…és szerencsére még pont időben kész lettem a lencsével, mert a fiúm már kezdett furcsán viselkedni az éhségtől, például elmesélte, hogy egy ismerőse a felesége miatt törte össze az autót a saját kerítésén, majd közölte velem, hogy ebben én is hibás vagyok, a női nem kollektív bűnössége miatt (hálistennek eközben ölelgetett és csókolgatott), majd amikor ki akart venni egy villát a fiókból, felbődült, hogy ez meg micsoda, és amikor bevallottam, hogy hát az az ecset, amivel a mézeskalácsot kenegettem, akkor rám pirított, hogy hülye vagyok-e, hármas disznósörte ecsettel, amikor pedig mindenki tudja, hogy mézeskalácsot csak frissen kibontott kettes hódbajusz (de legfeljebb mókusszőr) ecsettel szabad, különben az egész rossz lesz, és akár ki is lehet dobni, és ezért simán kipellengéreznének engem a bűvös szakács blogon. Mondjuk később megjegyezte, hogy nehéz sorsuk lehet a b. szakácséknak, mert minden amit ehetnek, vagy tök szar, vagy csak valami nagyon távoli helyen adják két hétig, idényben.

És most akkor tényleg megyek dolgozni ám.