– Elkepzelem, hogy rossz szinut vesztek fel, es egyszercsak elszaladnak eloletek a cipotisztito gyerekek, vagy megrohannak a kigyobuvolok.

* Az a potty az indiai nok homloka kozepen, a harmadik szemet jelkepezi, gyanitjuk, hogy esetleg a szinenek es formajanak is van valami jelentese, de biztosat nem tudunk.

Aztan egy vegelathatatlan lefele zotykolodes (A Hegy 3600 m magas volt, ezt nem is mondtam, es kozben Nepalba is at kellett menni), es utana egy masik dzsipes hosszu kanyargas utan visszaertunk valahogy Dardzsilingbe, ahol 8 fok volt, es az egesz varosban sehol nem futottek, tehat eselye nem volt az embernek, hogy atmelegedjen, es akkor ott en kiborultam, konkretan lefekudtem az agyra a halozsakban meg a ket pokroc alatt, es meghaltam. Egy ido utan ez kezdett unalmassa valni, raadasul a fiumnak tamadt az az otlete, hogy adjuk fel, legyunk turistak, es egyunk egy nyugati stilusu etteremben, ami szerinte 150 meterre volt lakhelyunktol, es valoban nem kellett ket kilometernel tobbet gyalogolnunk odaig. Az etteremben aztan tisztara dekadensek voltunk, peldaul hust is ettunk, konkretan csirket, mert mast nem szolgaltak fel, es bar olyan volt az egesz, mint valoszinuleg az, amikor europaiak indiai kajat probalnak csinalni (vagyis tavolrol, hunyoritva emlekeztetett a comb sultcsirkere, de sokat segitett volna rajta, ha tenyleg sutik fozes helyett, es nem szorjak agyon kardamommal), de nagyon regen nem izlett annyira vacsora, mint ott.

Addigra mar azt is megszoktuk, hogy az egesz etterem minket bamul (ez vagy azert van, mert mi vagyunk egyedul voros hajuak az orszagban, a jelek szerint, vagy azert, mert folyamatosan vihogunk valamin a Ginaval, meg a legadazabb korulmenyek kozott is, egyelore nem jutottunk dulore a kerdesben), de a pincer arcara pontosan ra volt irva, hogy mit gondol rolunk, amikor mondtam, hogy a forro csokit vizzel kerjuk, mert azok ketten nem ihatnak tejet. A laktozerzekenyseg jelenseget valoszinuleg nem ismerik errefele, mert azok reg kihaltak, ugyhogy atfutott a fejemen, hogy el kene neki magyarazni, hogy a mi kulturankban az igazhituek nem ihatjak meg elo allat nedvet, vagy valami hasonlot, es kozben nagyon utalkozva nezni, de aztan inkabb hagytuk, hogy ez ujabb rejtelyes adaleka legyen majd a titokzatos magyarokrol szolo legendaknak a jovoben. Aztan beszelgettunk meg ilyen etkezesi szabalyzasokrol, mondtam peldaul, hogy ugye a zsidoknak sem szabad a tejtermeket egy hutoben tarolni a hussal, mire a fium tovabbgondolta, hogy ez regen lehetett igazan szar, amikor probaltak ertelmezni az iget, es akkor az embernek olyanokat kellett kerdezgetnie a felesegetol, hogy te, Rachel, tulajdonkeppen mi a csuda is az a hutoszekreny, ugyhogy igazabol nem is mi tehetunk a Ginaval arrol, hogy folyamatosan vihogunk.

Idokozben egyebkent bekopogott hozzank a tulaj azzal, hogy tulajdonkeppen o tud adni hosugarzot, es akkor a Gina pasija az elmondasa szerint majdnem megolte, plane, amikor hozzatette, hogy csak azert nem mondta eddig, mert az eleg draga, 150 penz (kb 680 ft), es azzal sikerult 13 fokos hoseget varazsolni az agy korul, ami a luxus csucsa volt szamunkra, mindenesetre soha nem felejtem el a Gina hangjat, ahogy mondogatta, hogy jaj de jo, az elso ejszaka, amikor nem kell kesztyuben aludnia.

(Errol most itt Goaban, egy 36 fokos netcafeban is nagyon nehez irnom, de nem szeretnek elhallgatni semmit.)

