nyissak-e inkább könyvesblogot

Mostanában elalvás előtti levezetésként olvasok, papírkönyvet (ha nagyon nem bírok magammal, akkor keresek belőle digitális verziót, és úgy folytatom), és az elmúlt pár napban éppen a Villanások – a jövő kiszámítható volt soron Barabási Albert-Lászlótól.

Szeretném leszögezni, hogy végül is nem bántam meg, hogy elolvastam, mert voltak benne érdekes és gondolatébresztő dolgok, de azért én alcímnek inkább azt adtam volna (vigyázat, spoilerveszély!), hogy “a jövőt illetően bizonyos dolgok statisztikailag kiszámíthatóak, de ezt eddig is tudtuk, más dolgokat meg voltak, akik megjósoltak, de valószínűleg csak szerencsések voltak. Egyébként meg pár száz éve nagyon csúnya dolgokat csináltak néha egymással az emberek”. Mondjuk ez valóban túl hosszú lett volna.

Az előző könyve, a Behálózva tök érdekes volt, de abban rengeteg gráfelmélet meg szakkifejezés meg (számomra) újdonság volt, amit szeretek, és akkor egyébként is csillogó szemű fiatal voltam még az ilyesmire (és most az istennek nem találom, hogy belelapozzak és megnézzem, tényleg jó volt-e). Ez a könyve nagyjából három szálon fut, fejezetenként van váltás két téma között, amit még dobhatna is dolgon, de sajnos egyrészt minden fejezet cliffhangerrel zárul, ami a huszonkettedik után már idegesítő, másrészt hiába a cliffhangerek, a végén nincs feloldás és konklúzió egyikben sem, harmadrészt meg nem futnak úgy igazán össze. A három szál egyébként (1) a Székely/Dózsa György féle keresztes hadjárat / parasztfelkelés, (2) a megfigyelhetőségünk a modern technológia által, (3) a villanások, vagyis a burstök jelensége, tehát hogy az azonos jelenségek hajlamosak csoportosan, egyszerre megtörténni (Lévy-eloszlás, amire én is gyakran hivatkozom blogilag azzal, hogy a dolgok kvantumokban történnek, pedig nem vagyok hálózatkutató).

A Dózsás szálat úgy nagyjából ki lehetett volna hagyni, nem mintha nem olvasnék szívesen történelmet, de akkor történelemkönyvet veszek elő, és rákészülök, ebben meg amúgy is csak annyi szerepe volt a száz oldalat kitöltő leírásnak, hogy lám-lám, Telegdi előre megjósolta, hogy ebből parasztfelkelés lesz, de ez a szerző szerint is inkább csak informed guess volt, mint elkerülhetetlen jövő. Viszont nagyon szépen alá volt támasztva forrásokkal, meg minden.

Az, hogy mennyire vagyunk megfigyelhetőek a modern technológia által, nem volt túlságosan kibontva, főleg a köztéri kamerákról, a repülőjegy-követésekről és a Google-ről szólt (a Google-től egyébként én is paranoid vagyok, akármennyire is praktikus, a határidő-naplónál azért meghúztam a határt), viszont nem esik benne szó a túlinformáció hatékonytalanságáról. Kitalált például egy rendszert, ami az összes internetes képet, videót és a köztéri kamerák felvételeit begyűjtve mindenkit arcfelismerővel azonosít, de egyrészt ez akkora nagy adatbázis lenne, amihez nagyon komoly erőforrások kellenek, másrészt meg lefogadom, hogy van a világon legalább olyan 100 ember, aki annyira hasonlít rám, hogy egy arcfelismerő program nem tud minket megkülönböztetni. De az a lehetőség is fenáll, hogy ha az ember elárasztja a rendszert lényegtelen vagy hamis információkkal (blogok, tumblik, twitter, facebook-üzenetek, telefonbeszélgetések), akkor abból nagyon nehéz kihámozni a lényegeset, gyakorlatilag négy lelkiismeretesen dolgozó és értelmes embert kellene egyre ráállítani a hatékonysághoz, és akkor ki figyeli a figyelőket (vagyis igen, ebben a szálban ír Hassan Elahiról, aki az életének a részleteit közzéteszi fotókban a neten, de őt a megfigyelhetőségre hozza fel példának, annak ellenére, hogy a fotókon sem Hassan, sem az ismerősei nem szerepelnek soha).

