Tegnap este ilyen egyszemélyes bulit terveztem, ezúttal nem szomorú felhanggal, csak mert olyan kedvem volt, de egyrészt beállítottak hozzám egy időre pezsgővel, másrészt az orosz ismerőseimtől kaptam egy videókonferenciás boszorkányt (hiába ellenkeztem, mióta egyszer mondtam valamit a tarotról, rajtam ragadt, hogy ilyen izé vagyok, pedig csak a szimbólumrendszer érdekel).

Namármost én eléggé pesszimista dolgokat tudok belelátni a tarotba, mert abba lehet, de most erre én sem duzzoghatok, hogy elsőre (a tavalyra) kihúztam a kelyhek dámáját (tekintve, hogy éppen a pezsgőzés közepén voltunk, illetve előtte két napig különböző buliügyileg kocsmáztam, ez jogos), majd segítő/ártó kártyának kihúztam a Csillagot, ami védőkártya, és a legrosszabb aspektusa az, hogy nem elég álmodozni, tenni is kell a dolgokért, illetve erre az évre kihúztam a Világot konkrétan, ami a beteljesülés az út végén, a nirvána, meg minden ilyesmi. Plusz a külföldi barátok meglátogatása. Szóval innentől kezdve a szerencsémre nem panaszkodhatok, ha valami el lesz cseszve, akkor azt én csesztem el (bár jobban örülnék, ha a lottószámok közül tudnék ilyen szerencsésen választani).

Utána viszont mondtam a boszorkánynak, hogy mondjon már valami konkrétat is, mert a tarotban nem hiszek, mire némi merengés után azt mondta, hogy a H és a G betűkre figyeljek együtt jövőre, valószínűleg jót fognak hozni, de nem tudja, hogy ez ember, cég vagy akármi más-e. Visszakérdeztem, hogy nem lehet-e, hogy mégis inkább HM, mert azt érteném, de azt mondta, nem, úgyhogy valószínűleg idén sem fogok összejönni Hodorkovszkijjal (ez a börtönös dolog elég komolyan akadályozza a romantikus kapcsolatunk szárba szökkenését).

Utána letettük a videókonferenciát, és a személyesen jelenlévő másokkal csináltunk olyat (ólmot nem találtam, a viaszba meg egyszerűen nem láttunk bele semmit, leszámítva, hogy talán lisztkukacokban gazdag 2011-ünk lesz), hogy mindenki kis papírcetlikre felírja, amiket jövőre szeretne, és éjfélkor majd húzunk belőle. Én persze olyan tizenegykor előhúztam kíváncsiságból, és sikerült rögtön a HG-t, amit csak heccből írtam fel. Utána kitaláltam, hogy a húzás során akaratlanul is lehet csalni, úgyhogy legyen a padlóra borítás, és amelyik egy előre megjelölt kőkockára esik a lehető legközelebb a célszemélyhez, az a nyertes, és ezt demonstráltam is. Egyetlenegy cetli esett az adott kockára, a HG. Utána éjfélkor húztunk rendeset is, itt már, amikor ismét sikerült a HG-t húznom, fel lettem szólítva, hogy mutassam be a többit is, mert biztos HG az összes. De tisztáztam magam.

Azután továbbmentek másik buliba, én meg még lefekvés előtt a hecc kedvéért ismét húztam egyet, és megint HG lett, ami statisztikailag eléggé valószínűtlen, ugyanakkor idegesítő is, mert fogalmam sincs, mi az a HG, úgyhogy gondoltam, húzok még egyet, hátha az jön ki, amit igazán szeretnék, de végig az összes cetlit ki kellett bontogatnom, amíg végül az utolsóban benne volt a favorit kívánságom. És öt perc múlva csörgött a telefonom, és kiderült, hogy azért hívott az ismerősöm, hogy közbe eszébe jutott, hogy ezeknél a szilveszteri húzós dolgoknál sokszor az lesz az igazi, ami utoljára marad.

Szóval megvolt idénre a kellő mennyiségű ezotéria-adagom, ezt most szépen beosztom, aztán jövő ilyenkorra kiderül, mi lesz.

