ágyambanalvós kategória bejegyzései

parental advisory

A valamelyik spektrum A horogkereszt és a szex c. műsora
kapcsán értekeztünk arról tegnap este, hogy összefüggésben vannak-e a
szexuális preferenciák a világuralmi/népirtási törekvésekkel. A
műsorban egyébként olyan dolgokat állítottak be beteges perverziónak,
amik ma már az átlag nemi élet velejárói, legalábbis Dan Savage
szerint, márpedig ha valaki, akkor ő kompetens, és amikor ezt
kifejtettem társalkodópartneremnek, akkor ő mintegy keresztkérdés
gyanánt megérdeklődte, hogy én kit végeztetnék ki, ha hatalmamban
állna. Rövid gondolkodás után azt feleltem neki, hogy mindenkit,
beleadva a válaszba minden komolyságot, amit a téma megérdemelt. Ő meg
egyetértően bólogatott, és hozzáfűzte, hogy az utolsó meg akassza fel
magát.

Na ezt szeretem benne, ezt a gyakorlatias hozzáállást a dolgokhoz.

awake

Muszáj volt tegnap áthívnom végül a lázas embert (én már a büdös
életben nem fogom kialudni magam), hogy meg ne fagyjak. Ma reggel
viszont felháborító dolog történt, mármint azon kívül is, hogy hajnali
6:10-kor kelnem kellett. A kollégával ugyanis, aki visz engem reggel,
háromnegyedre beszéltük meg, úgyhogy ötvenkor már azért rámszóltam,
hogy kapjam össze magam, és ötvenötkor zártam az ajtót, de még így is
kerek tizenöt percet kellett várnom kint a hidegben.

Nagyon remélem, hogy egy párhuzamos univerzumban én még mindig alszom (bár ami azt illeti, ebben is).

wellness

A táplálkozási blog fícsör majdnem ki is ment a fejemből, de akkor most
gyorsan megosztanám, hogy szombaton rosejbnit ebéd/vacsoráltam
grillcsirkével (ezekben a madárinfluenzás időkben az az egyetlen biztos
megoldás, ha megesszük az összes szárnyast, csatlakozzatok ti is), a
rendszergazda viszont pürésítette a saját burgonyaadagját, egyébként
meg lassanként azért csiszolódunk egymáshoz főzés tekintetében, most
például alig ordibáltunk valamennyit, és a krumpli hámozásába bele se
szólt egyáltalán.

A grillezni való állatot egyébként az osanban ejtettem el (és nem az
ósönben), ahova beteglátogatás után vetődtem el, paranoid látomásokkal
küzdve. Mert én örököltem sok mindent a hozzám közel került emberektől,
legfőképpen rigolyákat és félelmeket (ezekre nagyon fogékony vagyok),
az egyik rosszalló hangját hallom a fejemben, ha véletlen felrázom a
kólát, a másik az én kezemmel csukogatja le kényszeresen a vécétetőt,
és a harmadik miatt nézek be mindig a hátsó ülésre, mielőtt elindítom
az autót. Lényeg, hogy dc-től többek között a worst case scenarios
minél részletesebb felmérésének fontosságát tanultam meg, és ezt a
magam sajátos stílusában ötvöztem a Balrog Első Törvényével, miszerint
az élet alapvetően szar, és ha néha egy kicsit jónak tűnik, az csak
azért van, hogy utána még szarabb legyen (kieg.: de mi erősek vagyunk,
és van napszemüvegünk, és az kúl). Szóval a problémázás góca az
ágyambanalvós, akivel alapvetően minden jó, ugyanazokra a helyekre akar
elutazni, mint én, nevet a vicceimen, és olyan országok folyóinak tudja
az összes mellékfolyóját, amikről én nem is hallottam, és most, amíg
fekszik, teljesen kontrollálható, DE az univerzum kiegyensúlyozottságra
való törekvése miatt biztos van valami hátulütője az egésznek, mondjuk
például szcientológus (bár azt mondta, hogy nem, de egy ravasz
szcientológus is ezt mondaná) és meg akar majd téríteni, vagy kiskorú,
halott kutyákkal szokott szerelembe esni, vagy képes meleg csapvízből
készült nescafét inni, vagy valami hasonló, mindenesetre az osanba érve
már úgy éreztem, hogy nagyon sok minden miatt szorulok én vigaszra,
noha szükségem csak csirkére volt, meg a partira vivendő alkoholra.
Később úgy éreztem, hogy az a nagyon sok minden, ami vigasztalni fog
majd, az mintegy leláncol engem és röghöz köt, szabadságszerető,
levegő-típusú lényemet lerángatja a valóság földies talajára, ahol
gyakorlati problémákon kell törni a fejem, mint például hogy ki visz
majd haza. Mert a csirkén és a martinin kívül vettem még flakonos
tejszínhabot, és lábtörlőt, és licsi-, málna-, eper- és
mandarinkonzerveket, és késkészletet, és Bailey's-t, és búzasört, és
profiterolt, szóló szőlőt, mosolygó szilvát, vilmos típusú körtét, meg
még rengeteg egyebet, ketten alig bírtuk felcipelni, mindenesetre
háborgó lelkem lecsillapult kissé, aztán jött a grillcsirke a jó
testével.