Kovetkezo nap dzsipet bereltunk, hogy eljussunk abba a faluba, ahonnan egy masik dzsippel felmegyunk majd A Hegyre turazni. Az elso auto felorat kesett, viccelodtunk is azzal, hogy biztos az a kocsi az, aminek a felnijeiig bezarolag minden alkatreszet kezzel csutakolta a sofore eppen a szomszedban, mert a honap egyetlen turistainak csak a legjobbat merik adni, aztan kiderult, hogy nem is vicceltunk. Azert elindultunk, majd az adott ponton lovat valtottunk, konkretan mereszen beultunk egy 50+ eves nyitott Land Roverbe, ponyvaval a tetejen. A hegyre felmeno ut egy szerpentin volt, makadamkovel kirakva (minden egyes kore emlekszik a vesem), amin 30 kilometert 4 ora alatt tettunk meg, ingadozva a vegtelen fizikai szenvedes (most mar tudom, mit erez a jegkocka a shakerben) es a halalfelelem kozott (egysavos szerpentin korlat nelkul, szakadek mellett). Az idojaras eloszor csak nyirkos es kodos volt, kesobb hideg, nyirkos es kodos, vegul havas, nyirkos es kodos, es az egyhangusagot csak egy jak, vagy egy-ket narancssargaba oltozott, vigyorgo buddhista szerzetes torte meg neha, akik varatlanul tuntek elo neha a kodbol, mint a vonatkozo filmekben. Amikor egyebkent eppen nem a szenvedesen gondolkoztam, akkor nagyon el tudtam kepzelni, hogy ez az a videk, ami kitermeli magabol az olyan szung ce nevu embereket, akik kozlik a kornyezetukkel, hogy a majom sem erosebb, mint a tigris hajnaltajban, majd haromszor megcsapjak a masikat balrol a botjukkal, mert ilyen ingerszegeny kornyezetben az ember ugy segit magan, ahogy tud.

Amikor felertunk a hazhoz, kiderult, hogy nincs futes, fokok sem igazan, konkretan csak ugy minusz nyolc. Akkor egy kicsit sirtam magamban, es honvaggyal gondoltam vissza a tropusi klimaju dardzsilingre, ahol ejszaka is megvolt a plusz het legalabb, majd inkabb tuzet raktunk, es koregyultunk. Erdeklodessel vartam egyebkent a magashegyi betegseget, amirol mar annyit beszelgettunk a fiummal, hogy eloszor csak faj az ember feje, majd hanyingere lesz es nem kap levegot es nem tud aludni, de en valoszinuleg tulkompenzaltam, mert vegig borzaszto almos voltam, es megettem egy fel kilo rizst, csak mert elem tettek (ezt azota is emlegetik a tobbiek). A Gina pasija viszont mar a halozsak alatt egyszercsak kijelentette, hogy nem kap levegot, elkerte a fium fejlampajat (csak kettunknel volt), es lement. Ezutan feloraval a Gina kerte el az en fejlampamat, es utanament megkeresni, mert gyanus csond volt, majd negyedoraval kesobb a fium einstandolta az utolso fenygyujto eszkozunket, az ongyujtomat, es utanuk ment megkeresni oket, en meg hallgattam a csondet, es kezdtem ugy erezni magam, mint egy horrorfilmben, de aztan idovel visszatertek.

Errol az ejszakarol illusztralaskeppen meg annyit, hogy a fiummal egy nyolcvan centi szeles agyon fekudtunk ketten egy rakas takaro es halozsak alatt, es latszott a lehelletunk, a Gina pasijanak meg a fejfajasa – mint kesobb elmondta – kezdett a homloka kozepere koncentralodni, o meg megijedt, hogy mindjart nyilik ott egy harmadik szeme, hogy a sajat szavait idezzem, “beszartam, hogy uristen, buddhista lettem”.

Masnap reggel kb 2 metert lehetett latni a kodben (a Sandakphu nevu falu volt egyebkent a drama helyszine), ugyhogy kovetelve lett, hogy az ejszakai havazas ellenere vigyenek le minket, a sofor megadoan locsolgatni is kezdte az auto kerekeit forralt vizzel, hogy el tudjunk indulni. A lefele vezeto uton egyebkent vitan kivul a halalfelelem dominalt, az emlitett szerpentint a hajtukanyarokkal immar nagy ho is fedte, a sofor indulas elott imadkozott, mint egy katasztrofafilmben, illetve ezt minden faluban elismetelte. Utkozben ket auto is jott szembe, mindkettovel emelt hangon kozolte, hogy fel ne menjenek Sandakphuba (“Sandakphu, no, no!”), majd pergo szavakkal folytatta valamivel, ami olyasminek tunt, hogy neki is csak ezek miatt a hulye turistak miatt kell kockaztatnia az eletet. Hozzatennem meg ehhez, hogy eddig itt Indiaban senki nem tudta dekodolni, hogy kik lehetnek azok a magyarok, na arrafele szerintem most mar megjegyeztek, hogy azok a szent orultek, akik teat isznak lefekves elott, es csak azert felmennek Sandakphuba iteletidoben, amikor a helyiek se mernek, hogy eltoltsenek ott egy ejszakat.

