a pink floydról és a lét elviselhetetlen könnyűségéről

Tegnap végül a fiúm elvitt motorral az Örsre, ennek kapcsán volt egy kis vitánk, amiben én azt állítottam, hogy az öltözékemhez nem megy a túrabakancs, ő meg megkérdezte, hogy a szilánkos bokatörés megy-e, úgyhogy a csizmámat végül mégis a hátizsákban vittem, aztán a járdaszigeten átöltöztem. A fiúm előérzeteiről annyit, hogy az út során egyszer valóban odacsapta a bokámat egy autóhoz (vagy az húzta ránk a kormányt, lényegtelen), pedig eddig ilyet soha. Mindenesetre bukósisakot lóbáltam a kezemben a ground zerónál, amit első adandó alkalommal átpasszoltam az L.-nek, cipelje ő, rögtön ki is húzta magát, és mondta, hogy azért ez így egész más érzés, úgyhogy megosztottam vele a motorosöltözék csajokra gyakorolt hatását, úm. hogy kapásból öt pontot ér a tízes listán, és akkor még csinálni nem is csinált az ember semmit. Ő erre visszakérdezett, hogy de nem gáz-e, ha a csaj rámászik a sisak végett, hogy vigye haza, kimennek a parkolóba, és ő pitty-pitty, nyitja az autót, ekkor elmondtam neki a varázsmondatot, amire a fiúm oktatott hasonló helyzetek esetére, hogy ilyenkor azt mondja az ember (csak úgy lazán), hogy most azért nincs nálam a motorom, mert leugrottam vele Milánóba egy kávéra, és kinyúlt a lánc, be kellett adni a szervizbe.

És akkor odaértünk a Cseresznyéskertről elnevezett kocsmába (lepukkant kricsmit ígért nekem a nők nyelvén értő L., és tartotta a szavát), ahol 360 magyar forint a pohár és a korsó együtt (kérdeztem a pultoslányt, hogy milyen csapolt sörük van, azt mondta, Arany Ászok, én biztatóan néztem rá, hogy folytassa nyugodtan, úrifiúval vagyok, a Drehert is simán kifizeti, erre kis szünet után zavartan megismételte, hogy, hát, Arany Ászok van, ennyi), aztán helyet foglaltunk, és én mondtam az L.-nek, hogy hát-hát, eljutottam oda így majd' 29 évesen, hogy itt ülök egy csehó teraszán hidegben, kabátban, Arany Ászokkal a csocsóasztal mellett, és boldog vagyok, vö. fülig szalad a szám, ő meg azt mondta, hogy örül, hogy örülök. Aztán az utóbbi időkben bejáratott forgatókönyv szerint nagyjából össze-vissza beszélgettünk mindenféléről, és eközben már-már geil módon gyakran biztosítottuk egymást a nagyrabecsülésünkről és rajongásunkról, ami egyébként egyikünknek sem szokása, sőt, amíg együtt jártunk (ami hét évvel ezelőtt volt) kimondottan nagyon vigyáztunk arra, hogy még véletlenül se mondjunk olyat, amiből a másik esetleg azt szűrhetné le, hogy tetszik nekünk (a playing it cool jegyében), kész csoda, hogy egyáltalán összejöttünk, mintegy félvállról. Az egyik legromantikusabb pillanatunk számomra például az volt, amikor valamelyik hajnali háromkor az Árpád híd északi oldalán, Pestről haladva a Margitszigeti lejáró előtt nem sokkal (pontosan meg tudnám mutatni a helyet) odafordult hozzám, és azt mondta, hogy én vagyok az egyetlen nő, aki nem idegesíti, emlékszem még az érzésre, amikor hazaértem, és tíz centivel a föld felett ugrálva örültem annak, hogy fú, nem idegesítem, de jó. Meg ő is emlékezett arra, amikor valamelyik este azzal léptem fel az ICQ-ra, hogy találtam Kunderánál egy rá passzoló mondatot, ami a giccs tökéletes hiányáról szól, szóval nem felejtünk. Mondjuk kicsit később azt is felhozta, hogy egyszer tettem arra valami célzást, hogy eltartja a kisujját, mint a látens homoszexuálisok, és ez a dolog azóta is dolgozik benne, több alkalommal eltöprengett rajta, és másokkal is megkonzultálta, erre viszont én nem emlékeztem, és valószínűnek tartom, hogy csak valami vicceskedés volt a részemről, mert ha valaki nem meleggyanús, akkor az ő, úgyhogy ajánlottam neki, hogy esetleg beszélje ezt meg egy pszichológussal. Erre azt válaszolta, hogy a helyzet bonyolult, merthogy én vagyok az ő házi pszichológusa, úgyhogy magamba néztem, végigpörgettem az eseményeket, és mielőtt kimentem pisilni, fontosnak tartottam, hogy elmondjam, miszerint hazudtam, amikor a tegnapi találkozásunk után öt perccel a megállapítására, miszerint jól nézek ki, azt feleltem vigyorogva, hogy te se panaszkodhatsz, bár a hajad nem lett több, és nem is fogytál, szóval hogy ez csak a poén végett jött ki belőlem, mert most sokkal jobban hasonlít a 20 éves önmagához, mint amikor fél éve találkoztunk. Meg fogyott is. Amikor visszajöttem, azt mondta, hogy örül, hogy hazudtam.

