a hétvégéről

Hétvégén voltunk kétnapos ún. kiránduláson (leginkább felfelé kellett menni sárban, már csak egy nagyon kicsit) a fiúmmal és a tízévessel, úgy is, mint család, többegyéb más családokkal. A leánygyermek a kezdet kezdetén kiszemelt magának, mint állóképesség és szellemiek terén hozzá legközelebb álló gyereket, és ez alkalmat adott nekem némi genetikai kutatómunkára (megfigyeléses, nem invazív módszerrel, mindenki sértetlen maradt). Elméletben lokalizáltam például a csücsörgéses gént (apja-lánya mindketten csücsörítve szívják be a levegőt, ha valamit elmélyülten tanulmányoznak), a mezőn ösztönösen kalászosnövény-tépkedő gént, a nemfázós gént, meg lennie kell egy olyannak is, amitől öt perc alatt meg tudnak tanulni falat mászni meg ilyenek, különösebb gyakorlás nélkül.

Amúgy nem várt módon a megpróbáltatásaim furcsa módon kimerültek abban, hogy többet kellett felfelé gyalogolni, mint ígérve volt, de ezt eleve beleszámoltam, se nem esett, se nem fútt, se nem havazott, és nem kellett a szabad ég alatt éjszakázni, a fene se érti ezt, puhul a fiúm. A madarak csicseregtek, a hajtások zöldelltek, kaptam enni, láttam földvárat, egy szavam sem lehet.

Reklámok

One thought on “a hétvégéről

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s