friday night and the lights are low

Az úgy volt, hogy az L.* az IKEA közepén hívott vissza, úgyhogy lelassítottam egy kicsit, félreálltam, és közöltem vele, hogy csak azért hívtam, mert neki akartam először elmondani, és nem akartam, hogy az internetről tudja meg**, hogy [hatásszünet] megvettem a cipőt.

Bár igazából sokkal korábban volt az úgy. Egyrészt pár bejegyzéssel ezelőtt itt is megemlítettem, hogy kinéztünk az L.-lel egy cipőt nekem (akkor, amikor a H&M közepén közölte velem, hogy nem méltó hozzám olyan ruhadarab, amelynek nem borítja minden négyzetcentiméterét flitter), másrészt azt még nem említettem, Hogy Hermionével váratlanul és meglepetésszerűen elkezdtünk falat mászni (mi is nagyon megdöbbentünk). Ez utóbbit egyébként azért nem említettem, mert az volt a terv, hogy egyszer csak az derül ki mintegy mellékesen, hogy tudunk falat mászni, könnyedén, miképp a szirteken szökellő kecses, ködös tekintetű gazellák, de egyre inkább úgy érzem, hogy ezt csak nyugdíjaskorunk felé fogjuk elérni, amkor már alig marad élő facebookos ismerősünk, és senki nem fog megdöbbenni.

Mindenesetre múltkor valamelyik teremben azt mondta a teremgazda, hogy szerinte nekünk még nincs szükségünk mászócipőre, nyomhatjuk sima tornacipőben is, nekem pedig a gyerek leadása és a(z esti) munka között volt még egy kis szabadidőm, úgyhogy bementem az Árkádba cipőt nézni, és akkor eszembe jutott, amit az L.-lel csodáltunk, és azt mondtam magamnak, hogy oké, megnézem, de biztosan elfogyott már, vagy nem árazták le, erre pont egy utolsó darab volt, pont a méretemben, pont leárazva, úgy éreztem, mintha az Univerzum üvöltve nyomná a transzparenseit az arcomba (és ha transzparenseket nyomnak az arcomba, én reflexből veszek egy cipőt). Csak annyit mondok, hogy miközben büszkén próbálgattam, és járás közben színes ledek villogtak az orrán (amúgy rohadt fáradt voltam, úgyhogy nem fordítottam energiát arra, hogy magyarázkodjak az eladóknak, nekem ez tetszik, és kész), szóval közben odagyűlt körém két kislány, és kórusban üvöltötték, hogy nekik is ilyen kell, én pedig megértően mosolyogtam rájuk, miközben arra gondoltam, hogy a djágaszág cak az eném szerencsére nem a méretük. A következő célkitűzésem amúgy a vászonszárú irodai gumicsizma, csak úgy mondom.

Mindenesetre közben eszembe jutott, hogy van otthon két tornacipőm is, amiket nem hordtam, csak nagyon le voltak árazva (a magassarkú tornacipőmet például hordtam), és majd kipróbálom azokat, viszont akkor, ugrottam egy merészet logikailag, megérdemlek végre egy normális teásbögrét, így kerültem az IKEÁ-ba. Mostanában ilyen puritanizálós időszakom van, volt például három fél evőeszközkészletem, teljes viszont egy sem, úgyhogy nagyon gondolkoztam azon, hogy ki kéne dobni az egészet (csúnyák voltak), és venni egy normálisat, csak ez pazarlásnak tűnt a fejemben, viszont ebben a lélektani pillanatban kaptam a szüleimtől névnapomra egy bőven elég Butlers-utalványt (oké, a transzparensek hatására néha villát is szoktam venni). És ugyanez van a bögrékkel, van ötezer bögrém, de maximum két decisek, és utálom kerülgetni őket, az egyetlen, amit használok, az Isoldétől örökölt starbuck’s-os thermopohár, de abból mégsem kínálhatom a brit királynőt szükség esetén, szóval nekem csak két bögre kell, de azok legyenek jók.

Szóval ott álltam az IKEÁ-ban a bögréknél, és a fülemmel az L.-t hallgattam, aki éppen a szememre hányta, hogy múltkor elaludtam, mielőtt felhívtam volna, és ezért ő inkább magába fojtott mindent, és nem mondta el senkinek, erre még bólogattam is, hogy igen, a gondolatok és érzések elfojtása minden szaktekintély szerint rendkívül hatékony és egészséges problémamegoldási módszer, mire az L. joviális hangnemben közölte velem, hogy de amikor majd ebből baj lesz, az az én hibám lesz, ugye tudom, amire csak helyeselni tudtam, hogy az adott körülmények között teljesen természetesnek tartom, ha az egész életét arra teszi fel, hogy nemes bosszút álljon rajtam a tönkretételével, amiért nem hívtam fel. Mindeközben arról is tájékoztattam, hogy mennyire gyűlölöm, amikor teáscsészéhez nincs csészealj, majd találtam megfelelő csészealjat, még az ára is oké volt, de ahhoz sajnos csésze is tartozott, én pedig nem vagyok hajlandó több másfél decis csészét hazavinni.

