Mielőtt elutaztunk volna a több napra medvék közé (fényképeim is vannak, és nem félek őket használni), a fiúm különösebb sallang nélkül a kezembe nyomott egy új notebookot azzal, hogy boldog születésnapom van. Én egyrészt nagyon örültem (azért húztam-halasztottam a régi lecserélését, mert végül is az még egész jó állapotban van, bár egy bizonyos szögben kell folyamatosan tartani, a tápkábelét nem mozgatva ahhoz, hogy ne legyen az áramellátása kontakthibás, illetve néha minden ok nélkül egyszer csak kikapcsol menet közben, ja, meg a space-et nagyon erősen kell lenyomni ahhoz, hogy csináljon szóközt), másrészt viszont miután örömmel bekapcsoltam, kábé félóráig bootolt a vista, boltba is elmentünk közben, meg minden, ráadásul magyar nyelvű volt, amitől én ideggyenge leszek, úgyhogy megkértem a fiúmat, rakjon rá linuxot.

A telepítés és az összeszoktatásom során egyrészt kiderült a tabbed browsing kapcsán, hogy egy igazi férfi azon túl, hogy neki minden verseny (ma például büszkén közölte velem, hogy ha lenne olyan vetélkedő, hogy az egy évesek pluszmínusz egy naposak körömvágási gyorsaságija, akkor biztos megnyernék a fiunkkal, mert nagyon jó csapat ők együtt), nem használnak windowst, és soha nem mennek vissza a tab historyban, csak előre. Másrészt kiderült, hogy én attól is elveszítem a lábam alól a talajt, ha hirtelen nem alul vannak a tabfüleim, hanem felül, illetve ha a címsorból nem új tabban nyílnak a dolgok, de ezeket is orvosoltuk. Harmadrészt meg tájékoztatva lettem, hogy a 16:9 képernyőfelbontás sokkal menőbb, mint a régi gépemé, és jobb helyeken ki is néznek, ha nem ilyen van. Csak úgy mondom.

Stay tuned, jönnek a bárányok.