Na mielőtt kimennék a hóviharba megkeresni a telefonomat (remélhetőleg az autóban van, ha nem, akkor sikerült végleg elszakadnom a lelki felemelkedést biztosító elszigeteltségből visszahúzó társadalom materiális fertőjétől, és ettől nagyon szomorú leszek), azért teljesítem az ígéreteimet (mielőtt valaki rámküldi a behajtókat, akik posztolásra kényszerítenek). Szóval idei kedvenc ajándékom egy BWG-merchandise, ráadásul egyedi, de ha több tízezer lenne belőle, akkor is művészet lenne, mert BWG (nem is tudom, mióta nem kaptam kézzel készített ajándékot):

A második (& harmadik & negyedik) kedvenc ajándékomat, a fireflyos pólókat attól az embertől kaptam, aki engem a legjobban ismer és szeret, vagyis magamtól. Sajnos nem volt sem I’m a leaf on the windes, sem No power in the Verse can stop me-s, de on is nyomnak nekem az első pólósnál, ezek viszont nagyon rejtett utalásosok (oké, a jaynestownosat kivéve, az nem túl áttételes):

Közeli a feliratosokról:

Ez a kettő Washhoz kapcsolódik, a define interestingre gondolom mindenki emlékszik, a műanyag dinoszauruszokkal (elsőrandis póló) meg valamelyik részben játszik a pilótafülkében. És a dinoszauruszok világítanak a sötétben (barna alapon).

Kaptam még Bailey’s-t is tőlem, de azt szerintem mindenki el tudja képzelni.

Tegnap este végül felnéztem a műfordítós listára, ahol az éjnek egy bizonyos szakában a szakmázás általában átcsap a mindennapjaink megtárgyalásába (gyermeknevelés, háztartás, démonok és szexuális pozitúrák), és onnantól kezdve vinnyogva röhögtem olyan két órán keresztül, mert a keménymaggal valahogy felmerült, hogy modern hímzettfalvédő-bizniszt kellene indítanunk a mai világ problémára és reményeire reagálva, amiből olyan gyöngyszemek születtek spontán, mint a tiszta udvar, nincs itt gáz, miránk a Sátán vigyáz, a nem is ember úgy az ember, ha elkapta a badiszneccser, meg a tiszta konyha, vetett ágy, a bakugán rendet hágy. Egy ideig megkíséreltünk visszatérni a köznapibb témákra, de ezt a feltörekvő zsenink nem hagyta, úgyhogy végül rímekben társalogtunk a karácsonyi ajándékok és egyebek beszerzéséről, mint hogy nem szállít a pólóbolt mert azt mondta, ezért költözöm én, babám, Mogadishu-alsóba (amire az a férfias, stilizált traktorral és tepertővel körbehímzett válasz érkezett, hogy te pólóbolt, nem kell maszlag, hozzál pólót, pofánbaszlak (elnézést, de a népi művészet már csak ilyen szókimondó)), illetve nem magyar a használt könyves, ettől lett a szemem könnyes.

Utána ma megkaptam az egyik karácsonyi ajándékomat azzal a tétellel összhangban, hogy nem adhatunk felebarátainknak értékesebb ajándékot a tudásnál. Konkrétan elvittek lőtérre lőni, és bár felhoztam a dolog ellen azt az érvet, hogy most papíron a felebaráti szeretet ünnepét üljük, amit egymás iránti jóindulatú gesztusokkal illik megtisztelni, nem pedig életellenes tevékenységre való okítással, megnyugtattak, hogy bármilyen illúziók is éltek bennem eddig a lőterekkel kapcsolatban, ott nem emberekre szoktak lövöldözni (a francba), majd elmondtak pár anekdotát olyan eseményekről, amikor mégis. Az okítás konkluziója az volt, hogy bár képes vagyok dolgokat eltalálni bizonyos távolságokról, azért a konfliktusaimat ezután is inkább megbeszélném inkább, mely álláspontomat nem tudtam logikusan, érvekkel alátámasztva megindokolni, leglábbis a vitapartnereim szerint (ez biztosan ilyen a férfiak a marsról, a nők a vénuszról dolog). Mindenestre kaptak kacsát meg összeütöttem csak úgy fél kézzel egy fehérpecsenye-sztroganoffot is, illetve pár világszínvonalú cappuccinót, és ezek után rám lett hagyva minden.