Ezzel párhuzamosan arra is kapacitáltam az L.-t, hogy jöjjön velünk holnap falat mászni, nem volt kedvem hosszú körökhöz, ezért rögtön a leghatásosabb érvemet vettem elő, miszerint a falmászás minden nőnek jó alakot csinál, nézze csak meg Hermione rólunk készült képeit a facebookon****, mire azt mondta, hogy már látta őket, külön szűrője van az ilyen képekre. Ekkor észrevettem, hogy van pont olyan mintás szalvéta, mint a JÄMNT bögre, csak inverzben, és spontán közöltem is az L.-lel, hogy én annyira imádok az IKEÁ-ban lenni, érzem, ahogy sorban robbannak fel bennem az örömhormonok, és beraktam egy szintén kék-fehér mintás PROMENAD léghajós tányért is a bevásárlótáskámba (a brit királynőnek egy szava se lehet) mire ő elfeledkezett a vendettáról, és megdicsért, hogy jó velem beszélgetni, majd belekezdett valami zavaros történetbe arról, hogy én sietek-e haza, és arról, hogy ő még megy csapatni a fiúkkal, úgyhogy felszólítottam, hogy gyorsan térjen a lényegre, mert nekem most az edényalátétekkel kell foglalkoznom, ha már a svédek nem használnak terítőt. Az L. ekkor összefoglalta, hogy szívesen enne velem, de utána mennie kell mulatni, mire felajánlottam, hogy ha eljön enni, elszállítom utána mulatni, csak akkor tegye már le, és jöjjön, bár azt még elmondtam neki, hogy találtam megfelelő méretű terítőnek való méterárut is, csak félek, hogy egy kicsit túl matchy-matchy lesz, mert pont olyan mintájú, mint a bögre, de egyszer élünk.

Szóval mindezek után rendesen megérkezett az L., rendesen végignézte, ahogy eszem, majd együtt nem sikerült kijutnunk az objektumból, de félreálltam, és megpróbáltam érvényesíteni a parkolójegyemet. Az első automata nem fogadta el  egyik papírpénzemet sem, a másodiknak pedig beolvasás közben eltűnt a lézercsíkja, és ahogy körbenéztem, az összes többi gépé is, nagyon hátborzongató volt, szinte vártam a zombikat, de végül nem jöttek. Mindenesetre így nem tudtam parkolójegyet fizetni, azt viszont láttuk, hogy így is fennakadnak emberek a sorompón, úgyhogy mondtam az L.-nek, hogy most kapaszkodjon, mert kislisszolok egy másik kocsi mögött, amire az L. azt mondta, hogy úgysem fog sikerülni*****. Ennek ellenére kislisszoltam, amire az L. közölte velem, hogy egy gengszter vagyok (pozitív értelemben)******.

Végül a Rákóczi-Akácfa sarkán fejeztük be a dolgot, ahol kiraktam az L.-t, de előtte még egymás szavába vágva elmondtuk még csak ezt meg csak azt, és igazából szerintem mindketten tök szívesen maradtunk volna, csak az L. komformista, és nálam előbb megunta, hogy minden második autó levillog bennünket, mert megnehezítjük a kanyarodási szándékát (I didn’t choose the thug life, the thug life chose me). Úgyhogy végül nem derült ki, jön-e holnap mászó nőket nézni, de az életbe mindig kell egy kis titokzatosság.

Ja, a cipőt itt lehet megtekinteni kék villanás közben. Élőben szebb, csak nem volt kedvem a vakut állítgatni.

* Jajmár, hát persze, hogy nem járunk, vagy ilyesmi.
** Erről egyébként egy való életben megtörtént beszélgetésem jut eszembe:
Nemén: Te jó ég, és szerinted mit fog szólni szegény X, ha megtudja, hogy Y-nal kavarsz?***
Én: De honnan tudná meg?
Nemén: Miért, szerinted én képes vagyok egy ilyen fontos hírt nem elpletykálni neki?
*** Nem, semmi megcsalás vagy becsapás vagy ilyesmi nem volt a sztoriban, hosszú.
**** Mondjuk nekem ez a kedvenc képem, van ez a tök kedves pillanat, amikor valamelyikünk fent van, és lenéz a másikra, hogy menne le, és ahelyett, hogy csak egymásra nézünk és bólintanánk, mint a profik, mindig diszkréten végigüvöltjük azt a párbeszédet, hogy kb. “mehetek?” “mi van? lejössz?” “igen, mehetek?” “gyere” “mi?” “gyere!”, komolyan, mintha bármi mást is akarhatna közölni az, aki odafent van, mondjuk azt, hogy ő inkább a kanti esztétika híve, mint a hegelié, vagy hogy valahogy soha nem szerette a levendula illatát.
***** Patriarchális társadalmunkban az élet minden területén észlelhető a nők ítélő- és teljesítőképességét illető alapvető, mélyen bevésődött bizalmatlanság a férfiak részéről.
****** Patriarchális társadalmunk azért alapvetően teljesítményközpontú, és a kiemelkedő bravúrokat a szexizmuson is felülemelkedve elismeréssel honorálja.
Advertisements

7 thoughts on “friday night and the lights are low

  1. sdfssdfsdf

    ez a cipo pont olyan, mint az iden keszult, netflix-es Unbreakable Kimmy Schimdt c. sorozatban, szerintem erzed a trendeket

      1. sdfsdfsdf

        allitolag olyan, mint a 30 rock (kabe ugyanazok az emberek csinaltak). vicces, vidam, es sotet a kozepe (agymoso vilagvege-kultuszbol szabadult a foszereplo, es azert retro-villogos az izlese, mert mielott elraboltak es lenyomtak a bunkerbe, meg az volt divatban.)

  2. yrupe

    Láttalak a Spiderben és örültem, hogy a kedvenc bloggerem űzi a kedvenc sportomat (autogramot nem mertem kérni)
    Egyébként pedig a mászás is olyan, hogy rendszeres gyakorlással egyre jobban megy
    (míly meglepő)
    És érdemes technikákat tanulni tanártól vagy youtube-ról meg menni igazi sziklára

  3. Berni

    Nemtom a profik hogyan csinálják, de mi Zsófival mindig úgy jelezzük egymásnak, hogy le akarunk jönni, hogy a lefelé kinyújtott kezünk mutatóujjával lefelé mutogatunk kétszer, így még lenézni sem kell :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s