A harmadik szál a burstös, amire tulajdonképpen kíváncsi voltam, de ezt is azzal kezdi, hogy jé, az emberek levelezése és telefonálgatása a Lévy-eloszlást követi, nem pedig egyenletesen szóródik a nap folyamán, ami, gondolom, senki számára nem meglepő, tekintve, hogy senki (még én sem) nézi mereven folyamatosan a postafiókját, vagy kezdeményez telefonokat nem telefonos munka, evés vagy szórakozás közben. Ezek ilyen megjósolható burstök, mint ahogy a blogomat például kábé ugyanannyian olvassák naponta (jó, hétvégén pár százzal kevesebben), de vannak lokális csúcsok, hétköznap pl. reggel (bekapcsolja az ember a gépet), délben (ebédszünet), négy körül (mielőtt hazamegy a munkából, átfutja a blogokat), és este olyan 8 körül (vacsora után még ránéz a gépre). Amire igazából kíváncsi lettem volna, az a látszólag megmagyarázhatatlan burstök jelensége, mint például amikor pár nap alatt háromszor jön szembe ugyanaz a ritka bibliai idézet, de ezekről nem volt szó (és minden bizonnyal amúgy is csak statisztikailag valószínű véletlenek).

A végső konklúzió az egyébként, hogy statisztikailag egy csomó minden megjósolható, de mindig lesznek kivételek, ami valahol egybecsengett az előző könyv, a Behálózva egyik kulcspontjával, miszerint nem azok a leghatékonyabb (és az életben előforduló) hálózatok, amit olyan gráffal ahol minden csúcsba ugyanannyi él fut bele (tehát pl. egy olyan közösség, ahol mindenkinek mondjuk három barátja van), hanem azok, ahol van pár sokélű csúcs (tehát átlagban minden embernek három barátja van, viszont gyakorlatban egy csomónak kettő vagy egy, néhánynak viszont tizenöt). Az ilyen gráfokban lehet a legrövidebb úton eljutni A pontból B pontba, és ugyanígy a bejósolhatóságnak is az ilyen véletlen feltorlódások tudnak a leginkább keresztbetenni.

Annak a három embernek, aki idáig eljutott, elárulnám még, hogy a fordítás vacak de érthető volt (igen, angolul írta eredetileg a szerző, és nem ő fordította), voltak benne magyartalanságok meg meggyűlt nagyon a fordító baja a tulajdonnevek átírásával/fordításával és a tudományos fogalmak fordításával is, az illusztrációk meg nekem nyomasztóak voltak, de ez szubjektív lehet.

Advertisements

22 thoughts on “nyissak-e inkább könyvesblogot

  1. Mizsa

    Nekem is nagy csalódás volt a Villanások. Azonnal megvettem, amikor megjelent, mert a Behálózva nagyon erősre sikeredett, vártam a folytatást.

    Valahogy a tudomány ürügyén mindenről mesél benne Barabási, ami neki fontos. Csak sajnos a tudományos részéhez nem tesz hozzá érdemben, nem teljesíti, amit ígér.

    Van Karinthynak egy novellája, Cirkusz címmel. Na, az jutott eszembe róla.

    M

  2. Zsit

    És akkor még mindig nem derült fény a HG sokasodásra? Még a “szakirodalom” sem segít … hát ezért jutott ide az ország!

    :)

  3. lucia

    ppp: kösz a szólást meg a felajánlást, Csaba mailcíme fent van a kiadó honlapján, írj neki ebben a témában nyugodtan (ill. sztem a javításokat is fogadja az újrakiadások esetére, meg az ottani fórumban is aktívan részt vesz). ha nem találod a címét, írj nekem.

    a blogbejegyzésekbe meg beleolvasok :)

  4. A.

    Könyvesboltban belelapoztam én is a könyvbe. Nekem úgy tünt, trivialitásokat vesz elő, és nem is tudja őket úgy rendezni, hogy az valami egészet, újat adjon ki. Helyette Mérő László könyvet vettem, mert ő viszont remekül tudja logikus rendbe mixelni a valóságot.

    Kicsit szomorú is voltam, mert a behálózva az én hajdani kutatási területem, és reméltem, hogy Barabási Albert-László lökést ad az egésznek. De úgy tűnik, inkább csak a arról van szó, hogy szerencsés helyen, szerencsés időben kisérte a média. Én nem érzek emögött komolyabb eredményeket, mint Rényi, Lovász vagy Erdős mögött, és a népszerű ismeretterjesztéshez sincs igazán meg az érzéke. Persze nem akarok igazságtalan lenni, attól, hogy nem ő a gráfelmélet supermanje, még lehet nagyszerű kutató, aki képes volt sikeres könyveket írni és a média figyelmét kicsit ebbe az irányba terelni, de valószínűleg nem sok könyvét fogom megvásárolni.

