a rendőri túlkapásokról stirlingben

Másnap reggel kivételesen nem a tűzjelzőre ébredtünk Strathpeffer kimondhatatlan nevű, de festői falucskájában (mint kiderült, az egyik brit nyugdíjashölgy befújta a haját lakkal, ez okozta a riasztást (nem akarom tudni)), hanem a telefonomra. Bánatosan megreggeliztünk (innentől már csak visszafelé vezetett az út, és még nem sejtettük, milyen kalandok várnak ránk), majd S’peffer nemes egyszerűséggel a “The Square” névre hallgató főterén bepakoltuk zilált, de szemet gyönyörködtető cigánykaravánunkat az autónkba, és hátrafelé nyilazva elhagytuk a várost.

Ekkorra már rájöttem, hogy napi olyan 800 kilométer levezetése mellett képes vagyok értékelhető mennyiséget dolgozni és blogot írni is, úgyhogy merészen egyenesen Birmingham felé vettük az irányt, ezúttal Stirlingen és Glasgow-n át. Lefelé menet sajnálkoztunk egy keveset azon, hogy a Midland egyre alulszaturáltabb, a dombok egyre kisebbek, és mintha a tehenek sem lennének olyan mellbevágóan kontrasztosak, de a stirlingi vár láttán azért előtört belőlem az a hördülés, amelyből az engem közelebbről (<50 cm) ismerők tudják, hogy Lucien, a gépi navigátorunk mindjárt elkezd csüggedt hangon újratervezni, majd egyre frusztráltabban arra figyelmeztetni, hogy kanyarodjak már jobbra vagy balra, mert letértem a kijelölt útvonalról.

Na, és a harmadik stirlingi körforgalom után történt az, hogy a közvetlenül mögöttem haladó rendőrautó mind a hang-, mind a megkülönböztető fényjelzéseivel arra szólított fel, hogy most itt bizony húzódjak félre az első lehetőségnél. Amikor megálltunk, a benne ülő rendőr mutogatni kezdte, hogy hasaljak az autóra tekerjük le az ablakot, és udvarias hangnemben, érthetően artikulálva tájékoztatott arról a helyi lakosok körében dívó szokásról, hogy ők megállnak a körforgalmak előtt*. Mivel végtelen empatikus képességeimnek köszönhetően éreztem, hogy erre nem az lenne a megfelelő válasz, hogy “de ez hülyeség, mert így is láttam, hogy nem jön senki”, viszont fent akartam tartani a barátságos hangnemű diskurzusunkat ahelyett, hogy csak hülyén bólogatok, egy hirtelen ötlettől vezérelve visszakérdeztem, hogy “mármint a körforgalom előtt?”. Ezen később hosszan röhögtünk, de a rendőr csak lelkesen bólogatott, hogy igen, felfogtam a lényeget, és egy “Okay” után elengedett. Az arcán láttam, hogy a határán van annak, hogy a kezembe nyomjon egy matricát, amiért legalább a helyes irányban indultam el a körforgalomban.

Nem akarok borzasztóan demagóg lenni, de azért vegyük észre, hogy a stirlingi rendőr

  • Nem lőtt helyben tarkón;
  • Nem vette el a rendszámomat;
  • Nem kérte el a jogosítványforgalmiszemélyit, hogy utána a fél fizetésemre megbüntessen, amiért nincs izzókészletem (van izzókészletem, de csak bürokráciából, a kocsim izzóját csak szervizben lehet cserélni, mert szét kell hozzá szedni, nonszensz);
  • Bájos, de jól érezhető akcentusom és az idegen rendszámtáblám ellenére nem üvöltötte az arcomba, hogy “A MI ORSZÁGUNKBAN A BEVÁNDORLÓKNAK ÉPPEN ÚGY BE KELL TARTANIA A TÖRVÉNYEINKET, SATÖBBI”, sőt, semmilyen célzást nem tett arra, hogy bevándorló lennék, és ezért lennék hülyébb, gonoszabb, rossz oldali kormányúbb, akármi.

Ezzel szorosan összefügg egyébként, hogy nekem nagyon tetszik a miénknél valamivel felvilágosultabb országokban alkalmazott dekadens hozzáállás, miszerint első alkalommal inkább csak figyelmeztetnek, hátha nem megrögzött bűnőző vagy, csak tájékozatlan, figyelmetlen, esetleg nő. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy az is nagyon tetszik, hogy Angliában pár száz méterenként fel van nyilazva a kétszer egysávos utak választóvonala, hogy légyszi, menj már vissza a saját sávodba, mi azon az oldalon közlekedünk, köszi, illetve az egysávos utakon rendszeres időközönként megjelennek olyan táblák, hogy “A frusztráció baleseteket okoz, kérjük, engedje el az előzni akarókat”, és erre lehetőségeket is biztosítanak. Nem beszélve arról a hihetetlen könnyítésről a magyar állapotokhoz képest, hogy rendesen fel vannak festve a sávok, és nem kell harmadíziglen odaszületni ahhoz, hogy tudd, honnan lehet jobbra kanyarodni.

frustration1

Azt már csak zárójelben jegyezném meg, hogy az útfelbontásoknál, amennyiben erre lehetőség van, a munkaidő végén félreállnak a gépekkel, és kihúzzák az út szélére a kis narancssárga kúpokat és az ideiglenes jelzőlámpákat, hogy mindkét irányba lehessen közlekedni. Reggel meg visszarakják, annak ellenére, hogy ez konkrét fizikai munka, és így kevésbé döglik meg a szomszéd tehene.

Mindegy, szóval Stirlingen ezek után még végigszaladtunk (Stirlic miatt konzekvensen fonetikusan ejtettük), tényleg bájos egy kisváros, a William Wallace (Mel Gibson) emlékművet mindenképpen érdemes lett volna közelebbről megnézni, aki látta, mesélje el, ha már mi idén nyáron sem jutottunk el oda, mert szorított az idő.

* Utána direkt figyeltem, de ők sem állnak meg, ha nem jön senki.
Reklámok

3 thoughts on “a rendőri túlkapásokról stirlingben

  1. Zsuzsi

    Ha helyi rendszamod lett volna es ferfi lennel, akkor nem allit meg. Amig az europai rendszamu balkormanyost vezettem rendszeresen megallitottak (ugyanazt az autot vezetve a ferjemet sosem), amiota rendes angol autot vezetek, soha nem allitott meg rendor. Kocsogok (13 ev utan mar nem tartom hu de nagy dolognak, h civilizaltan bannak velem mindenhol, bar emlekszem meg a sokkra, amikor idekerultem, de azota irattam at kocsit, fizettem sok adot meg jartam az egeszsegugyben es a felsooktatasban is, az az alig 10km-es csatorna fenyevekre tavolit el minket nem csak Mao-tol, de Europa sok reszetol is altalaban), nemelyik tenyleg csak a kulfoldo nokon birja a frusztracioit kielni.

  2. brainoiz

    Egyszer közel egy hete töltöttem Stirlingben, de a Wallace-emlékművet sohasem láttam, mert mindig _még_ vagy _már_ zárva volt. A vár pedig belülről is impozáns.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s