A hét vége vigasztalódással indult, noha nem voltam bánatos, de vannak helyzetek, amikor előre be kell biztosítanom magam, például amikor családi látogatásra indulok, úgyhogy kaptam egy kabátot az Orsayból (lenszínű vászon helyenként hímzett virágmintával, kétsoros, háromnegyedes, karcsúsított fazon), ráadásul még csak szomorúnak se kellett lennem (a szülők jó passzban voltak, talán mert az öcsém válik […]
Bármilyen kellemes volt is Goa, nem maradtunk ott végig, mert az Aranyháromszöget (Delhi-Agra-Jaipur) az utolsó hétre raktuk, mivel Delhiből indult haza a gépünk. Delhibe nagyon nem volt kedvünk visszamenni, szerencsére a fiúm észrevette, hogy óriásplakátokon a Kingfisherről (miről másról) elnevezett légitársaság Goa-Jaipur járatot hirdet, úgyhogy erre be is fizettünk egy helyi utazási irodában (végül egyébként […]
Aztán Delhiből elrepültünk Goára, ami egy parti állam, konkrétan nyugati parti állam, egyben wormhole a civilizáció felé, például ott felvehettünk pántos pólót, és alig dudáltak, állítólag a portugál megszállás egyenes következményeként. Goában egyébként minden vagy tehén, vagy taxi, vagy pálmafa, vagy keresztény templom (egyébként amennyi vallásuk van, annyira meglepően toleránsak is egymáséival, az egyik hindu […]
Szoval megerkeztunk epsegben, es az elmult napok legnagyobb reszet (jobb esetben) repulozessel toltottuk. Delhibe Moszkvan keresztul utaztunk (otthagytam a repteri konyvesboltban ket Lukjanyenkot, azota is rajuk gondolok mindig, meg-megallva, itt egyszeruen nem ismerik sehol), es Indiaba erve volt meg vagy nyolc orank az atszallasig, ugyhogy kerestunk egy hotelt. Eloszor az Airport Hotelbe vitek el minket, […]
És akkor az úgy volt, hogy tegnap megint bloggerkávézóba evett engem a fene, épp hogy csak haza tudtam ugrani előtte magamhoz venni a két lemezt, amit senoinak égettem, meg bedobtam még a hajvágó ollómat a táskámba, illetve rámarkoltam a frissen nyomtatott borítóra, majd megérkeztem után rábírtam őt az eszközhasználatra, elvégre mi is lehet bloggeresebb dolog, […]
Van ugye ez a közkeletű hiedelem, hogy azok ajnározzák túl a kutyájukat/macskájukat, akiknek nincsen gyerekük. Szerintem ez így nem pontos teljesen, szerintem azok pótcselekszenek, akik gyereket csinálnak, mert nem tudják, hogy kell plüssállatot tartani. Időnként gondolkozom is azon, hogy kéne csinálni egy csomó fényképet, és amikor a gyermekes ismerőseink elkezdenek csemetéikről áradozni, akkor az orruk […]
– Hidd el, végiggondoltam minden lehetőséget, és nem maradt más választásom – mondta Mr. Kim a film közepe táján, és belegondolva tényleg, ha valaha olyan helyzetbe kerülnék, hogy egy ellenem tanúskodó illetőt el kéne tennem láb alól, előbb-utóbb valószínűleg én is arra a következtetésre jutnék, hogy az egyetlen járható út úgy 150 különbözőfajta mérgeskígyó (köztük […]
Tegnap bejelölt wiwen a pasimnak az a kollégája, akivel csernobilban voltunk, és akinek nem tudjuk a nevét. Az azonosítását számomra meglehetősen megnehezítette, hogy, ugye, nem tudom a nevét, és csak három képet rakott fel, az egyiken két búvár volt búvárruhában, a másikon egy kutya, a harmadikon egy ló. De csak két közös ismerősünk volt, az […]
