hajag

– Mit keres itt mindenki? – kérdezte tőlem a fiúm, gondolom, mert én vagyok az kettőnk közül, aki az emberekhez, meg a szociológiához meg ilyesmihez ért.

– Hát, hosszú hétvége van, és ilyenkor az emberek…

– …elhagyott katonai támaszpontok kerítésén másznak át kisgyerekkel?

Szóval itt voltunk tegnap, kaptam a fejemre fejlámpát, állítólag tiszta hippi voltam, és akkor a fiúm belökött egy lukba, konkrétan a kettes számúba. Na jó, nem lökött be, de én mondtam neki, hogy én ott nem megyek le, ő meg azt felelte, hogy de, és én akkor lementem, és ez majdnem olyan, mintha lelökött volna. De legalább a biciklit nem kellett a vállamon cipelni eközben, picit csodálkoztam is, de gondoltam, biztos az ünnepre való tekintettel. Szóval lementünk, körülnéztünk, és egyáltalán nem tévedtünk el, pedig nagyon sötét volt, mindenhol falfirkák meg orosz feliratok, üvegcserepek, betonizék. Meg csövek. Miután végigjártuk mindkét szintet, kimásztunk elemet rakni a fényképezőgépbe, aztán visszamentünk fotózni (ennél a pontnál már úgy ugráltam át a szögesdróton, mint aki mindig így közlekedik), és mire másodszorra kijöttünk, hirtelen már egész családok lepték el az objektumot, úgyhogy elmenekültünk.

Este megnéztünk még három részt az angelből, lassan elfogy mind a 110 epizód, és a fiúm még mindig ragaszkodik hozzá, hogy végül mindenki meghal. Egyelőre nem hiszek neki.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s