  5. Benenn

    Barabási valamiért (talán a becsempészett erdélyi szál miatt) nagyon büszke a könyvére, pedig a kritikák jó része lehúzza (lásd Amazon hozzászólások). Én teljesen le voltam döbbenve, hogy egy ilyen könyv került ki a kezei közül, többre tartottam, ilyenkor jövök mindig rá milyen hülye vagyok a maximalista elvárásaimmal.

  6. ppp

    nem is annyira OFF:

    a hölgyek és urak egyik lábjegyzetében (az a baj, h az én példányom épp kölcsön van adva, nemtom megnézni melyikben) van egy szójáték, ahol vmi mágiaelméletnek beszél a special és general változatáról, és hogy az előbbi annyira egyszerű, h már ciki (oder sowas). itt a special-t “különleges”-nek fordítottad, ami hibás. ez egy szokásos precsetiánus játék az általános és speciális relativitáselmélettel, és ez utóbbit magyarül kizárólag “speciális”-nak mondjuk.

    de ami fontosabb: asszem most lassan a jingo következik már (és godnolom a csaba fogja forditani, de mint anno irtad ugyis ellenörzitek egymást); ha jol emléxek abban van a rektornak egy kis kvantumkoboldja, ami elég sokat használ fizikus szlenget. abban szeretnék segíteni, ha gondolod, h szívesen elmondom a megfelelő magyar változatit a szakkifejezéseknek, ha szükséges.

    ON:

    barabásiról meg a hatványfüggvényeiről érdemes beleolvasni az alábbi cikk példáiba, illetve a shalizi félmetesen jó blogbejegyzéseibe a témában ( http://www.cscs.umich.edu/~crshalizi/weblog/ , http://cscs.umich.edu/~crshalizi/weblog/cat_power_laws.html ). iszonyat jó szelfmenedzser ez a barabási, de tartok tőle, h nagyon-nagyon túl van hájpolva. itt a cikk: http://arxiv.org/abs/0706.1062 az empirikus példák kivesézése érdekes: a 22. oldalon kezdődik. nem sok marad barabásiból és bandájából a végére:)

    ja, és persze kurvajó, h ennyire jol tartjátok a pratchett könyvek fordítási tempóját, és a minőségre is kevés panasz lehet. köszönjük szépen.

    üdv,

    ppp

  7. Barib

    Az alcím botrányosan van lefordítva, de nekem se ez volt az egyetlen problémám a könyvvel. Barabási azt nyilatkozta, hogy többényi munka van benne, meg azt is, hogy próbálták lebeszélni a Dózsa szálról, de nem hagyta :) (Lehet, hogy a családi szál miatt?) Azért engem menetközben lekötött ez a könyv, csak a végén kezdtem nyafogni, hogy nem is volt olyan jó.

  8. lucia

    Dr.Morcz: gondolom, nem erre a cikkedre vagy a legbüszkébb, Barabásira kérdeztem (de nem enged csatlakozni, biztosan a negatív recenzió miatt).

  9. Dr.Morcz

    lucia: Én már írtam így, ha könyvet nem is, de szakcikket: beletettem egy csomó munkát, az a fele jó lett, de aztán sietni kellett vele, és ettől féloldalas lett. Annyi a mentségem, hogy kevesebben olvasták. Viszont nem csináltam nyereményjátékot annak, aki kitalálja a cikk szavait, ami Barabásitól szerintem jó ötlet.

  10. lucia

    iditta: éjfél és hajnali kettő között, meg a kádban, meg ha várakozni kell valahol, és gyorsan olvasok :)

    ennyi pénzért nem is érdemes, viszont vannak jó könyvek is mostanában, majd azokról is írok.

  11. lucia

    Dr.Morcz: az statisztikailag amúgy is valószínűtlen lenne :)

    végig olyan érzésem volt, hogy ez valami sietős, pénzért összedobált dolog sok kitöltőszöveggel, de ahhoz meg túl sok háttérmunka van benne, úgyhogy nem értem.

  12. iditta

    én csak azt nem értem, h mikor van időd olvasni?!?!?

    (mellesleg ne vállalj fülszövegírást ehhez a könyvhöz, mert az ajánlód alapján biztos nem veszem meg :) )

  13. PW

    Én épp a Nexus-t olvasom by Mark Buchanan (a könyvesboltban az ünnepi szezonban x összeg felett választható volt egy előre díszbe csomagolt kötet egy nagy kupacból, és ezen egy furi sárgás díszpapír virított, és így hoztam haza). Itt is minden 2. oldalon hivatkoznak BAL-ra, ez a fordítás se élvezetes, és itt is izgi a hálózatelmélet (naggyon ijesztő gráf-ikával).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s