Másnap reggel aztán az írott instrukciók szerint (amit még Vaszilij nyomott a kezünkbe, kommentár nélkül) kilencre kiálltunk a szálloda elé, és vártuk Petr-t, akinek a nevét magába foglalták az instrukciók, melyeket Ilona jegyzett le (ekkorra már biztossá vált, hogy Ukrajnában mindenkinek csak egy neve van). Petr ott is volt, a vele való kommunikációnk abban merült […]
Szóval holnap reggel indulunk Kijevbe, repülővel, és szombaton onnan megyünk felrobbant atomerőművet nézni. Az utazás egyelőre nincsen túlszervezve, a dolog kérdőjelesebb részletei közé tartozik a harmadik útitárs, akinek az iroda máig sem nyomtatott újat az elveszett repülőjegye helyett, ami azért kínos egy kicsit, mert elvben az ő kocsijával megyünk a reptérre, illetve az állítólagos Alekszej, […]
Az van, hogy én három dologtól félek a világon úgy igazán: az ismeretlen emberektől, a cápáktól és a kutyáktól (persze nagyon magas helyről sem ugranék le szívesen, de az nem félelem, az józan megfontolás). Az ismeretlen embereknél nincsen szörnyűbb, pedig az én állapotom még nem is olyan rettenetes és a létképtelenség felé tendáló, mint a […]
A világ rendje helyreállt: anyám ma felhívott, és megkérdezte, elhoztam-e tőlük a középiskolás biológiakönyvem. Mondtam, hogy el. Erre nekemesett, hogy én azt hogy gondoltam, azt még ők vették nekem akkoriban, és bármikor kellhet is nekik, stb. Nem szívesen képzelem el, akkor mi lenne, ha tényleg elfogadnék tőlük egy utazást. A telefonbeszélgetés vége felé (vázoltam közben […]
Komoly szívás ez a mai nap, idáig lenyomtam három sarokcsiszoló gépet á 17 old. pdf. Tanulságos volt. Soha ne tartsátok oda az ujjatokat a csiszolólemezhez, ha a készülék be van kapcsolva, például. Gondolkoztam azon, hogy kis vérfrissítést viszek a használatikba, és mondjuk ezután haverkodós stílusban írom őket, de aztán hagytam inkább. Ami a mai menüt […]
Tegnap hazamentem a szülői házba, gondolván, hogy ha már úgyis kitagadtak, akkor elhozom a fontosabb dolgaim. Útközben beugrottam az IKEÁba, mert az útközben volt, és egyébként is kellett ágyneműhuzat (fogyóeszköz nálam), meg tükör (hogy végre megtudjam, hogyan nézek ki), és ha már úgyis ott voltam, vettem plüsspatkányt magamnak, meg plüssbárányt az unokahúgomnak, hogy legyen mit […]
Idén szokatlanul korán borul a bili, anyám ma kérdezte meg a telefonban – mintegy mellékesen – hogy ja, egyébként mit főzzön karácsonykor. Én erre azt feleltem – mintegy mellékesen – hogy ja, egyébként nem fogok velük karácsonyozni. Ezt minden évben eljátsszuk. Szóval túl vagyunk a tűzijátékon, most jön az a nyugis két hét, amikor nem […]
A táplálkozási blog fícsör majdnem ki is ment a fejemből, de akkor most gyorsan megosztanám, hogy szombaton rosejbnit ebéd/vacsoráltam grillcsirkével (ezekben a madárinfluenzás időkben az az egyetlen biztos megoldás, ha megesszük az összes szárnyast, csatlakozzatok ti is), a rendszergazda viszont pürésítette a saját burgonyaadagját, egyébként meg lassanként azért csiszolódunk egymáshoz főzés tekintetében, most például alig […]
Senki nem foghatja rám, hogy elsietem az elintéznivalókat, de ma reggel bepakoltam ruhát (kb 20 perc), délelőtt a valutavásárlást is megejtettem (bankos kapcsolataimat bevetve, mégsem volt kidobott idő az a jó pár óra, mialatt üvegesedő tekintetem felett a határidős ügyletekről cseréltek lázas eszmét hosszú lábú, jobb sorsra érdemes fiatalemberek), a panzióval (a rendszergazda nyomatékos kérésére) […]
settenkedve lopakodó 