natural born

Hozzászólás

A rendszergazda elvitt Auchanba, én meg szereztem nekünk kocsit,
csillogó-villogót, tologatósat. Nem volt nehéz, mert szabadon lófrált,
pedig nem volt benne pénz, mondtam is a rendszergazdának, hogy ezt majd
adja oda nyugodtan a kocsikuncsoriknak. A rendszergazda erre megállt,
rámnézett, úgy, hogy abból rögtön tudtam, hogy most kinyilatkoztatás
lesz, és azt mondta, mintegy analítikus megközelítéssel, hogy kettőnk
között az a különbség, hogy ő simán odaadná a kocsit, ha odajönne hozzá
a kuncsori, és elkérné, én meg nem. Mert én akkor is odaadnám, mi több,
rátukmálnám, ha az egész parkolót fel kéne túrnom a kuncsori után, mert
én vérgeci vagyok.

Asszem, rá fogom bízni az önéletrajzom megírását, hadd álmodjon rosszakat az utókor.

virágot algernonnak

Hozzászólás

Az utóbbi pár napban kimondhatatlanul vágytam/vágyom egy szál
cigarettára, vagy legalább egy slukkra orvul, valakinek a tenyeréből,
de megálltam, és nem és nem. Vágyamat elteszem télre, amikor majd
egyszer egy messzi pályaudvaron kell majd várnom késő este a havazás
miatt késve érkező csatlakozásra, és a fagyos kezeimet csak a
túlméretezett karácsonyfa túlméretezett égőinél tudom majd
megmelengetni, na akkor veszek majd egy doboz mentolos hegyi levegőt,
és beszédülök az első szippantástól.

Egyébként meg mostanában, mióta egyáltalán nem is iszom és nem is
dohányzom, valami rettenetes dolog történik a memóriámmal. Tegnap
reggel negyedórát vártam a szokott helyen, mire leesett, hogy aznap nem
a szokott ember visz (előző nap csak háromszor tisztáztuk a dolgot). Ma
reggel kétségbeesetten próbáltam telefonos kapcsolatot létesíteni a
szokott emberrel a szokott helyen, mert elfelejtettem, hogy a mát meg
megbeszéltük. Most az előbb másodszor telefonáltam, hogy ebédet
rendeljek, még szerencse, hogy figyelmeztettek. Szerintem mióta
megszűnt az alkohol jótékony tartósító hatása, rohamos pusztulásnak
indultak az agysejtjeim, lassan olyan leszek, mint Lenny, sebaj, majd
kölcsönkérem a balrog házi tetovációs készletét. Ha el nem felejtem.

work

Hozzászólás

A titkárnői állásra eddig ketten jelentkeztek, mindkettőjüket Ritának
hívják, mindketten '74-ben (vagy '75-ben?) születtek, és mindketten a
TF-re jártak. Kettőződésük szerintem csak hiba a mátrixban,
mindenesetre már nagyon várom Ritát (vagy Ritát), mert jelenléte
mentesíteni fog engem a Zandi napi kétszer félórás jelenlététől, aki a
világra nyitott típus, és olyanokon töpreng, minthogy a nemtommilyen
energiarács tehet-e arról, hogy neki reggelenként fáj a feje, meg hogy
azért vagyunk depressziósak, mert a titkos nagyhatalmak nem adták
vissza a palást belsejét, ami a lélek hordozója, de összeesküvés van,
amin az sem segít, hogy lila színű pólóban jött, ami a szívcsakrának
jót tesz. Zandi időnként azon is eltöpreng, hogy úgy látszik, ennél a
cégnél nincs esély előremenetelre, mert ő pénzügyi asszisztensként
kezdte, aztán szép lassan lecsúszott az adatrögzítő/nemhivatalos
konyhafelmosó státuszba, a végén még, haha, beültetik titkárnőnek,
kacagja. Én meg nem mondom meg neki, hogy volt ugyan erről szó, de a
főnököm azt mondta, ő nem szívesen bízna rá ennyire felelősségteljes
pozíciót. De sebaj, mert így néha alkalma nyílik a kis testi hibás áruk
értékesítésére is, és ő tökre szeret az emberekkel foglalkozni, közli velem, különösen ilyen formában.

