priznic

Tegnap este tíz órára már idegbajnok voltam, mert már az is elég probléma nekem, hogy én nem tudom eldönteni, mit akarok, de az még frusztrálóbb, ha a választás (és ezzel az ambivalens vívódások) lehetőségétől is megfosztanak.

Az ágyambanalvós ugyanis nem hívott. Nem mintha úgy állapodtunk volna meg, hogy akkor majd tegnap felhív, sehogy nem állapodtunk meg konkrétan, és az összes tánc-és illemszabály között sem leltem rá arra az alfejezetre, ami az ilyen késleltetett találkozók koreográfiájáról szól, de én azt tartottam volna magától értetődőnek, ha az ágyambanalvós ott térdel a lábtörlőmön egy kazal virág társaságában és szívecskék röpködnek a feje fölött és akkor mindenki elkezd táncolni és énekelni felhív, és megkérdezi, hogy akkor most mi van. Amire én azt felelhetném, hogy nem tudom mi van, hallgatnánk hosszan a telefonba, aztán valamit mondana valamelyikünk, amire a másik válaszolna, meg ilyenek. De nem hívott, és nem üzent sms által. Tíz óra öt perckor sem, meg tíz óra nyolc perckor sem, meg még egy csomó időpontban nem.
Tizenegyre úgy döntöttem, a kapcsolatszüneteltetés olyan, mint egy telefonhívás, annak kell végét vetnie, aki elkezdte, úgyhogy felhívtam én. És akkor kiderült, hogy beteg, láz meg tüdőgyulladás meg Tutenkámon minden átka, úgyhogy nem jön, meg én se menjek át, mert ne lássam így, de nem ő fogja megmondani hogy én mit csináljak, és különben is bassza meg a fűnyíróját, úgyhogy átmentem én, Florence Nightingale, húslevest főztem, borogatást cseréltem, teát forráztam, szal izgalmas éjszaka volt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s