balrog kategória bejegyzései

terápia gyermekversekkel

Az úgy volt, hogy már napok óta gondolkozom azon, hogy felhívom a balrogot, mint olyat, aki egyszerre gyakorló pszichopata, ugyanakkor boldog házasságban él, hogy mondja meg a tutit arról, hogy én akkor most rosszul gondolom-e a dolgokat (igazából azt akartam, hogy azt mondja, hogy jól gondolom a dolgokat), csak azért nem hívtam, mert telefonon ez hosszú lett volna. És akkor egyszer csak felhívott ő tegnap (mostanában nagyjából évente-félévente egyszer beszélünk), hogy munkaügyben szeretne velem tárgyalni, és akkor átjönne valamikor.

És már eleve nagyon jól indított, mert az első pár percben mondta, hogy (a) sokat fogytam, (b) a gyerek tiszta anyja (aki én vagyok), (c) szép ez a gyerek, és innentől nálam nem igazán lehet rossz lapot húzni. Úgyhogy kifejtettem neki a tényállást, mire tényleg megmondta a tutit, hogy ebben a helyzetben nekem az a dolgom, hogy eldöntsem, én mit akarok (pipa), erről én-üzenetekben tájékoztassam a másik felet (pipa), higgyek is benne, hogy tényleg ezt akarom (pipa), aztán lesz, ami lesz, de ami a legfontosabb, ez nem ciki. Mármint ne legyen magam előtt ciki, mert nem az, és ettől megnyugodtam, mert a balrog simán megmondaná nekem szerintem, ha valami cikit csinálok (esetleg orrbavágna).

És ami még érdekesebb, felhívta a figyelmemet arra, hogy kétszer is tettem olyan megjegyzést, hogy szerintemfélrekúrklára (pontosabban olyat, hogy mivanhafélrekúrklára), ami teljesen jogos, mert amikor a balroggal megismerkedtünk, meg utána még jó ideig bennem fel sem merült, hogy engem egyáltalán meg lehetne csalni (igazából most sem értem a jelenséget, ez a legijesztőbb). És valahol igaza van, mert életemben jártam olyan tíz pasival kábé, és ebből nyolcnál szó sem volt ilyesmiről, szóval nem kellene általánosítanom.

És akkor nézegettem, ahogy a gyerekkel játszanak az erkélyen, tök aranyosak voltak, és örültem, hogy egyik sem fél a másiktól (igazából a balrog az ijesztőbb, de úgy tűnt, a gyerek megérti, hogy csak azért, mert valaki nagyon magas, nagyon kevés haja van, és nagyon összefirkálta magát, mert az anyukája nem vette el tőle időben a filctollat, még lehet vele joghurtos dobozokat egymásra pakolni vigyorogva).

Utána elmondtam, hogy megtapasztaltam az endogén depressziót tökre, mivel kétszer altatóval aludtam el, és azonnal kiütött ugyan (az ajánlott adagnak csak a felét vettem be, de így is), viszont másnap kora délutánig a szorongásos depresszió minden tünetét megtapasztaltam, amiket egyébként ismerek, de ha külső okok miatt vagyok rosszul, akkor a munka segít, vagy a biciklizés, most viszont tök tehetetlenül vártam, hogy elmúljon végre. És egyébként az a legfurább, ahogy egy részem tényleg depressziós volt meg szorongott, de nagyon, egy másik részem viszont enyhén unottan figyelte, és azon gondolkozott, hogy most már megérti az öngyilkosok beszűkült tudatállapotát, mert ennél tényleg bármi jobb (félreértés ne essék, eszemben sincs öngyilkosnak lenni, de ha valakinek ezt nem pár óráig kell átélnie, hanem hetekig-hónapokig mondjuk, akkor szerintem tényleg nem érdekelheti a családja meg bármi, csak hogy szabaduljon, és azért élménynek nem volt rossz, hogy már tudom, milyen ez, nem csak könyvekből). Aztán megnéztem a lehetséges mellékhatásokat, és tényleg ott volt, hogy az emberek öt százalékánál szorongás, depresszió, szóval ezt kifogtam, szívás.

Utána megbeszéltük még a munkaügyeket, ami angolra fordítás, ezzel nem is lenne baj, de gyermekversek is vannak benne. A versekre azonnal rávágtam asszertívan, hogy nem, mire a balrog nagyon csalódottan nézett, majd előadta (van neki ez a stílusa, ami félúton jár Riddick és John Wayne között, hogy mély hangon, lassan, szűkszavúan elmond valamit, közben áthatóan néz), szóval előadta, hogy ő megkeresett ezzel egy amerikában angolt tanító magyar nőt, aki azt mondta, hogy nem. Utána megkeresett egy finn-magyar fordító- és költőnőt, hogy legalább a saját verseit fordítsa angolra, aki szintén azt mondta, hogy nem. És akkor arra gondolt, hogy megkeres engem, mert én biztos megcsinálom, mert én zseni vagyok (nem röhögte el, áthatóan nézett). Erre revideáltam az asszertivitásomat, és azt mondtam, adjon egy hetet, meglátom, de nem ígérek semmit. Mindenesetre ha valaki érez magában ehhez vénát (tényleg nagyon egyszerű négysoros gyermekversek angolra), jelentkezzen, legyen szíves.

Kerestetnek még iPhone-nal rendelkező, kisgyerekközeli személyek applikációtesztelésre (Dream?), továbbá takarítónő, mert megőrülök különben (az elmeállapotomat csak a takarítónő befolyásolja, az iPhone-osok nem).

