Végül azért sikerült elérnünk a dunkerque-i kompot, és a késésünknek hála, két óra helyett csak egyet kellett várnunk, amíg Calais-ben dúltak a harcok. Utána sajnos kikötni sem hagytak minket azonnal a Calaisben dúló harcok miatt, úgyhogy megittam egy kávét és egy kólát, majd az asztalra dőlve aludtam (helyi idő szerint) este tizenegyig, amikor végre kiszabadultunk.

Dover fehér sziklái egyébként sötétben is lenyűgözőek voltak, de az első öt perc eufóriája után már csak az érdekelt, hogy még aznap éjjel le kell vezetnem 230 mérföldet a rossz oldalon Birminghambe, ahol a szállásunk volt, másnap meg még dolgoznom is kell. Mivel nagyrészt autópályán mentünk, ahol elég nehéz irányt váltani, a rossz oldal nem igazán okozott problémát (bár kétszer véletlenül lekanyarodtam másfelé az automatikus balra tartás miatt), viszont minden körforgalomnál röhögnöm kellett, mert eszembe jutott, hogy “nézzétek, ott a Big Ben!” (amúgy a körforgalmak tényleg elmebetegek, pláne, ha az ember a fél kezében a GPS-be tartott telefonját egyensúlyozva navigál. Annyit mondanék, hogy több helyen közlekedési lámpa működik a (rossz irányban haladó) körforgalom kijáratánál). Mindegy, hajnali háromra megérkeztünk valahogy anélkül, hogy bárkit összetörtünk volna.

Birmingham minden bizonnyal egy elevenen nyüzsgő, dinamikus, egyszerre ódon és modern brit város, tele kulturális programokkal és szórakozási lehetőségekkel, de azalatt a pár nap alatt, amíg ott voltam, leginkább dolgoznom kellett (előre is), és így csak a helyi Subwaybe, a helyi antikváriumba és a helyi kocsmába jutottam el, ahol végül nem adtak kávét, viszont lefotóztam, hogy Tolkien és az öccse, Hilary (aki minden bizonnyal szintén Tolkien volt, csak nem JRR), erre jártak iskolába:

Tolkien ugyanis errefelé (a szuburbán jellegű Moseleyben) töltötte gyermekéveit, és állítólag a Moseley Bogban (láp) bolyongva kapott ihletet a Megyéhez (azt, hogy az öccse eközben mit csinált, nem lehet tudni). Természetesen a bogba is eljutottam, szerencsére nem hagytak ott, valahogy így néz ki:

Mindazt maradéktalanul teljesíti, amit egy lápos, irodalmilag inspiratív erdőtől elvár az ember.

Ha már az inspiratív dolgoknál tartunk, Birmingham ezen kívül csak arról marad emlékezetes, hogy ott döntöttem el, hogy soha többé nem költözöm ideiglenesen sem barátaim, ismerőseim és üzletfeleim lakásába megfelelő lélektani felkészülés nélkül, többek között ugyanis ez várt, amikor leültem a vécére:

Mindenesetre pár nap munka után nekiindultunk, hogy Edinburghban, a Loch Nessnél és Skye szigetén is dolgozzunk egy kicsit, maradjanak velünk.