Neukirchenről és a kollektív bűntudatról

Most már muszáj valahogy lezárnom a nyári utat, szóval Gent kiábrándító egy hely volt, másnap viszont aránylag sok időnk volt átérni a következő szállásra Németországban, amelyet előrelátóan Nürnbergen kívül (olyan 14 kilométerre) foglaltam le. Az útitársam valószínűleg tisztában volt azzal, hogy Gent után nagy szükségem lenne minél hamarabb valami instant örömre, úgyhogy annak ellenére, hogy pontosan tudta, mire számíthat, egyszer csak odamotyogta nekem, hogy ott balra látott egy hatalmas Carrefourt, amiért a mai napig nem tudok elég hálás lenni neki.

Annak bizonyítékául, hogy más szempontból is folyamatosan megfigyel (és valószínűleg jelentéseket küld rólam valahova), a Carrefour parkolójában zajlott le közöttünk a következő beszélgetés:

nemén: Hogy lásd, mennyire szeretlek, fel akartam ajánlani, hogy amíg én cigizem, menj be a Carrefourba.
én: Ha én most bemegyek egy ekkora Carrefourba, soha többé nem fogjuk megtalálni egymást.
nemén: Én bármikor megtalálnálak téged egy Carrefourban. Azonnal a sajtoknál keresnélek.

Valóban sikerült újabb sajtokat szereznem:

IMG_4405 IMG_4406

De ez csak részben kárpótolt azért, hogy utána órákat kellett szigorú monoton német autópályákon vezetnem, amit csak az szakított meg, amikor valahol a határ közelében egy benzinkút parkolójában levettem magamról a dzsekit, a farmert és a harisnyát, és felvettem a legvékonyabb nyári ruhámat.

Neukirchentől nem vártam sokat azon túl, hogy odataláljunk, ami meg is történt, és már attól leesett az állam, hogy hirtelen egy németektől nem várt módon romantikus, kőfalas, kifejezetten bájos faluba:

IMG_4418 IMG_4417

IMG_4419 IMG_4431 IMG_4427

Attól meg még inkább, hogy a booking.com-on olyan semmilyennek tűnő szálás egy romantikus családi fogadó volt magyar szobalánnyal, többé-kevésbé ízléses dekorációval, és káddal.

IMG_4409 IMG_4410

Mindensetre itt minden feldobottságommal együtt volt egy kis összetűzésem Németországgal úgy általában, amiről csak én tudtam, és amit részben a német autópályák, részben a parkolásos affér váltott ki.

Nem tudom, mennyire megy át a képekről, hogy Neukirchenben konkrétan egy lélek sem volt az utcán, de egy lélek sem volt az utcán (ezt később gyalogosan is ellenőriztem). A szállodánk mellett viszont volt egy egyirányú utca (gondolom, akkor létesítették, amikor több napos káposztafesztiválok során egyszer véletlenül ketten is be akartak hajtani oda), és a számunkra ideális parkolóhely ebben az utcában helyezkedett el, amelynek mi a rosszabbik végén voltunk. A problémát úgy szándékoztam megoldani, hogy elkezdtem befelé tolatni, mire kábé a második méternél odarohant hozzám az egyik kapuból egy idősebb úriember kétségbeesetten, azzal, hogy de hát ez egyirányú. Amúgy nem volt bunkó, láthatóan segíteni akart a megtévedt külföldieknek, de nagyon, és némi kölcsönös magyarázkodás után világossá vált számomra, hogy a kisvárosban töltött időnk nem lesz elég arra, hogy megértessem vele, miszerint vannak emberek, akik annyira vadnak születtek, hogy akár tudatosan képesek lelkifurdalás nélkül betolatni egy üres egyirányúba, úgyhogy inkább megkerültem a tömböt.

Mindenesetre ezen a ponton hullafáradtan morogtam valamit az útitársamnak a németekről, aki azzal próbált megnyugtatni, hogy de hát szegények, van elég kollektív bűntudatuk, amire én azt feleltem, hogy ha lenne bennük kollektív bűntudat, akkor nem dudáltak volna le engem az útról Nürnbergben (akkor sem, ha a zöld lámpánál próbálom megtalálni a helyes utat a nem működő gmapsen). Itt már eléggé röhögtünk, de ezek után elfajult a beszélgetés, és feltaláltunk “A kocsiban baba utazik” matrica helyett alternatív matricákat különféle helyzetekre.

Azt hiszem, ezt követte az a mondat az útitársam szájából, hogy “te figyelj, hogy lehet, hogy eljutottunk arra a pontra, amikor már kettesben is szégyellek?”, de ezt az adott szituációban bóknak vettem. Valamivel később ránk köszönt valaki magyarul, és csak remélni tudom, hogy egészen odáig hallótávolságon kívül volt.

Szóval mindezektől eltekintve Neukirchent és a Gasthof Zur Sekut csak ajánlani tudom, nagyon szép vidék, és valami ismert biciklis körtúra útvonala is arra húzódik (nem próbáltuk ki, de menőnek tűnt).

Utána másnap már nem történt semmi pár száz kilométer német autópályán kívül, amit töröltem az agyamból, meg azon kívül, hogy mint kiderült, Budapest és környéke összes számomra fontos útvonalát még járhatatlanabbá tették, de legalább német autópályákat nem telepítettek ide. Egyelőre.

Reklámok

One thought on “Neukirchenről és a kollektív bűntudatról

  1. Matifa

    Ugy tunik, a nemetek,a nemet eszjaras es esztetika irant pont azt a meghitt szeretetet taplalod a szivedben, amit en. Azt hiszem, ez ritka a magyar lakossag koreben, hogyan tettel szert ra? Itt valamiert felakadt szemmel szokas bamulni Nemetorszagra.
    Es a sajtok kerdeseben is tudok empatalni

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s