A többi ajándékról, mint a Coelho BWG-idézetes pohár és a nagyon belsővicces Firefly-pólók, majd egy másik posztban.

Én annyira ambivalens vagyok ezzel a karácsonnyal, hogy az nem igaz. Az idő meleg, de nyányós. A gyereknek nagyon szép ünnepet csináltam, örült mindennek, rengeteget nevettünk, és még lefekvéskor is azt motyogta, hogy holnap játszunk a mentőautóval és mesélünk sokat, de nekem nem mesélt senki. A router dél körül bemondta az unalmast, szerencsére én vagyok a lány, aki mindenre fel van készülve, úgyhogy előkaptam a két hónapja beszerzett mobilnetet és azzal gazdálkodom óránként tíz percet (de minek, ilyenkor nem történik semmi). Az egyedüllétre nincs jogom panaszkodni, annyian keresnek, de azért sokkal egyedülebb vagyok és sokkal régebben, mint amitől jól érezném magam. A kacsa nagyon finom lett, mert szerencsére amikor az erkélyen borongtam azon, hogy nem csoda, hogy ilyenkor lesznek a legtöbben öngyilkosok, arról eszembe jutott a sütő, és hogy kivegyem. Ez a karácsony egy sikertörténet, aminek nem tudok örülni.

Remélem, azért mindenki másnak szebb.

A gyerekkel már feldíszítettük a karácsonyfát, és mondtam neki, hogy karácsony van, ettől nagyon fellelkesült, és azóta fel-alá rohangál kezében az alien-királynővel, akit Fáninak hív, és azt kiabálja, hogy “játod, Fáni, kajácsonfa van!”.

Lényeg, hogy mindenkinek legalább ilyen vicces karácsonyt kívánok.

Mielőtt még elfelejtem, már a boltokban a Vadkanapó (Hogfather), ami tökéletes last minute ajándék olyanoknak, akik az ilyesmiket kedvelő szubkultúrába tartoznak. Brainoiz és lucia kedvenc Pratchettje.

Amúgy nem tudom, feltűnt-e valakinek, hogy az év leghosszabb éjszakáján bekövetkező telihold és teljes holdfogyatkozás (oké, ebből kettő nem koincidens) pont az Ikrekbe esett, innentől tényleg márcsak felfelé lehet, és egyébként tényleg (például már hosszabbodnak a nappalok). A ma reggelem azzal kezdődött, hogy felkeltett a csomagküldő szolgálat (a legkevésbé kedvenc dolgom a munkaadóimmal kapcsolatban), és repiajándékokat hozott (ami a második kedvenc dolgom a munkaadóimmal kapcsolatban, egyébként meg mindig vicces, tekintve, hogy a munkámra semmilyen hatással nincs értelemszerűen, továbbá személyesen nem is ismerem a legtöbb embert, akivel/akinek dolgozom, de tartsák meg jó szokásukat), többek között fémdobozos kekszeket, amiben a szépséges fémdoboz a lényeg.

Utána megint csengetett a csomagküldő, és akkora halom tiszteletpéldányt hozott, hogy alig bírtam becipelni (a harmadik kedvenc dolgom a munkaadóimmal kapcsolatban), illetve rápillantva a számlámra konstatáltam, hogy egy csomóan utaltak (a legkedvencebb dolgom a munkaadóimmal kapcsolatban).

A nindzsákban viszont nem bízom, úgyhogy végül lementem, és megcsináltam a mézeskalácsot, ami nagy szívás, de szeretném, ha a gyerek egyszer majd úgy emlékezne a karácsonyokra, hogy mézeskalácsillat volt (ezzel győzködöm magam, miközben a körmöm alól kefélem ki a beszáradt tésztát), és most már úgysem fogok mást sütni, csak hatlapost, ami szintén szívás, de legalább szeretem. Képi dokumentáció:

Díszíteni meg most már tényleg díszítse a nindzsa.

a nindzsa már megint itt mászkál a tetőmön, és amennyiben a kaparászó zajt az okozza, hogy a fél kezével kapaszkodni próbál, miközben a másik kezében tartott vezeték nélküli eszközön a blogomat olvassa, arra kérném, hogy hangtalanul, ezt megismétlem, mert elég fontos, hangtalanul lopakodjon be a házba, és utána szintén hangtalanul nyújtsa, szaggassa és süsse ki a konyhában rám várakozó mézeskalácstésztát, majd helyezze el ízlésesen az előkészített fémdobozokba, egy-egy negyed alma társaságában (ami nem ér hozzájuk közvetlenül, oldd meg).

