk egy kicsit a fát, és nem ünnepnap sokkoljuk magunkat vele.

A fa mű, én nem bírom a haldokló növények látványát, a vágott virágokét sem, nemhogy egy egész fenyőét, viszont a gyerek miatt kell karácsonyfa. Idén vásároltam be a leendő karácsonyfadísz-kollekciónk alapozó darabjait, egyelőre szinte minden piros (utólag jutott eszembe, hogy ez nem feltétlenül volt a legjobb ötlet, amikor a színtévesztő fiúm mesélte, hogy lecseszte a cégnél a recepcióst, amiért nem képes feldíszíteni a munkahelyi karácsonyfát, és mindenki rajta szórakozott. Tervezem, hogy jövőre beszerzek egy zöld díszkészletet, és adunk az esélyegyenlőségnek itthon), meg vannak ilyen fából faragott kis izék, de a harangokkal ékes füzért szerintem véletlenül majd össze fogom törni, kibontva nagyon gagyi. A csúcsdísz természetesen egy lóbaszó nagy ötágú vörös csillag (egyikünk sem vérkommunista, csak viccesnek találjuk az ilyesmit). A fiúm még időben tisztázta, hogy ő nem hajlandó segíteni a fa díszítésében, majd kiderült, hogy ez a reluktancia nem vonatkozik a fadíszítésnek arra az alfolyamatára, amely során szorgos kezek piros fonalakat kötözgetnek a díszekre, csupán felakasztani nem szeretné őket, így legalább haladtunk.

Ami az ünnep szellemiségét illeti, az eseményt fenyőünnepnek hívjuk majd a fiúm örömére, és gyereknek majd mindig elmeséljük, hogy ilyenkor az újjászülető napot ünnepeljük, meg azt, hogy együtt vagyunk, meg az ajándékozást, és a (szimbolikus) fa azért kell, hogy távoltartsa a démonokat, meg hogy a gyerekek örüljenek, és legyen mire tenni a szaloncukrot, és ja egyébként van egy szekta, amelyik kitalálta, hogy az ő vallásuk egyik kiemelkedő alakja akkortájt született, de igazából nem is akkor, még az ő hitük szerint sem, csak fontoskodni akarnak ezzel (egyrészt a jézuskázás van a bögyömben, hogy miért kellene vallásonkívüli létemre vallásos felhangot adni az ünnepnek, másrészt a minap becsöngettek etetés közben, ki is slattyogtam a kapuhoz (gyereket biztonságba helyez, kabátcipő, kulcsozás, barátkozó vizslával kint megharcol, túrázik ötven métert), mert azt hittem, a dvd-futár, erre áll kint egy törpe meg egy nemtörpe öltönyben, és azt kérdezik, szoktam-e jézusra gondolni, na azóta mindig elég negatív konnotációval gondolok jézusra), ezt azért mondjuk majd el, hogy ne maradjon le informáltság tekintetében a többi gyerektől.

És akkor ott van az ünnepi menü, ez már hétvégén elkezdődött, rittyentettem ugyanis egy baconbe tekert, gombával töltött csirkét steakburgonyával a fiúmnak, nagyon tuti lett, valamiért az ilyen bonyolultabb kaják sikerülnek mindig, a natúr sült húsokkal vagyok csak gondban. A konkrét ünneplős állat az a kacsa lett, ez asszem, most már hagyománynak nevezhető nálunk, és erősen leslankítottuk a menüt, mivel a fiúm nem leveses, én is csak a húslevest értem, abból viszont nem tudok két tányérral főzni, illetve desszertet sem tudok két darabot készíteni (több sose fogy el), de ráadásul tele vagyunk csokival mindenhol. Még tavaly karácsonyról is maradt két kiló aszúban érlelt szőlőszemes bonbon, amit megrendeltem, mert imádtam, de mire megjött, terhes lettem, és azóta utálom.

Szóval kacsa. Én szeretem és tisztelem a bűvös szakács blogot, nekem határtalanul imponálnak az olyan receptek, hogy a francia kis faluban kukoricán nevelt, öt hónapos gyöngytyúk felett reszeljünk le pontosan 12,5 g frissen szüretelt gyömbért, amit azonnal mossunk is le rólacitromos-jeges vízzel, mert nem szabad, hogy az íze érződjön a tyúkon, de ha nem gyömbérezünk, akkor ehetetlen lesz, és akár rögtön ki is dobhatjuk. Szóval nekem tetszik az ilyesmi, a múltkor a lasagnét is az ő receptjük után csináltam, néhány apró változtatással, például nem kerestem fel előző este a helyi péket a kis cserépedényemmel, hogy tegye a kemencéjébe, bár elgondolkoztam ezen, mert ebben az elidegenedett világban minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy megismerjük szűkebb közösségünk tagjait, de sajnos fogalmam sincs, hogy hol lakik a pék, és van-e még ilyen egyáltalán, hogy pék, vagy már fröccsöntik a kenyereket. Meg nem magam gyúrtam a tésztát (bár azóta már beszereztem gyúródeszkát, tényleg!), illetve a tetejére trappistát szórtam, remélem, ez még eggyel jobb szint a vegetázásnál, de mit van mit tenni, a fiúmmal ilyen proli ízlésünk van, hogy szeretjük a sajtnak csúfolt, nyúlós vackokat. Azután jött az, hogy elszúrtam a besamelt, úgyhogy mozarellát terítettem alternatív réteg gyanánt, de nem vagyok meggyőződve, hogy bivalymozarella volt (bár a zacskóján sehol nem írták, hogy nem bivalymozarella). Ja, és a haute cuisine-t ért végső tőrdöfésként nem bolognai, hanem milánói szószt pakoltam bele, mert utálom a belefőtt répát, de szerencsére a fiúm megette, nem pedig bekommentelt engem a szűvös bakácsba, ez is mutatja, hogy milyen erős alapokon nyugszik a mi kapcsolatunk.

Na szóval a kacsa. A kacsának végül annyi köze lett a bűvös szakácshoz, hogy a fiúm kacsarecepteket olvasott, miközben én megsütöttem. Simán csak kibontottam az állatot, kihúztam a benne takarosan nejlonzacskóban tartózkodó (csodálatos dolog az evolúció) belsőségeket, dörzsöltem rá sültcsirke-fűszersót, meg pár zöldfűszert, belehelyeztem egy almát, majd négy órán keresztül pároltam a saját zsírjában fólia alatt, utána meg még egy negyven percet sütöttem csupaszon, sajátzsírral és sörrel locsolgatva. Nagyon jó lett, a mai adagot házi jellegű burgonyás kenyérrel fogyasztottuk, a holnapihoz rittyentek majd burgonyafánkot. Utána két napig ún. családtagokhoz vagyunk hivatalosak ebédekre, szóval azt nem lehet rámfogni, hogy túlzásba esnék a karácsonyi sütés-főzéssel, esetleg még a gyereknek párolok almát, vagy valami. Egyelőre itt tartunk.

mert a férfiak vizuális típusú faj

Óvatlanul felvettem a Suematrától örökölt guinnesses pólómat, mire a fiúm automatikusan kibővítette a bevásárlólistámat a Guinness-szel. A családi kasszánkra jótékony hatással lenne, ha valaki elárulná, hol szerezhetnék leffe-ös, avagy hoegaardenes pólót.

(Nem, az Arany Ászokos nem válna be, akkor a fiúm nőt váltana, nem sört).