Mindenesetre azért megkért, hogy szóljak, ha tudok valami takarítós mellékállást.

you never know

Hozzászólás

– Szerelmem, José Feliciano – szólítom majd meg őt, – miért van az,
hogy bár a gaz Robertót széttépték a medvék, amikor a patakba fulladt a
késelés után, és most már az is nyilvánvaló számunkra, hogy nem én
vagyok az elcserélt ikertestvéred titokban, továbbá lányos tartózkodásomat
is feladtam irántad, a te intelligensen és szenvedélyesen magas
homlokodat mégis gondterhelt ráncok redőzik?
– Luciám, te oázis az én életem sivatagában – válaszolja majd JF, –
mérhetetlen boldogságomat, hogy a hosszú évek szenvedése és reménytelen
vágyakozása után végre a magaménak tudhatlak itt az istálló egy
félreeső boxában, csupán az árnyékolja be, hogy szemüvegem pántjának
meglazulása miatt nem láthatom tisztán a világ leggyönyörűségesebb
arcocskáját, amely annyi álmomat édesítette meg ragyogásával.

És akkor én előhúzom a precíziós csavarhúzókészletemet.

Valahogy így képzelem.

work

Hozzászólás

A mai kedvenc e-mailem: "küldd át már légyszi ezt a fájlt [útvonal], mert a főnököd a parancsikont küldte csak el".

A főnököm eközben két pajtásával együtt ott ül az üvegfalú tárgyalóban,
és mindhárman a notebookjukba vannak mélyedve súlyosan. Biztos sikerült
végre letölteniük a Medal of Honort.

de csak mert a földön van

Hozzászólás

Egyébként meg régen Izoldával mindig csilingelve kacagtunk azokon a részeken, ahol arra figyelmeztetik a felhasználót, hogy semmilyen körülmények között ne
álljon a tévékészüléke tetejére. Na ki volt az, akinek ösztönösen
lendült ma a lába, hogy rápipiskedjen a tévéjére a kampót beverendő?
Hát nem Izolda.

princess of the universe

Hozzászólás

Ráuntam a leányos nyafogásra és tehetetlenkedésre, és hazafelé bezúztam
a Baumaxba, mintha én lennék G. I. Jane, Mme Curie és Lara Croft egy
személyben. Vettem ilyen vasbetonba installálható kampókat, meg
kalapácsot a telepítéshez. Meg vettem precíziós csavarhúzókészletet,
mert jól néz ki, és soha nem lehet tudni, kire gyakorolok még majd
ellenállhatatlan hatást vele. Meg vettem derékszögű, cserélhető fejű
csavarhúzót is, övrecsíptethető királyság. Tiszta fémépítő-fíling.

Lényeg, ami lényeg, a képek már a falamon. No man can be my equal.

i need a hero

Hozzászólás

Nekem azért még a közelmúltban is elég konkrét képem volt az ideális
pasiról, aki magas, átható tekintetű, beteg humora van, nem rázza fel a
kólát, olvasta az összes könyvet, amit én, plusz még néhányat, eredetiben,
egy barlangban él egyedül, nem ismer senkit, de tud mindenről, keveset
beszél, de sokat gondolkodik, kicsorbulnak rajta a játszmák, és csak
akkor nevet, ha én bohóckodom, egyébként maximum elhúzza a szája
sarkát. Éjszakai típus, és zord külseje érzékeny bensőt rejt. Ja, és
hajlandó velem kefélni a konyhaasztalon. Ehhez képest a mostani álmom
egy olyan férfi, nagyeffel, akiről nem tudunk egyebet, mint hogy fúr.
Felfúrja nekem a képeimet, a konyhapolcot és a fali gyertyatartót
rögzítő csavarokat a vasbetonba bele (majd kefél velem a
konyhaasztalon). Kell nekem. Most.

