Mivel mostanában evés helyett vagy sírok, vagy iszom, vagy randizok,
alig van hely verseknek a hasamon, de az ágyambanalvósnak így is
sikerült ráapplikálnia pár sort alkoholos filccel, alkoholos
állapotban. Úgy ír, mint egy isten. Helyesírási hibák nélkül. És
alkoholos állapotban is erkölcsösen tartja magát a feltételeihez, csak
vigyorog azon, hogy libabőrzök, ha hozzámér.

Kapja be az erkölcseivel, meg a diplomáival.

És amikor mondom a rendszergazdának, hogy mi van, meg hogy ki van, akkor az ő egyetlen kommentje: na végre egyszer egy szép pasi tetszik neked. Szerencsémre ezt a széppasi nem tudja. A rendszergazdán meg mindenesetre rajta tartom majd a szemem.

Ja, és rákerestem gugliban a publikációjára, amit mondott, és kiderült,
hogy a doktoriján kívül van még két végzettsége. Igen valószínű, hogy
egy gyűjtővel van dolgunk, kedves Watson.

Egyébként meg felháborítónak tartom, hogy simán eladnak nekem vény
nélküli altatót a patikában, pedig tudhatnák, hogy hisztispicsa
periódusban vagyok, és bármire képes. Teljesen kiveszett volna már az
empátia és a törődés a mai gyógyszertárosokból? Vagy csak látják
rajtam, hogy én már egy fél algopirintől is hányok?

Szóval tegnap vegyi kísérletet hajtottam végre magamon, minek
következtében egész délután felváltva hánytam és aludtam, kikapcsolt
telefonnal. A kísérlet eredményeképpen ezentúl is inkább málnát kapálok
majd, ha nem tudok aludni. A málna az én barátom. Azt hogy az
ágyambanalvós az én barátom-e, azt nem tudom (igazság szerint fogalmam
nincs, micsodám, meg hogy minek hívjam, majd eldől), mindenesetre
tegnap este ő sem aludt, hanem az ajtómban állt pandamacis szemmel, és
a kezembe nyomott egy feltöltős telefont, hogy ha valaki más miatt nem
akarom bekapcsolni a rendeset, akkor azon tudjon hívni. Én meg azon
töprengek, hogy ezek után, tekintetbe véve a söröket is, amiket
fizetett nekem, én most akkor váratlan hirtelenséggel kitartott nő
lettem? Izgalmasan újszerű helyzet volna.

Asszem, az én ágyam most a legjelentőségteljesebb hely a világon. Olyasvalaki alszik benne, aki megcsókolt.

Mert van olyan, hogy valaki megjelenik az életedben, nem csak úgy
perifériálisan, hanem premier plánban, és igazi kérdéseket kérdez,
vagy húzogatja a hajad verbálisan, vagy azt látod, hogy figyel a szeme
sarkából és éget a tekintete, de ezzel együtt folyamatosan mintha sok
kilométerre lenne, ezért nem válaszolsz neki igazi válaszokat, mert
úgysem hallaná. És aztán találkoztok, és elmentek helyekre, és feljön
hozzád is, és látod, hogy ugyanazt a bdsm topikot olvassa, mint te, de
még mindig sok kilométerre van, úgyhogy csak magadban mosolyogsz, és
nem érsz hozzá. És akkor eljön a borzalmak éjszakája, mint a
rémálmokban, amikor egyszerre a sötétben minden mozgó dolog patkánnyá
változik, és ezért éjfélkor átjön hozzád, de minek, amikor még mindig
ott vannak a kilométerek, és ezt már ő is látja.

És amikor éppen elment volna, végig kellett hallgatnia, ahogy
telefonban hazug kurvának hazudom magam, hogy megvédjek valakit, aki
nem is létezik, és kikövetelte, hogy ezt mondjam el, úgyhogy lefeküdtem
az ágyamba, ő meg leült az ajtó mögé, és gyóntam, mint a vízfolyás,
elmondtam neki mindent. Amikor befejeztem, azt hittem, most akkor
tényleg elmegy (nem csodálkoztam volna), ő viszont bejött,
szájoncsókolt, és azt mondta, ennél szebbet még sose hallott, és a
kilométerek hirtelen már nem voltak sehol, és égette a bőrömet a keze,
és ő is meggyónt, hogy tudjam, hogy ő is ismeri a patkányokat, és
nevettünk sokat, meg beleénekelt a fülembe, meg húzkodta a hajam, és
azt mondta, csak akkor élhetek majd vissza a helyzettel, amikor már
szeretni fogom, úgy istenigazából, addig találkozzunk, ma, holnap,
mindig. Úgyhogy fél órával ezután találkoztunk a Tescoban (jelzem, ez
úgy hajnali 3-4 körül volt már), külön ajtón mentünk be, én a szép
ruhámban, ő a kedvenc pólómban, és a biztonsági őr hozott nekünk
egy szál virágot, cserébe mi gyönyörű hellyé változtattuk a
Tescót, ahol gyönyörű dolgok történnek.

És én nem szoktam rögtön az első randi után felhívni magamhoz
valakit (az eddigiek nem randik voltak, eddig csak találkoztunk), de
most kinéztem az ablakon, miután hazahozott, és ott állt, és nézett
felfelé, úgyhogy egészségügyi megfontolásból beengedtem, nem
is éltem vissza a helyzettel, és most ott alszik benne az ágyamban.

Jó azért az, amikor van mire várni.