Amúgy tegnap a Tescóban (ott szoktunk randizni, mert ott adnak enni,
nincs más erre alkalmas hely a környéken, bár tegnapelőtt pl. az
Auchanban mutogattam meg a gyerek új képeit az apjának, romantikus
pillanataink nagy része bevásárlóközpontokhoz fűződik itt a végeken),
szóval tegnap a Tescóban szóba hoztam, hogy mint kerülőúton megtudtam,
a gyermekünk belepisil a magzatvízbe, és engem ez a gondolat egy kicsit
felzaklat, de nem találtam értő fülekre. Aztán mondtam, hogy állítólag
fókázik is a gyerek, vagyis beszívja a magzatvizet a tüdejébe, majd
kifújja, és én ezt nem értem, hogy ez a magzatnál miért nem baj.
Szerencsére a fiúm specialitásai nem merülnek ki a fejőgépek beható
ismeretében, a lélegzéshez is nagyon ért, mint érdekelt, úgyhogy
elmagyarázta nekem, hogy semmi baj a tüdőbe került vízzel, amennyiben
ugyanannyi a sóssága, mint a tüdőnek, sőt, az ember képes vízből is
felvenni az oxigént, a kétéltűségünk azon csúszik el, hogy a
széndioxidot már nem tudjuk leadni.
Aztán hazamentünk hozzám, megnéztük a legutóbbi House-t, ami után
megjegyezte a fiú, hogy volt benne pár hiba. Na ja, mondtam, és
hivatkoztam Isoldére,
de erre csak a fejét rázta, hogy ő igazából arra gondolt, hogy egyrészt
nem volt késleltetés a műholdas közvetítésben, másrészt ugye a
sarkokról nem tud geostacionárius műhold közvetíteni, mert az egyenlítő
fölül nem látszanak a sarkok, és egyébként is, az antarktisz felett
nagyon kevés ideig tartózkodnak műholdak, mert az orosz, Molnyija nevű,
elliptikus pályájú példányok az Arktisz felett vannak sokáig (szóval
megint lesz miről beszélgetnem Igorral, ha összefutnánk az udvarban).
Ekkor szóba került még, hogy vajon hogy hívják a föld alakját,
kikövetkeztettük, hogy geoid, ami egy meglehetősen rekurzív elnevezés,
mindenesetre topológiailag gömb, de topológiailag például a gyerekünk
is gömb. Ekkor én békésen fordítós topikokat kezdtem olvasni, de a fiúm
tovább molesztált azzal, hogy elmondja-e, hogy kell kiszámolni a Föld
tömegét, mire én felhívtam a figyelmét, hogy ebben a dologban én aztán
abszolút nem hiszek, szerintem ez az az ultimate szükségtelen
információ, sem csajozáshoz, sem általános társalgási témaként, sem a
létfenntartás egyéb területein nem lehet hasznosítani, de a fiúm rögtön
letromfolt azzal, hogy hát pedig, ha hiszem, ha nem, ő most pont
csajozni próbál ezzel velem, és nagyon kedvesen nézett, úgyhogy
beláttam, el kell mondania. Szóval az úgy van, hogy fel kell lőni
valahogy egy műholdat geostacionárius pályára, megmérni, milyen magasan
van, és abból ki lehet számolni, mennyi a Föld tömege.
Szerintem a gyerek nagyon hamar le fog szokni arról, hogy bármit is megkérdezzen tőlünk.
settenkedve lopakodó 
:) Akkok én még szépen csöndben megjegyezném, hogy a kétéltűségünk nem a CO2 leadásán csúszik el (mivel nevezett nagyon jól oldódik a vízben), hanem az O2 felvételén, mivel az nagyon is rosszul oldódik vízben (kb. 0,2 ml O2/ 100ml víz) és a tüdőnk egyszerűen nincs felkészítve rá, hogy ilyen környezetből is felvegye.
Nem mellesleg a víz egy jóval nehezebben is mozgatható közeg, mint a levegő.
Remélem nem zavartam. :)
KedvelésKedvelés
sejtettem, hogy ezt a tóruszdolgot az orrom alá fogja dörgölni valaki, de a gyerek olyan kontextusban került szóba tegnap este, amelyben a belső járatainak nem volt különösebb jelentősége.
KedvelésKedvelés
– Topológiailag nem gömb vagyunk, hanem tórusz, hiszen egy cső áthalad rajtunk.
– A Föld tömegéhez nem elég a körötte keringő testet bemérni (erre épp olyan jó a Hold is, de erre sincs szükség, mert egy leeső test gyorsulása vagy egy inga lengésideje is megteszi), hanem ki kell mérni két olyan test közötti gravitációs vonzerőt, amelyeket egyébként kezünkbe tudunk fogni és rá tudunk tenni egy mérlegre.
Vékony szálra súlyzószerű testeket kell lógatni, és a parányi elfordulásokat tükrökkel bemérni, amikor az egyik súlyzógömb közelébe dugunk egy másik gömböt. Ha jól emlékszem, Cavendish meghalt, mielőtt sikerült volna a berendezését használnia, pedig jó volt a megvalósítás (zárt szobában üvegen keresztül leolvasni, hogy a huzat ne zavarjon).
A mérés olyan nehéz, hogy, miközben a legtöbb ilyen klasszikus kísérlet egyszerűsített eszköze megvan a jobb szertárakban, ilyen gravitációkimérőt még soha nem láttam, pedig nagyon frusztráló, hogy csak úgy el kell hinnünk, hogy az asztalon a kulcscsomó és a mobiltelefon is vonzza egymást, csak nagyon pincirit.
KedvelésKedvelés