the ocean salmon at the end of the lane

A tűzriasztó konkrétan az Isle of Skye reggelén szólalt meg, ami engem nem akadályozott meg a további alvásban, a szobatársamat viszont igen, úgyhogy lement kávézni, és mire felébredtem, már az összes brit nyugdíjas a keresztnevén szólította.

Az Isle of Skye-jal kapcsolatos koncepcióink kissé eltértek, a szobatársam a bakancslistáján akart egy újabb pipát elhelyezni, én pedig úgy képzeltem, hogy ott minden bizonnyal összefutunk Neil Gaimannel, aki meglát, tájékoztat arról, hogy van nála fűtés, és meghív egy teára, majd örök barátságot kötünk vele. A B-terv az volt, hogy véletlenül beletolatok a kocsijába, és ezzel gyakorlok rá maradandó benyomást (bár erre nem annyira tervként, mint inkább valószínűbb lehetőségként tekintettem).

Az Isle of Skye Skócia észak-nyugati partjain helyezkedik el, a Belső-Hebridák része, és amellett, hogy a világ egyik legszebb helye, azt érdemes tudni róla, hogy ott gyakorlatilag már nyomokban sincs internet (adatroaming) és GPS, viszont olcsó a benzin. Mivel a skótok földjének közepéről csak egy út vezet oda (az is egy festőinek nevezhető, hegyekkel és tavakkal teledobált, túlméretezett nemzeti parkon át), ennek ellenére nem tévedtünk el (mindig összerezzentem, amikor hirtelen mégis kapott egy foltnyi GPS-t a tablet és a telefonom, és egyszerre üvöltöttek fel a nyílegyenes úton, hogy TURN LEFT! TURN LEFT!).

Mivel úgy éreztem, hogy már így is visszaéltem a Felföld népének türelmével, és nem akartam egy szekercét kapni a hátamba, a hidat nem fotóztam le, de az edinburghi hidakhoz hasonlóan ezt sem aprózták el. Skye-on szintén nem kellett eltévedéstől tartanunk, mivel három útja van összesen (ebből kettő egymásba hajlik a sziget végénél), úgyhogy ott már csak érzésre mentünk a világ vége felé a festőinek mondható kis településeken át.

IMG_4290   IMG_4291

A képeken ez nem biztos, hogy átjön, de valami hihetetlen nyugalom áradt az egész helyből, középen hatalmas hegyek, a másik irányban a végtelen óceán kagylókkal és ködbe vesző szigetekkel, tengerszél koptatta házak, a kisboltokban klánok szerint rendezve a whisky.

Mondjuk Skye valószínűleg kicsit túlkommercializálódott, meg persze főszezonban mentünk, úgyhogy az első látványosságnál a megszokott egy-kettővel ellentétben tizenöt turistát is láttunk (szuvenírbolt szerencsére itt sem volt, csak egy diszkrét, párkocsis parkoló az út szélén).

IMG_4298   IMG_4301

Amúgy az egész szigetre ráereszthettek valami speciális vizuális effektet, mert végig úgy nézett kis, mintha egy olajfestményben autóznánk, még a birkák is pózba vágták magukat, már amikor nem az úton sétálgattak éppen.

IMG_4315   IMG_4321

Jól van, legyen egy kis épület is az urbánusabb képnyomogatóknak:

IMG_4313 IMG_4325

A végcél a duntulmi kastély volt (a sziget észak-nyugati csücske), és be kell ismerjem, hogy az út vége felé már annyira belefásultunk abba, hogy már megint egy gyönyörű, tengerbe vesző szikla, egy bájos halászfalucska vagy egy bukolikus birkaelrendeződés, hogy egy idő után már ki sem szálltunk nagyon (na jó, a temetőnél igen), csak mélán meredtünk a szépbe.

Viszont a duntulmi kastélynál mintegy varázsütésre kisütött a nap, lemerült a fényképezőgépem (ez valahogy nagyon helyénvalónak tűnt, hogy nézzek a szememmel), és egy pillanat alatt megértettem, hogy egy ilyen helyen tényleg muszáj egy olyan könyvet írni, hogy Óceán az út végén, mert teljesen olyan benyomást keltett, mintha elérkeztünk volna a világ végére (szimbolikusan is, és nekünk szó szerint is, mert innentől kezdve kilométerre visszafelé haladtunk*). A duntulmi kastély egy földnyelvre épült (ún. panorámás telek), alatta sziklás tengerparttal, öblökkel és smaragdszín mezőkkel. A tablettel azért lőttünk pár képet, de nem adja át.

100_0962a   20150803_161959 20150803_162830   20150803_162932 20150803_163112   duntulm01

Miután kiugrándoztuk magunkat, és az útitársam elmondta párszor, hogy ott akar meghalni, de azután inkább visszaült a kocsiba, hazafelé elhajtottunk még Uig meg mit tudom én, mi mellett, csak arra emlékszem, hogy már a mainlanden megállunk a Loch Garve partján, ahol csak heverek a fűben a tábla mellett, amelyen fel van sorolva, hogy melyik klán ontotta ki azon a ponton melyik másik klán vérét.

Utána egy hirtelen ötlettől vezérelve még beugrottunk a falunk mellett lévő Rogie Fallshoz, amit a magyar fiú ajánlott reggel, és az eleve szebb volt, mint gondoltuk volna, de az útitársam egyszer csak észrevette, hogy tényleg ívnak a lazacok, vagyis éppen ott úsznak felfelé az ívóhelyre (bár az is lehet, hogy csak egy túlaggódós, korán induló lazac volt, és az ugrált fel fél percenként, de nem hinném). Ezen a ponton már csak meredtünk egymásra döbbenten, mert emberi CPU-val képtelenség feldolgozni egyetlen nap alatt egy teljes Skye-t, egy dunhulmi kastélyt, és hogy életünkben először látunk ívó lazacot (nem beszélve arról, hogy a szállodánkban kád várt minket mindezek után), de majd keresünk valami support groupot, vagy ilyesmi.

20150803_200756   20150803_200811

20150803_200841

A sokkhatást úgy dolgoztuk fel, hogy az útitársam a faluba visszaérve vett egy kis lazacot (ráéhezett), én meg az arcomba tömtem egy cukormázzal borított cinnamon rollt (cca 1750 kalória, de ez nagyon hiányzott már a dekadens nyugati civilizáció luxuscikkei közül).

Másnap azután Stirlingben lekapcsoltak minket a zsaruk, de ez már egy másik történet.

* Nem mintha a visszaút nem lehetne ugyanolyan izgalmas, mint az odaút, főleg, hogy egy árva Nürnberg nem fog benne szerepelni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s