If you don’t turn your life into a story, you just become a part of someone else’s story

Az univerzum, mióta sokat emlegetem, totálisan vérszemet kapott. Mucinak ugye sokáig kerestem/tünk iskolát, egy éve frászban vagyok ettől (hosszú, de ahova be vagyunk jelentve, oda több okból sem akarom), erre elkezdte nyomni a transzparenseket az orrom alá egy olyan iskolával kapcsolatban, ahova a távolság miatt nem akartam, viszont (a) ha odaköltöznék, szép helyen lennénk, és aránylag közel az apjához, (b) szimpatikus hozzáállású iskolának tűnik, (c) nem fizetős, és be tudunk jelentkezni a környékre, (d) ez már tényleg túlzás, de erősen nyelvi iskola (nekem fontos) és mat-logos első is indul (Muci jó benne). Most mit tehetnék, de tényleg.

Közben kicsit régebben lefordítottam (többek között) Amanda Shrink: Skizoid lepkegyűjtők c. pszichológiás könyvét (a szerző nevét és a címet a titoktartás miatt megváltoztattam), és ezzel párhuzamosan sorban olvasom a Sophie Hannah-kat (lélektani krimisorozat, mindegyikben szerepel egy-egy valamilyen szempontból zakkant nő, megy ugyanannak a rendőrkapitányságnak a munkatársai, főszerepben Benedict Cumberbatch), és a soron következőben mindenkiről az jutott eszembe, hogy na ez is egy skizoid lepkegyűjtő, és röhögtem is magamon, hogy ennyire csőlátó tudok lenni egy fordítástól, majd elolvastam a SH köszönetnyilvánítását, amelyben többek között megjegyzi, hogy milyen sokat segített neki az írásban Amanda Shrink: Skizoid lepkegyűjtők c. könyve.

Utána nekiláttam a következőnek a vonatpótlón, és annak rögtön az elején van egy olyan rész, hogy a főszereplő egy fiatal lányt megpróbál rábeszélni, hogy ne chipset egyen, hanem szendvicset, és miközben olvastam, mögöttem a nagymama a kisunokáját próbálta rábeszélni, hogy ne chipset egyen, hanem szendvicset, itt le is raktam egy kicsit a könyvet, és gyanakodva körbenéztem, hogy figyelnek-e (a gyermek végül banánt evett, a könyvben nem volt banán, úgyhogy megnyugodva folytattam). (Amúgy én már azt sem értem, hogy a vonaton miért kötelező mindig enni, de a tíz perces VONATPÓTLÓN???)

Tegnap pedig elutaltam a járulékokat, majd felmentem a facebookra, ahol értesültem a halálhírről. Én nem számoltam meg, hogy hány korongvilágos könyvben szerepel a death and taxes szólás, de tippem szerint minden másodikban.

Szóval nem tudom, hogy másnak mennyire folyik össze a könyvekkel (filmekkel, sorozatokkal) az élete, de nekem néha elég nehéz meghúznom a határt.

Advertisements

4 thoughts on “If you don’t turn your life into a story, you just become a part of someone else’s story

  1. tanárvéni

    muszáj elolvason azt a könyvsorozatot, amiben cumberbatch a főszereplő!! mondhatjuk úgy is, benedict cumberbatch az én ryan goslingom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s