work

Hozzászólás

A depressziós szakaszból asszem átléptem a mániásba, ez az emberiségnek
jó, mert ilyenkor ahelyett, hogy tőmondatokban, távolságtartóan
utasítanám őket a készülék ki- és bekapcsolására, még a recepteket is
lefordítom a minigrillhez, és telerakom informatív kis ford. megj.
lábjegyzetekkel, amiből megtudhatják, hogy a cilantro a koriander
markáns izű levele, hogy a cajun öntetet a francia származású
luisianiaiaknak köszönhetjük, és hogy a vegetáriánus pizzánál az
eredetiből is kihagyták a hozzávalók felét, de szerintem egy darab TV
paprika, és egy kisebb cukkini kell bele. Ezenkívül rendet raktam a
partnerlistában, szóltam a konténeresnek, hogy viheti, és megalkottam a
céges weboldal első draftját, mintegy dizájnilag. Kollégáimat
megtanítottam tejet habosítani. Délután, úgy tervezem, megrendelem a
céges telefonomat, lenyomom az utolsó, hatvanoldalas BenQ-t, és
megtanulok spanyolul. Vagy franciául, az is itt van*.

* mármint a franciakönyvem. csakúgy, mint a spanyolkönyvem. (a ford. megj.)

brainwash

Hozzászólás

– Ariston mette in frigorifero – átkozódtam, amikor megint elszállt a word a fél minigrillel, majd hozzátettem, hogy la casa vale di piu.
Kicsit később elgondolkoztam azon, hogy mikor is tanultam én meg olaszul. Ez
volt idáig a nap rejtélye, de most megoldódott: négy hónap után
tudatosult bennem, hogy a folyosó tele van az általunk forgalmazott
termékek talján nyelvű plakátjaival.

pumpkin seed

Hozzászólás

Tegnap a Duna Plázában nemrég nyílt sajtboltban este kilenc előtt pár
perccel kérdésemre, hogy hogyan hámozzák a hámozott tökmagot, az eladó
bájosan felsikkantott, és örömmel vegyes meglepődéssel fedezte fel,
hogy jé, tényleg van hámozott tökmagunk.

home sweet home

Hozzászólás

A kommunában az a jó, hogy noha vannak köztünk politikai nézeteltérések
(a Titi például jobboldali konzervatív érzületű, én olyan ballibes
alkat némi kommunista beütéssel, de a legszörnyűbb közülünk a Márkó,
aki katolikus), azért mindig találunk közös nevezőt, ha az államunk
első embereiről van szó. A Gyurcsány aláírása például mindhármunk
szerint beteg elmére vall. A diagnózisra azért nyílt lehetőségünk, mert
kaptunk tőle levelet, szignálva (soha nem fogják megtanulni, hogy ne
szolgáltassák ki magukat ilyen durván). Titi szerint ezt a kézírást
csak úgy lehet létrehozni, ha valaki marokra szorítja az íróeszközt,
majd izomból valami rendkívül felháborító dologra gondol. Szerintem
miniszterelnökünk a) titokban analfabéta, de nem tudja, mert senki nem
merte még megmondani neki, vagy b) szeret radiátort rajzolni. Márkó
nagyrészt csak hallgatott (valószínűleg elvette a szavát a megilletődés),
de mint tudjuk, a hallgatás beleegyezés, és különben is, ő katolikus. A
némileg egyoldalúvá váló grafológiai szemináriumunkba a rendszergazda
hozott politikai egyensúlyt, aki csak annyit fűzött hozzá, hogy nézzük
meg az Orbán aláírását, ha beteget akarunk látni. A levél grafikai
elemei közül egyébként különösen tetszett a dadaista hangulatú bátor
piros négyzet bátor piros alapon motívum.

Mindenesetre most van egy borítékunk, amiben ingyen és bérmentve bármit el tudunk küldeni a kormánynak. Szerintem élnünk kéne a lehetőséggel.

d. b.