Utána még vagy egy órán keresztül magyaráztam a balrognak, hogy csináljon már egy gyereket otthon, és ne halogassa, mert attól csak jobb lesz minden, remélem, sikerült adni neki egy újabb lökést (remélem, nem riasztottam most el hosszú időre), ő meg ugyanezt magyarázta nekem az Apple termékekkel kapcsolatban (nem ügynök, meggyőződésből), aztán hazament, én meg tökre aludtam végre hat órát három részletben (altató és xanax nélkül), ami nálam már-már normálisnak mondható.

Reklámok

ítélet

Ja, és azt mondta a fiúmra, hogy jóképű. Sokáig nézte a fényképét figyelmesen, majd azt mondta rá, hogy jóképű. Ebben maradtunk.

klasszikusok

– Tényleg önző vagyok – mondta a balrog. – Egy csomószor gondolok arra,
hogy mennyi gonosz dolgot csinálok, de nem olyan kontextusban, hogy
milyen rossz lehet ez másoknak, hanem az jut eszembe, hogy mennyire
rossz karmát csinálok ezzel magamnak.

balrogos

Az érdeklődők megnyugtatása végett azért azt is megírnám, ha már így
szóba kerültek az ismerőseim, hogy a balrog tényleg szakított a
csajával. A múlt hét közepe felé felhívott azzal, hogy képzeljem, a
volt csaja már nem is köszön neki, én meg természetesen
visszakérdeztem, hogy mióta volt
az a csaj, aztán megtudtam, hogy pár órája. És már nem köszön.
Beszélnek telefonon, és sem az elején, sem a végén nem köszön. Kemény.

A balrog egyébként azért balrog, mert a LOTR első része közben
határozottan feltűnt nekem a hasonlóság közte, és az óidők démona
között: a balrogról is az jut a legtöbb pasi eszébe, hogy el kéne
szaladni. A nőknek nem. A nőknek az jut az eszükbe, hogy aki ennyire
keménynek és szigorúnak néz ki, annak biztos érző szívet rejt a kebele.
Vannak egyébként klisék, amik mindig bejönnek.

és ne kelljen többet sírnom

Egyszer azt mondta a balrog, hogy nem válthatjuk mi meg a világot, mert a világnak nincs szüksége arra, hogy megváltsuk.

Meg arra gondoltam, hogy napok óta nem működik a statisztikám (ez itt
egy néma segélykiáltás), és ez segíthet abban, hogy ne kurvuljak el
alkotóilag és továbbra is magamnak írjak (magamnak, höhö, persze, a
neten), szóval elsősorban
magamnak írjak és ne a rajongást vadásszam léhán, illetve ne egyoldalú,
bene- vagy malevolens üzengetésre használjam a médiumot, mint olyat.
Mert annál gázabb dolog nem sok van, mint amikor tudom, hogy valaki
olvassa a blogomat, mint például a balrog, és akkor én aktuális kicsinységeim szerint írok be olyanokat, mint pl hogy a balrog szép és okos, mert éppen dicsekedni akarok vele, vagy a balrog csúnya és buta,
hadd baszódjon az agyában az ideg (noha természetesen mindketten
tudjuk, hogy ő szép és okos). Sőt, még gázabb dolog volna, ha ide
olyanokat írnék, mintegy spontánul és természetes módon, mint pl hogy
jaj, én úgy szeretném, ha gumicukorral lepne meg engem Eufrozina
napjának alkalmából, vagy hogy milyen jó volna, ha elmennénk valamikor
autókázni. Viszont tényleg van olyan néha, hogy annyira szeretnél
valamit, hogy muszáj leírni a blogodba, annak ellenére, és nem azért,
hogy, és erre azt találtam ki ez alatt a két óra monitorbámulás alatt,
ami szorosan követett három óra megfeszített munkát, hogy ennek az
egyetlen méltó módja, ha közvetlenül megszólítva a célszemélyt teszi
ezt az ember.

Következzen tehát egy nyílt levél a Télapóhoz.

Kedves Télapó,

Mint bizonyára te is tisztában vagy
vele, lassan közeledik az az annuális egyenlegfordulónk, aminek kapcsán
szeretném, ha a további gyümölcsöző együttműködés reményében
kölcsönösen tisztáznánk igényeinket és elvárásainkat. Remélem, ez évi
nagyrészt példamutató magatartásomat (az, amikor családapát ragadok el
szerető feleségétől és zokogó gyermekétől, az egyrészt tél végén
történt, ami majdnem még tavaly, másrészt a körülmények ismeretében úgy
gondolom, te is belátod, hogy elkerülhetetlen volt) te is
jóhiszeműségem jeleként értelmezed, és értékében honorálod. Ami az én
kívánalmaimat illeti, rájöttem idén is, hogy a lelkiek mennyire az
anyagi és világi dolgok fölött állnak, ezért elsősorban egy évre
elegendő színes tablettát kérnék tőled, amelyek segítségével különösebb
mellékhatások nélkül rózsaszín félkómában tölthetem az időm legnagyobb
részét, azon töprengve, milyen evolúciós környezeti hatásnak
engedelmeskedve növesztenek szívókorongos tapogatókat a
gömbháromszögek. Jól jönne továbbá egy új lapátka is az új
homokváraimhoz. Ja, és ha már úgyis felálltál, akkor intézkedhetnél,
hogy akik fontosak, azok ne tűnjenek el, semmilyen szinten.

A globális, hosszabbtávú szerződési
feltételeinkben (hogy ne üsse el a macskákat az autó, világbéke, meg az
az esőerdős/bálnás kombinált csomag) változtatásokat természetesen nem
kívánok.

Válaszodat várva,

Lucia

Ui.: remélem ezt a lelki/anyagi
dolgot nem vetted túl komolyan, és értékeled azt is, hogy szóbahoztam
az esőerdőket meg minden, szóval tudod, az összerakható autópálya,
azért idén sem sértődnék meg.