Szoval azt kell mondjam, nem nagyon erintett meg ez a hegymaszoelet romantikaja, de az oselmeny megvolt, es nekem is az jart a fejemben, ami a fium szerint a csucson az emberek nyolcvan szazalekanak szokott, hogy “de jo, ide se kell tobbet eljonnom”.

Aztan masnap elmentunk megnezni a varost. Dardzsiling, a hegyek kiralynoje, konkretan egy meredek falra epult, vannak ilyen szintvonalba meno utcai, amiket meredek, utcanak nevezett lepcsok kotnek ossze. Az a festoien lepusztult tipusu varos, ami a bomlas elenk szineiben jatszik, nekem nagyon szimpatikus volt, es belegondolva, tulajdonkeppen nem mocskosabb, mint a nyolcker, es most nem tulzok. Igyekeznek egyebkent javitani a helyzeten, mindenhova ki van irva, hogy kerjuk, segitsen nekunk tisztn tartani a telepulest (a szerpentin mellett meg, ami oda vezet, olyan grafittik vannak, hogy vezess, ne repulj, meg hogy az elsobbseg megadasa az eros lelek jele, es hasonlo zenes bolcsessegek, szerintem aranyosak. Rengeteg kepet keszitettem, majd ha hazamentunk, felrakom. Esetleg ha talalunk egy USB porttal rendelkezo gepet.

Az indiai pasik egyebkent borzaszto rosszarcuak (sajnalom, de ezt vegre ki kellett mondania valakinek), viszont eddig altalaban mindenki kedves volt es normalis velunk. Idonkent eszrevettem egy jobbkepu darabot, de aztan rogton eszrevettem, hogy az illeto az a ferdebb szemu fajta (Dardzsilingben egyebkent inkabb ez az azsiai tipus divik). A nok viszont szepek, a legtobben hagyomanyosan oltozkodnek, ketfele iranyvonal szerint, elenk szinu selymekbe-muszlinba. Az egyik oltozek olyan, hogy nadrag vagy egyenes szoknya, felette ugyanabbol a szinbol egy mintas tunika es himzett kendo, ehhez vettem is negyfele anyagokat a vonatkozo aruhazban (osszesen ketezer penzert kezzel himeztek nekem az arvak, de legalabb addig is elfoglaltak magukat, es nem arra gondoltak, hogy nincsenek szuleik), meg gondolkozom azon, hogy itt megvarratom, vagy otthon sk. A masik fajta ruha a szari, ami egy rovidujju, sztreccs top fole valami cseles algoritmus szerint tekert het meter hosszu himzett kendo, ezt meg meg kell tanulnom. Es a nok mindenhol ezekben jarnak, nagyon szepek, a videoklipekben is ilyenekben jelennek meg, ez utobbiakban egyebkent nem szabad szexualis jeleneteket szerepeltetniuk (csokot is beleertve), karpotlasul kitalaltak azt, hogy akkor majd nedves szariban vonagolnak a padlon, mint rautalo jel. A ferfiak a videoklipekben siman hordjak a turbanhoz a napszemuveget a kulsag jeleul, egyebkent borzalamasan vicces bir lenni, ahogy ilyen nagyszakallu szikhek ugralnak hagyomanyos oltozekben popzenere.

Ami viszont a lenyeg: en itt egy magas, drabalis nonek szamitok, amit nagyon elvezek. Egyetlen helyi no volt, akirol nem az jutott eszembe, hogy igazabol biztos oltoztetosbaba, az a csaj konkretan egy templom biztonsagi beleptetoje volt, egy fejjel kisebb nalam, viszont olyan szurosan nezett fel ram, amikor megigazitva a vallkendomet kozolte velem, hogy ezt le ne merjem venni, hogy azutan vegig biztos voltam benne, hogy veletlen le fog csuszni, nekem meg a hatamba eresztenek egy sorozatot, es romlott szukkubusznak ereztem magam, amiert az alkarom sokat sejteto kivillantasaval ebresztek egyre-masra bunos gondolatokat a jobb sorsra erdemes indiai ferfiakban, szoval kemeny volt.