Hozzászólás

Hülye voltam és bedőltem, most szórhatom a fejemre a hamut.

De mindenki azt mondta, hogy mennyire pörgős, meg izgalmas a Da Vinci
kód, meg jelölték a nagykönyves balhéban is, úgyhogy végül is engedtem,
és megvettem. Ekkor kiderült, hogy valami iszonyú gyenge fordítás (a
bevezető első mondatában rögtön trehányul bánik Bori E. a birtokos
ragozással), közepesen gyenge indítással, ráadásul lónagy betűkkek
nyomva, újrafeldolgozott papíron. És az egy oldalon található sorok
száma sem osztható hárommal, úgyhogy én, és társaim az
obszesszív-kompulzív kényszerbetegségben kénytelenek vagyunk minden
oldal tetején lecsippenteni egy sort a tekintetünkkel, mielőtt
folytatnánk.

Dühömben megrendeltem a The Camelot Capers-et, és ezentúl szilárdan
tartom magam az elhatározásomhoz, hogy krimiből csak általam elismert
szerzőket fogyasztok (Elizabeth Peters, A.C., Chandler, Ed McBain,
stb). Az irgumburgumát neki.

ikea

Hozzászólás

Az IKEÁ-ban a plüss baktériumok és plüss rovarok után végre plüss patkányt is lehet kapni, helyes ki rózsaszín farkincával. Szerintem be fogok szerezni egyet, és az ágy alatt tartom majd, hogy csak az orra hegye lógjon ki. Én ezért is szeretem az IKEÁ-t, mert ott kitalálják, mire vágyom, plüsspatkányra és gyertyacsillárra és bio vörösáfonyalekvárra, mindezt egy helyen. És láttunk, majd fényképeztünk svéd asztalt is, állatvédők kíméljenek.

 

Krumlov 0.5

Hozzászólás

Az egybeesésekről még annyit, hogy Cesky Krumlovban a várra nézve folyton a fehér asszonyos vers járt a fejemben (azon kevesek egyike, Ted Kovács művein kívül, amit tudok kívülről, mert valahogy beleragadt a fejembe), még pár nappal a hazaérkezésünk után is beidéztem valakinek egy sort sms-ben, erre most olvasom, hogy a krumlovi vár egyik legendás alakját White Ladynek hívják (eredeti nevén Perchta von Rosenberg), ő oda született a kastélyba, később erőszakos és kegyetlen férjétől sokat szenvedett, majd visszatérve szülővárába nemes és önzetlen dolgokat cselekedve járta a folyosókat, mind halála előtt, mind utána.

A párkapcsolati abúzus egy másik története is fűződik a várhoz, amelynek szereplői a törvénytelen, ugyanakkor skizofrén hajlamú Habsburg-leszármazott, Julius Caesar D'Austria, és kedvese, a helyi borbély lánya, Markéta Pichlerova. Don Julius már fiatalon (22-23 éves lehetett a történtek idején) elég nehéz természetű volt, állandó dühkitörésekkel és rohamokkal, ennek ellenére Markéta önként beköltözött hozzá a kastélyba (mind abban reménykedünk, hogy meg tudjuk változtatni őket). Aztán egy este rosszat szólt, vagy egyszerűen csak esett az eső egész nap, és JC felgyűlt indulatait kés által vezette le párján, majd kihajította őt az ablakon. Markéta ezt csodával határos módon túlélte, és amikor felgyógyult sebeiből, a várúr ismét érte üzent. Párhetes huzavona után a lány, ha kelletlenül is, de engedett a hívó szónak, és másnapra csábítója apró darabokra vágta őt. Mivel az ítélethozó és a végrehajtó hatalom ily módon történő egy kézben összpontosítása a korabeli, a formákra ügyelő nobilitás szerint nem volt teljesen comme il faut (a közerkölcsöt kielégítő megoldás akkoriban megunt szeretők esetében a vérpadra küldés volt), apja, II. Rudolf börtönre ítélte fiát, vagyis bezárta mögötte a vár kapuit. Don Julius ekkor azt tette, amit mindannyian szoktunk egy kapcsolat végén: egész nap a padlón fetrengett, nem fürdött és nem borotválkozott (jó, lehet, hogy nem mindannyian). Nem sokkal később végül a rontásba halt bele (a források szerint leesett a lépcsőn, felszakadt a gyomorfekélye, mire ő megfulladt – a három történés között nem feltétlenül érdemes ok-okozati kapcsolatot keresni, ez olyan misztikus dolog lehet, az ulcer pl erkölcsi mételyt is jelent). Testét a vár falába temették, nem tudni, pontosan hova. Ő is kísért, meg minden.

