I went to the doctor and guess what he told me

Az van, hogy hólyaghurutom van, ami általában el szokott múlni a tőzegáfonyától meg az orvosi medveszőlőlevél-teától, most viszont nem, az üzemorvost két napja nem találom, és ez felzaklatott, úgyhogy ebben a módosult tudatállapotban felmerült bennem, hogy megpróbálkozom a helyi háziorvossal (az utóbbi kábé tíz évben egyszer mentem háziorvoshoz, amikor a terheskönyvembe kellett a pecsét, és az nagyon ügyesen bepecsételte nekem a dolgot, valószínűleg ez az emlék ködösítette el a józan ítélőképességemet).

Szóval szépen kikerestem, hogy ki van a legközelebb, és felhívtam, hogy időpontot kérjek, amivel sikerült teljesen megdöbbentenem az asszisztenst (bár utána tisztáztuk, hogy igen, pesti vagyok), és végül kiegyeztünk abban, hogy menjek a hivatalos rendelési idő első órájában, mert a doktor úr utána már nem szokott bent lenni (?).

Mindegy, kivártam az előttem (és a rendelési idő előtt, biztosra mentek) érkezett hat embert, majd szembesültem azzal, hogy a doktor úr egy olyan antibiotikumot ír fel nekem, amit az elmúlt tíz évben nem szoktak, mert szétszedi az ember gyomrát, meg minden. Amikor ezt megemlítettem, és konstruktív javaslatokat is tettem (nem az intereneten olvastam dolgokat, hanem tudom, mi szokott segíteni), azt mondta, hogy az drága, és vegyem be tejjel, ha a gyomrom miatt aggódom. Namármost nekem van egy enyhe tejfehérje-allergiám, ami általában nem okoz gondot, de ha amúgy is bizonytalan a gyomrom, akkor kivesz belőlem még egy lapáttal, de amikor ezt is szóba hoztam, akkor láttam a doktor úr szemében, hogy ne hisztizzek már ilyen hülyeségekkel, mint a new age-es tejfehérje-allergia, örüljek, hogy olcsó gyógyszert írt fel, és egyébként meg egyszerűen haljak meg a természetes kiválasztódás által, ha nem bírom azt az antibiotikumot, ami Marika néninek hatvan éve jó, és még házi sütit is szokott hozni hálából (láttam), de mondani csak annyit mondott mintegy végszóként, hogy ne hajtsam össze a papírt (felírta egy cetlire az asszisztensnek, hogy milyen receptet adjon, az összehajtástól valószínűleg kimegy belőle a mágia).

Na mindegy, az a lényeg, hogy valószínűleg mégsem fogok meghalni, mert írtam egy kétségbeesett levelet az üzemorvosnak (kérem, válaszoljon, különben öngyilkos leszek), aki visszaírt, hogy szabin van, de menjünk el ebédelni, és addigra vált ki nekem gyógyszert (oké, ez a másik véglet, de valahol azért mégis szimpatikusabb).

Advertisements

8 thoughts on “I went to the doctor and guess what he told me

  1. hermione

    Tőzegáfonyát én is szedtem, de orvos kollégáim felvilágosítottak, hogy az megelőzésre jó, akut problémára nemigen. Medveszőlőlevél igen. Honeymoon cystitis? :)

  2. lucia Szerző

    Elektre: ja, a Monural tényleg jó, csak amikor, hogy is fogalmazzak, fennáll az egymást viszontfertőzés lehetősége két ember között, akkor inkább a kúraszerű dolgokat preferálom, nem az ilyen egytablettásakat :)

    1. Opportunista altruista

      A zéró toleranciát eddig más kontextusban hallottam…, de ennek megítélése azért minimum kétesélyes. Közgazdaságtani szempontból ugyanis fontos a cégek átláthatósága, de nem biztos, hogy ezt Samuelson és tsai a fürdőkádra és a fürdő falaira specifikálták volna, pedig nem rossz gondolat… viszont a témára rákanyarodva eme vargabetűből kikecmeregve kibökném a munkahelyi szempontból (is) hasznos ülőfürdő megoldást, nem reklámként, de nekem nagyon bejött, mégpedig ez:
      http://www.comfydesk.com.tr/
      és onnantól kanóc nélkül is lehet dolgozni, miközben gyógyul az egyed (fejlődése során). Jacuzzi rulez. Kedves kolléganőd személyesen is látta az exemplárt, hazai forgalmazót sajnos nem ismerek – még.
      Az orvosi részhez volnának szösszeneteim, de amíg el nem ítélnek jogerősen sok orvost hazánkban elkövetett (De igen, van ilyen.) műhibáikért, amíg valaki (pedig de igenis megértem) 25 évig mazochista hitgyakorlóként jár megalázó újságpapíros lásd korábbi komment és* helyzetekbe, addig szerintem nincs esély az orvosi diploma más diplomával/kkal… való összemérésére. Igen, ma vannak olyan szakmák, amik rohadtul túlértékeltek, vagy éppen nem megbecsültek, ez van. Szóval, amíg társadalmi oldalról az értéktelent és a túlértékelt egyaránt megbocsátóan kezeljük…, addig is van remény?
      * egyszer átadtam egy kétmilliós fénymásolót, (vigyáztunk rá, durván sok kiló, második emelet, szintbeállítva, stb, nem akarom részletezni) amire a tulaj (tulaj, áh.. hivatali elnök) kezéből letéve rádobta a zsírtól átizzadt paprikás szalonnával bélelt újságpapírt, (gy.k. kevés pont vízszintes hely van egy lapadagolós fénymásolón, a planparalell síküveglap szintezés után viszont sajnos éppen az…) és ott írta alá a számlámat, és azóta nekem ott nem érkeznek be az ajánlataim, tekintve, hogy a következő kérdésre nem tudtam kellőképpen korrekt választ adni: Mitől ilyen foltos ez a sz*r másolat???

  3. Elektra

    Van egy Monural nevű egy adagos antibiotikum kifejezetten húgyúti fertőzésekre, kíméletes, ámde hatékony. Én erre szoktam célozgatni a körzetinél. Ill van egy csak az USÁ-ban over-the-counter beszerezhető Algopyrin hatóanyagú cucc, Uristat, amit ugyan csak fájdalomcsillapítónak szoktak adni, de szerintem el is mulasztja sok folyadékkal kombinálva. Amerikából hazalátogató barátokat lehet vele zaklatni.

    Tudom, nem én vagyok az orvos, és teljesen igazad van a második szösszenetben is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s