Azt imádom egyébként a(z ex-)pszichológusomban, hogy nem csak felhív, hogy holnap ugye kávézunk, hanem rögtön egyeztetjük is, hogy konkrétan milyen témákról fogunk beszélgetni, konkrétan hány percben, és mit fog mondani ő, és mit fogok mondani én előreláthatólag*. A normalitás nem a mi világunk.

Olyan szép lenne, ha minden így menne az életben.

* Erre részben azért van szükség, hogy ne vágjak közbe valamilyen témában a felénél azzal, hogy ez szerintem így hülyeség.