Bezzeg itt, a panelben nem történik soha semmi.

nexus

Hozzászólás

A merkúr meg továbbra is nagyon kavarhat a jupiterrel a harmadik
házban: kapok céges telefont is, a munkatársaimmal való kommunikáció
költséghatékonyabbá tétele végett. Telefonjaim és szolgáltatóim száma
ezzel háromra emelkedik (és accessem van két különböző fajtájú
vonalashoz is). Ez a tény megkönnyíti számomra azokat a perceket,
amikor közlekedés, vagy egyéb okok miatt akár órákra is el vagyok vágva
a világhálótól.

lopakodó lelkek

Hozzászólás

Szóval a rendszergazda elvitt engem moziba, mi több, a filmválasztást is rámbízta (szeret veszélyesen élni). Én meg naná, hogy azt mondtam, hogy Bin-Jip, a Tavasz, nyár… stb-ben is megnyugtatóan keveset beszéltek, és én most a zabhegyezős korszakomat szenvedem, annak is azt a szakaszát, amiben Holden egy süketnéma lánnyal kíván élni távol a várostól.

A film kimondottan jó volt (mondja ezt olyasvalaki, aki hatszor nézte meg moziban a Pitch Blacket), de tényleg. Valószínűleg azért is, mert pont belepasszolt a hangulatomba (én is idegen lakásokban élek folyamatosan), meg azért is, mert koreaifilm-addikt vagyok, ugyanakkor nem feltétlenül rajtam múlt a dolog, hiszen legalább annyira nemzetközi és kultúrafüggetlen volt a sztori, mint a Raven teszt. Nem is spoilerkednék nagyon, csak még annyit, hogy a bin jip egy ritkán használt golfütő neve, és a főszereplők kimondottan jól néztek ki, kérdezte is a rendszergazda felháborodottan, hogy ezek szerint elég-e nekem másfél óra, hogy beleszeressek egy ismeretlen koreaiba, naná, mondtam én (még sok is, gondoltam). Ekkor a rendszergazda félreérthetetlen célzást tett arra, hogy szerinte beteges az elmeállapotom (konkrétan azt mondta, hogy olyan vagyok, mint a Rita, és nem a hurrikánra gondolt), én meg rávilágítottam a kettőnk közötti különbségre, ami abból áll, hogy én nem hisztériázok ajtórácsba kapaszkodva és nem fenyegetőzőm életellenes tevékenységgel és nem tudok muffint sütni tisztában vagyok azzal, hogy amit másba beleképzelek, azt csak beleképzelem, és nem fogok ismeretlen koreai színészeket vonzalmam kölcsönös jellegéről meggyőződve telefonon és személyesen zaklatni, ó, dehogynem, felelte erre a rendszergazda, mi több, kinyilvánította, hogy szerinte mától a golfozók sincsenek tőlem biztonságban.

Azért nem túl megnyugtató, hogy ilyen könnyű engem kiismerni.

damaged goods

Hozzászólás

Voltam tegnap kórházban, kisebb beavatkozáson. Ébredés után bámultam
pár órán keresztül a plafont, majd saját felelősségre télakoltam. Tipp:
ha meg akarnak engem tartani, eszközöljenek változtatásokat a napi
menüben.

Bárcsak golflabdát gurítana valaki mandínerből a lábamhoz.