Tegnap meg olyan dairy-nap volt, napközben leginkább csak tejet ittam
másnaposság ellen, este meg pirítósra helyeztük a sajtokat, amit a
rendszergazdának szereztem be (olivás meg diós brie, meg valami ezekhez
hasonló, szintén a penészes oszladozás és az érés keskeny
határmezsgyéjén egyensúlyozó kerek sárga csoda, és azért a
rendszergazdának, mert én ezeket csak megkóstolni szeretem), és néztük
a hetihetest, volt benne Váncsa, ennek örültem, meg annak is, hogy
huszonharmadikamentes volt a tegnapom, és máig meg se tudtam, ki
fütyült ki kit.

priznic

Tegnap este tíz órára már idegbajnok voltam, mert már az is elég probléma nekem, hogy én nem tudom eldönteni, mit akarok, de az még frusztrálóbb, ha a választás (és ezzel az ambivalens vívódások) lehetőségétől is megfosztanak.

Az ágyambanalvós ugyanis nem hívott. Nem mintha úgy állapodtunk volna meg, hogy akkor majd tegnap felhív, sehogy nem állapodtunk meg konkrétan, és az összes tánc-és illemszabály között sem leltem rá arra az alfejezetre, ami az ilyen késleltetett találkozók koreográfiájáról szól, de én azt tartottam volna magától értetődőnek, ha az ágyambanalvós ott térdel a lábtörlőmön egy kazal virág társaságában és szívecskék röpködnek a feje fölött és akkor mindenki elkezd táncolni és énekelni felhív, és megkérdezi, hogy akkor most mi van. Amire én azt felelhetném, hogy nem tudom mi van, hallgatnánk hosszan a telefonba, aztán valamit mondana valamelyikünk, amire a másik válaszolna, meg ilyenek. De nem hívott, és nem üzent sms által. Tíz óra öt perckor sem, meg tíz óra nyolc perckor sem, meg még egy csomó időpontban nem.
Tizenegyre úgy döntöttem, a kapcsolatszüneteltetés olyan, mint egy telefonhívás, annak kell végét vetnie, aki elkezdte, úgyhogy felhívtam én. És akkor kiderült, hogy beteg, láz meg tüdőgyulladás meg Tutenkámon minden átka, úgyhogy nem jön, meg én se menjek át, mert ne lássam így, de nem ő fogja megmondani hogy én mit csináljak, és különben is bassza meg a fűnyíróját, úgyhogy átmentem én, Florence Nightingale, húslevest főztem, borogatást cseréltem, teát forráztam, szal izgalmas éjszaka volt.