Az oltozkodesrol meg annyit, hogy (eszakon, a kevesbe turistas reszen legalabbis) nagyon tisztak, a teregetes meg konkretan nemzeti sport. Dardzsilingban egyebkent rajtunk kivul nagyon keves turista volt, valoszinuleg rajtunk is rendkivul csodalkoztak, plane akkor, amikor raadasul este mind a negyen kertunk a helyi teabol (nagyon finom egyebkent), ami olyan rendes tea, nem az, ami a filterekbe kerul, ugyhogy az ejszakat azzal toltottem, hogy szamoltam, milyen gyakorisaggal fordul meg a fium (9 es 17 masodperc kozott), illetve milyen idokozonkent sohajt melyeket (atlag 7 mp), de, mint kiderult, negyunk kozul senki nem aludt.

– Ja, csak annyit hallottam, hogy valami terdeplesrol meg gyururol beszeltetek, es azt hittem, kitalaltatok valami tok jo edzestervet.

(Es ezt nem viccbol mondta.)

Szoval megerkeztunk epsegben, es az elmult napok legnagyobb reszet (jobb esetben) repulozessel toltottuk.

Delhibe Moszkvan keresztul utaztunk (otthagytam a repteri konyvesboltban ket Lukjanyenkot, azota is rajuk gondolok mindig, meg-megallva, itt egyszeruen nem ismerik sehol), es Indiaba erve volt meg vagy nyolc orank az atszallasig, ugyhogy kerestunk egy hotelt. Eloszor az Airport Hotelbe vitek el minket, ahol 4-5000 penzt kertek egy ejszakaert (4,5-tel kell szorozni), gondolom, azt hittek, ciki lesz nekunk azt mondani, hogy ez draga, de hat mi kozep-kelet europabol jottunk, ugyhogy az ordogi tervuk nem valt be. Aztan a taxisok szerveztek inkabb nekunk a Star Hotelben ketagyas alagsori szobat 1000 penzert, megaludni jo volt, majd indultunk tovabb Bagdograba (ott volt repuloter), onnan meg Dardzsilingbe.

Bagdograban elmentunk egyebkent pisilni a repteri vecebe, kicsit megkonnyebbultem, hogy volt vecepapir, meg minden, csodalkoztam is, amikor a Gina az orrat huzva jott ki, hogy ez pont olyan leppukkant volt, mint Egyiptomban, de aztan inkabb hallgattam, gondolvan, hogy naluk otthon biztos dizajnos vecepapirtarto van, meg tropusi illatositasu legfrissito, de aztan beszelgettunk egy kicsit, es kiderult, hogy o konkretan ket itemmel talalta szemben magat a mosdoban, egy lyukkal a foldon es egy kancsoval, de kilogikazta, hogy melyik mire valo.

Dardzsilingbe menni olyan, hogy mondom a fiumnak, nezd mar, mennyi magas hegy, es mindegyik mogott van egy masik hegy is, mire a fium azt valaszolta (azon a hangjan), hogy igen dragam, ez itt a Himalaja. Egyebkent arrafele olyan tiz fok volt, de ehhez zavarbaejtoen tropusi a kornyezet, dus vegetacioval (bananfak meg pafranyok meg minden), es majmokkal meg szamarakkal az ut szelen, tovabba rengeteg kedves arcu kutya, ehhez kodpaszmak mindenutt, mint a buddhas filmekben.

A taxis talalt aztan nekunk egy egesz jo hotelt, (ilyenkor low season van arrafele), a Red Rose nevut, ahol ragaszkodtak ahhoz, hogy felpenzt fizessunk, pedig a teljes ar is csak 1200 rupia volt a jobbik fajta szobaert, ket fore. Berendezkedtunk, es ekkor ert minket az a kulturalis sokk, hogy ott nincs futes, konkretan az egesz faluban, mert arra a ket honapra minek, ugyhogy vegul is feloltozve aludtunk a halozsakjainkban az 5-10 fokban, de akkor meg azt gondoltuk, hogy ez kaland. A szalloda hazikosztja viszont nagyon jo volt, kb. mi voltunk az egyetlen vendegek, ezert ha kertunk valamit, akkor atszaladtak a szomszed zoldsegeshez (mint a legtobb helyi vendeglo, ez is vegetarianus volt, nekik az a biztos), es megvettek az alapanyagokat, raadasul kinaiul is tudtak fozni. Az etlapot ugyan nem tudtak elmagyarazni, de elso nap berendeltunk mindent (az kajaarak kozul a legdragabb olyan 45 rupia volt, ez kb 200 ft), es akkor nagyjabol kiderult, hogy milyen sztring alapjan mire szamithatunk, de altalaban minden finom volt, esetleg csipos. Az est vegeztevel aztan halozsakba ajultunk, snitt.

Gina: …es vettem olyan regi tipusu fogkefet, tudod, amit kezzel kell mozgatni a szadban…
a fium: analogot?

(Ez csak proba, igen, antedatalom a bejegyzeseket)