De igazából ebben nem is a testtömegindexszel meg a hajsűrűséggel kapcsolatos dolgok a lényegiek, hanem hogy most megint olyan volt, hogy elkezd zenéről beszélni, és ahogy beszél, meg ahogy néz hozzá, attól úgy érzed magad, mintha a zsigerből kedvenc íród vagy zenészed vagy maga Jézus Krisztus ülne ott veled személyesen, a különbség viszont az, hogy Salingernek én például nem tudnék mondani semmit, ha le is ülne velem, az L.-lel viszont tökre tudok, mert még azelőtt ültünk le a kocsmában, hogy elkezdett volna zenéről beszélni.

Aztán ő olyanokat fogalmazott meg több sör után is, hogy én egy textuális bestia vagyok, magáról meg azt állította, hogy I'm a fucking caveman, más kontextusban, én meg párkapcsolati tanácsadást tartottam (kicsit bús mostanában egy hosszú kapcsolat végeztével, ha esetleg valaki meg kívánná vigasztalni, és új értelmet adni az életének, elérhetőséget a szerkesztőségben fogadunk), meg kilyukadtam arra, hogy nekem most először van olyan, hogy jó hazamenni, van kihez hazamenni. Aztán kiszúrt minket a helyi erők egy tagja, aki többször is odajött, és egybehangzó állításaink ellenére sem hitte el, hogy a bukó az enyém, hanem mindig az ujjával mutogatott az L.-re, és felszólította, hogy ma már ne üljön motorra semmiképpen. Később le is buktatta, odajött hozzám, és azt mondta vádlóan, hogy kinézett az utcára, és a fiúnak nincs is motorja, csak csajozik a sisakkal, én meg közöltem vele, úszva az árral, hogy bár tényleg azzal szedett fel a kocsma előtt, de időközben lelkileg is megismertük egymást, és én megbocsátom neki, hogy nincs is motorja. Engem is lebuktatott egyébként a csákó, a piros kabátomból kikövetkeztette, hogy MSZP-s vagyok, de mondtam neki, hogy igazából SZDSZ-es (nem kívántam belemenni a valós, ennél bonyolultabb politikai nézeteim taglalásában, és egyébként is, én simán lehetek SZDSZ-es, még ha az SZDSZ már nem is az). Aztán később bent is összefutottunk, amikor ásványvízért mentem, ő azt mondta nekem, hogy te egy nagyon fáintos nő vagy, én meg emlékeztettem, hogy SZDSZ-es vagyok, oppardon, felelte. De aztán megbocsátott, mert azzal búcsúzott az L.-től, hogy ez a nő egy istennő, ne üljünk ma már motorra, hát így politizálgattunk a helyiekkel.

Aztán elkísérődtem egy darabig, a Pillangó utcánál taxit hívtam, majd hazáig értően bólogattam, amíg a taxis azt elemezgette, hogy miért choppert kell venni, nem pedig speedmotort, noha pontosan tudom, hogy miért nem szabad choppert venni, a fiúm ugyanis ezt fontosnak tartotta több ízben is elmagyarázni nekem. Hát ez volt.

Reklámok

5 thoughts on “a pink floydról és a lét elviselhetetlen könnyűségéről

  1. Macaroon

    Három éve motorozok, egy időben nem volt hozzá kanalam, hogy ruhát cipeljek magammal, ez addig ment így, míg egy nap a pasim finoman közölte, kérte, hogy nem lehetne, hogy néha felvegyél valami női ruhát mint a lányok? Mert csak bőrdzsekiben (kinn) meg lógóspólóban (benn) látlak. Na azóta erre eléggé figyelek, a Martensem is csak szigorúan motorozáshoz használatos, otthon meg szadomazóban nyomom, piros tollboával a nyakamban:-)))

  2. lucia

    ja, nem sima bakancs, hanem ilyen félmagas szárú félhegymászós túrabakancs, ami a bokám fölé ér, és erősen tartja (a fiúm konkrétan viccből rá szokott ugrálni a lábamra, amikor ebben vagyok, azt se érzem). ehelyett akartam egy vékony, magassarkú divatcsizmában elindulni, szóval igaza volt. a bokacsapkodós üzenetet meg átadom neki, hátha :)

  3. Macaroon

    Fiúdnak üzenem (én is motor), hogy egy sima bakancs semmivel nem véd többet egy sima csukánál, szal a szilánkos bokatörés abban is garantált, ha úgy esel. Ha motoros csimmáról volt szó, akkor nem szóltam:-) És ne csapkodja a lábad kocsiknak, ezt is! :-)

  4. nemtomki

    “…
    És közben a dallamát
    Fújjuk ketten a dalnak, amit
    Gondolatban betettem
    A magnójába, míg mellettem állt”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s