A mosogatást az ünnepekre való tekintettel elengedem.

Úgy tűnik, működik a blogom. Egyrészt sikerült végre feltetetnem a téli gumit, az a szerencse, hogy innen el csak lefelé lehet menni (oké, nem, de a civilizáció arra van), úgyhogy ügyesen leszánkóztam az első (mint útközben kiderült, harmadik) gumishoz, ahol a legnagyobb meglepetésemre tényleg cseréltek nekem kereket (oké, mondjuk ehhez kellett, hogy a rendszergazda ismerőse leesztergálja nekem azokat a műanyag vackokat hozzá, amit itthon egyszerűen nem lehet kapni, bár mindenki hallott már róla, úgyhogy gyanítom, idén slágerajándék lesz a kerékteher-mentesítő, azért fogyott el). Nem felvágásból, de hazajövet már simán beálltam farral tízcentis havon. Megváltozott az életem.

Viszont kerékcsere közben sajnos kénytelen voltam vásárolgatni, például bementem a játékboltba. És engem nem könnyű meglepni, elég sok mindent tapasztaltam már, de most komolyan megdöbbentem, amikor a kérdésemre, hogy van-e szánkótámla, azt mondták, hogy igen (ez is slágerajándék lehet, mert ez volt nagyjából a tizedik bolt, ahol megkérdeztem). Utána visszamentem az autóért, majd, ha már lendületben voltam, le a MOM-ba, mert tradicionálisan minden karácsony előtt kell egy olyan nap, amikor, noha már az összes ajándék megvan, hülyeségeket vásárolgatok össze-vissza (meg tejet, nem saját részre). Itt ért a második döbbenet, mert a MOM-ban van az egyetlen olyan Promod, ahol volt még egy utolsó darab a Narancssárga Sálból, féláron. Továbbá volt egy utolsó darab abból a zöld táskából, amit még ősszel néztem ki, és ami tökre menne a zöld átmeneti kabátomhoz, szintén féláron. Egy fekete alapon virágos meg csak gy becsusszant valahogy (mentségemre, ez is le volt árazva). A zsákmány, ami klikkre megnagyobbul:

Egy kicsit ugyan zavar a gondolat, hogy valószínűleg ezeket is behajítom majd a huszonötezer többi táskám közé, ugyanis mostanában csak a fekete nightmare before christmasos táskámat hordom, amit ingyen kaptam egy üzletben, mert rengeteg mindent összevásárolgattam ott az L.-lel (igen, az is egy olyan nap volt karácsony előtt). De majd igyekszem, és nem hajítom, mert jövőre minden más lesz, és én egy virágos táskákkal tíz centivel a föld felett suhanó lány leszek, nem pedig egy lenőtt frufrujú, karikás szemű lány, aki reggel hosszas gondolkodás után feketét vesz fel feketével (bár a fekete virágos táska illik ahhoz).

És voltam a Butlersben is, ahol majdnem vettem egy csomó dolgot, például gyűrött kerámiapoharat, csak közben rájöttem, hogy nem is vagyok talponálló-fan, meg állatos jégkockaformát, de csak pingvines volt, a plüss vaddisznótrófea meg elfogyott, úgyhogy végül csak ajándékba szereztem fémdobozos cukorkákat.

A könyvesboltról nem szeretnék beszélni.

A végén azért szerencsére eszembe jutott a tej is, ami mellé valahogy befészkelte magát a CSI első két évada erősen nyomott áron, de lényeg, hogy végül komolyabb károk elszenvedése nélkül hazaértem, és már kezelem magam.