Reklámlabdát villantott a pszeudoblogger

Na szóval, rekonstruálok, a kis piros labda úgy került a táskámba, hogy az L. találta valahol még a Bartók Bélán, azután beültünk öten-hatan valami kiülősbe, ahol a fiúk némi bolyhos meggy (?), mézes málna és sima sör után úgy döntöttek, hogy önálló, felnőtt férfiak, akiknek nincs szükségük kis piros labdákra, és elvetették maguktól, én meg belekezdtem valami tanmesébe (vö. vizsgáljuk meg a helyzetet a másik szemszögéből is) a kis piros labdáról, aki már azt hitte, hogy otthonra talált, de azután odadobták az autók elé, és ettől annyira meghatódtam, hogy utánaugrottam, és elraktam. Kiskoromban éjszakánként ezt horrorsztorikkal csináltam magamban, de tényleg, felébredtem éjszaka, tökre nem féltem, de azután meséltem magamnak egy kicsit, és tíz perc múlva már a lábamat nem mertem kidugni a takaró alól.

Cseresznyeszín laptopról álblogolt inkognitóban

Az inkriminált bejegyzés úgy került a blogomba, hogy bizonyos megjegyzéseket tettünk mra notebookjának a színére (én asszem, valami olyasmit mondtam, hogy én is ezt a bordót választottam volna, de én lány vagyok), aki mintegy mellékesen megjegyezte, hogy ő igazából akkor ír a mindenki blogjába, amikor akar, mire agnus (?) azt mondta, hogy de úgyse meri, és akkor elszabadult a pokol. Később agnus olyat is mondott, hogy igenis átviszi a blogját a bloghura, mire mra verbálisan legyintett egyet, hogy az a napi ötszáz látogató nem oszt, nem szoroz, majd valamikor nem sokkal ezután agnust hallottam, amint maga elé motyogja, hogy elviszi a menzás blogját is, és az már ötszázhúsz.

Női táskát nyalt a becsületbeli kismama

Az este egyik célkitűzése az volt, hogy agnus inni fog alkoholt, amitől módosult tudatállapotba kerül, de annyira nem látszott rajta, ha nem számítjuk, hogy az egymondatos lány ezúttal vad dolgokat kiáltozott közös ellenfeleinknek a csocsóasztalnál (vö. éljenek a kismamablogok, amíg csocsózunk, én is kismamablog vagyok), bár tegyük hozzá, az L. és a Bright exnevű ex-egoblogger tényleg minősíthetetlenül viselkedtek, csúnyán röhögtek, és szinkrontáncot jártak minden gólnál, amit a kismamablogoknak (agnus és én) bevittek. Amikor a fiúmnál rákérdeztem ennek a lélektanára, megsimogatta a buksi fejemet, és azt mondta, hogy úgy tűnik, én soha nem fogom megérteni, hogy minden verseny. Na de visszatérve agnushoz, csak abban látszott rajta az alkohol hatása, hogy egyszer olyat mondott, ha vanna ott valaki, aminek nyelvészként nagyon megörült, meg egyszer -ik nélkül használt egy E/3 ikes igét. Ja, és az este vége felé párszor megnyalta Kardigán táskáját, de azt lehet, hogy csak hallucináltam.

Bizonyítottan ikrekkel volt terhes, de nem erőszakolták meg

Én úgy éjfél felé elérkeztem a holtpontomra, de nagyon, és akkor egyszer csak látom egy hosszú folyosón teljes erőből felém futni alie-t, amint a mulatozás zsivalyát is túlharsogó hangerővel kiabálja, hogy nem, nem, nyomában az L.-lel, de idővel kiderült, hogy az L. nem tört az erényére, hanem alie tett szándéktalanul valami olyasmit, mintha – az ő hasonlatával élve – belekönyökölne Don Corleone gyomrába a lánya születésnapján Olaszországban. De ő kemény nő, és később halált megvető bátorsággal visszament táncolni, amit állítása szerint egyébként nem tud.

Brit tudósok megállapították, hogy a hosszú elfojtás túlkompenzáláshoz vezethet

A teleöt taxiba úgy kerültem, hogy az L. folyamatosan liveblogolt nekünk a levlistára, amit mi folyamatosan követtünk a telefonunkról, így esett, hogy az enyém akkor merült le, amikor a Budataxi harmadszor hívott, hogy szóval hol is vagyok tulajdonképpen (én nem értem, hogy mi nem egyértelmű abban, hogy a Petőfi híd budai hídfőjénél, a Buda felé vezető oldalon, a villamosmegállóval szemben a távolsági busz megállójában, ráadásul ezt azzal a redundáns információval is kiegészítettem, hogy a Riótól pár méterre), és akkor egy pillanatra kétségbeestem, de azután megláttam, hogy két lépésnyire kábé tíz üres taxi várakozik. Az L. egyébként egész megfejthetően kezdte a dokumentálást, de úgy éjfél után már ilyenekkel bombázta az étert, hogy "kirbara boncs itt aenki, ,egunk dmarolbi a tetore. Maguobb a paeciis nyomas" amivel valószínűleg azt akarta mondani a költő, hogy "kurvára nincs itt senki, megyünk smárolni a tetőre. Nagyobb a ????? nyomás". A tetőn azután a nyelvész szekció elénekelte hangosan a my heart will go on-t a hajóorrban, ex-Brighttal némi nézeteltérésbe keveredtünk azt illetően, hogy egy heteroszexuális férfi inkább DiCaprio vagy Kate Winslet akarna lenni, és senki nem smárolt senkivel.

Nem fontolgat plasztikai műtétet a kiégett textuális bestia

Én szomorúan állapítottam meg, hogy már nem vagyok fun, pedig régen fun voltam, és éjfél felé nagyon kicsin múlt, hogy el nem aludtam, aztán a csocsózás feldobott, illetve hajnal kettő tájt megdicsérték addig ismeretlenek (a) a személyes blogomat, (b) a kismamablogomat, (c) a pratchett-fordításomat. Ez utóbbinak különösen örültem, mert a könyv megjelenése óta nem merek még a nickem nickjén sem bemenni magyar pratchettes fórumokba (elszántabban törnek az ember vérére, mint a kismamák, vagy a kötés-horgolásosok). Ja, és az ex-Bright is azt mondta (bár nem nekem, de véletlenül meghallottam, mivel a fülemtől öt centire ordította a légbe), hogy én vagyok a legtehetségesebb blogger a mai magyar blogoszférában, csak voltak benne nyomatékosító jellegű obszcén kifejezések is. Ex-Bright akkor már nagyon sokat ivott, és ilyenkor mindenki mond már mindenfélét, de az akkor is királyság, ha ilyesmit ordítanak az ember fülébe. Azután hazamentünk. Köszönöm a lehetőséget.