rendezői változat (tell me babe where did I go wrong)

Szóval az előzővel igazából arra akartam kilyukadni, hogy ez így nekem alapvetően inkább vicces, mint tragikus, de vannak emberek (ők is magyarok, itt élnek közöttünk, stb), akiknek nincs választásuk, mert mondjuk nincsenek orvos barátaik vagy ismerőseik, és egyébként sem érnének rá velük ebédelni, meg egyáltalán, azért könyvkötők lettek, és nem orvosok, hogy ne nekik kelljen azon gondolkozniuk, hogy melyik antibiotikum mit csinál.

Úgyhogy bár nem vagyok egy kritikátlan Meskó Bertalan-rajongó, de minden erkölcsi támogatásom az övé, amiért és ahogyan az orvos-beteg kommunikáció reformját propagálja (mármint azt, hogy ez egy kétoldalú kommunikáció legyen, az orvos és a páciens közösen hozzák meg a döntéseket, a betegeknek (és az orvosoknak is) álljon rendelkezésére megbízható internetes forrás a betegségeikkel kapcsolatban, stb). Ismerem azt az érvet, hogy de hát a pénzhiány, amire mondhatnám, hogy én spec mennyi tébét fizetek be havonta, de nem mondom, egyrészt, mert tudom, hogy annak egy része a társadalmi szolidaritásra megy, másrészt meg mert ez nagyrészt nem pénzkérdés.

Van ugye az üzemorvosunk, aki a Schrödinger üzemorvosa, mert csak akkor lehet megtudni, hogy bent van-e, ha megnézi az ember, semmi egyéb információból nem lehet kikövetkeztetni (legutóbb valami hajnali kettőkor találtam a szobájában, de nem kérdeztem semmit, csak szivélyes magatartásommal éreztettem vele, hogy helyeslem a benttartózkodását), viszont mindig mindent megbeszél velem a kórságaimmal kapcsolatban, és most nem mélylélektani elemzésekre gondolok a torokfájásom és a gyermekkori traumáim összefüggéséről, hanem elmondja nagyjából öt mondatban, hogy szerinte mi bajom van, mit tud erre felírni előnyökkel-hátrányokkal, tekintetbe veszi, hogy dolgozni fogok-e vagy hétvége jön, megkérdezi, hogy hogy van a gyerek, és mindezzel egyrészt ad nekem egy jó értelemben vett felelősségérzetet (ha részt veszek a gyógyszerrel kapcsolatos döntési folyamatban, akkor sokkal nagyobb eséllyel váltom ki és szedem be, mintha csak mágikus pirulák lennének), másrészt azzal, ahogy velem beszél (mint egy felnőtt emberrel, tehát úgy, ahogy normális lenne, csak az állami egészségügyben nem megszokott), eleve felére csökkenti a stresszhormonjaimat ahelyett, hogy megduplázná.

Viszont ha bemegyek egy rendelőbe (amit részben az én járulékaimból tartanak fenn), és nem hajlandóak időpontot adni, azzal azt kommunikálják felém, hogy az én időm meg diszkomfortom kevesebbet ér, mint az orvosé (akit az én járulékaimból fizetnek, igen, így tizenkettedike felé ez mindig fájó pont), és ezzel, meg a bizonytalanságban tartással belekényszerítik az (eleve kiszolgáltatott helyzetben lévő) embert egy [büntetésben lévő gyerek] – [szülő] kontextusba, ahonnan már annak is örül, ha nem köpik le kapásból. És tisztában vagyok azzal, hogy az orvosok hány éven át tanulnak keményen, és mekkora felelősség van a vállukon, stb, és meg is érdemlik, hogy tiszteletben tartsam az enyémet jóval meghaladó tudásukat, illetve betartsam velük szemben a kulturált emberi viselkedés szabályait, ugyanakkor én is (mindenki mással együtt) megérdemlem, hogy velük egyenrangú felnőtt emberként kezeljenek, ne hozzanak kínos helyzetbe*, és tekintettel legyenek az elszállt drágagyógyszer-mániámra meg a tejfehérje-allergiámra, még akkor is, ha véletlenül pizsamában sétálok át a rendelőbe (de tényleg nem látszik rajta, hogy pizsama, engem is ez tévesztett meg, miközben elhagytam az otthonomat).

És igazából a süti / hálapénz dolog sem zavar, amennyiben nincs hatással a szolgáltatás minőségére (és a szolgáltatásba nem tartozik bele, hogy szélesen mosolyogjanak rám, vagy a gyerekről kérdezzenek, az extra), sőt, ezeknek a dolgoknak lehet egy kis mágikus ereje is (áldozunk a nagy fehér istennek, cserébe meggyógyít), de ne legyen már elvárt, vagy kötelező.

Szóval nagyjából ez az az öt dolog, amivel engem rá lehetne bírni, hogy rendeltetésszerűen használjam a háziorvosi hálózatot (és ne ügyeletekre essek be, ha végképp halálomon vagyok):

  1. Időpont. És nem tör rám a katatón roham, ha csúszás van, előfordul az ilyen, de az időpontra hívás annak a jele, hogy legalább megpróbálták a lehető legkevésbé kényelmetlenné tenni számomra a helyzetet.
  2. Egyértelmű tájékoztatás a szabályokról. Mikor lehet bemenni (ne kelljen háromnegyed órát várni a csukott ajtó előtt, miközben bent azt hiszik, hogy nincs kint senki), kabátot-táskát be kell-e vinni / nem szabad bevinni, tényleges rendelési idő, és az összes többi olyan apró Íratlan szokás, ami mindenhol máshogy van, és aminek a megszegéséért lekezelően ráförmednek az emberre.
  3. Tájékoztatás. Pár mondatban mondja már el az orvos, hogy mi bajom van és hogy mik az opciók. És ne csak nekem, hanem Marika néninek is. Szerintem nem veszélyezteti a nemzetbiztonságot, ha megtudom, hogy vírusos torokgyulladásom van-e, vagy bakteriális felsőlégúti fertőzésem. És mondjon még két mondatot arról, hogy a közérzetem mitől lenne jobb (tüneti kezelés).
  4. Tanúsítson velem szemben egy két idegen között alapértelmezettnek vehető udvariasságot (ahogyan én is vele szemben). Virág a születésnapomon. Visszaköszönés. Sértő megjegyzések mellőzése. Artikulált szóképzés.
  5. Ez már tényleg csak extra, viszont meglepően sokat segíthet: bármilyen apró kedvesség. Mosolyogva hellyel kínálás. Elnézéskérés, ha csúszás van. Milyen csinos a pizsamája, hölgyem. Akármi, ami kizökkenti a hangulatot egy kicsit abból az alaphelyzetből, amelyet egy kopott műanyag székekkel telerakott, világoszöld csempés váró képes tizenhárom másodperc alatt generálni, miközben az ember görcsösen összeszorított combokkal inkább meghal, minthogy rendeltetésszerűen használja a rendkívül gyanús mellékhelyiséget, ahol nincs vécépapír.

És ez igazából nem sok (ez lenne normális), nem pénzkérdés, és a szabad háziorvos-választás óta mindent kivetett volna magából a rendszer, ami nem ez, ha minden beteg lenne annyira hisztis, mint én tudatosan jutalmazna a választásával, és nem úgy lenne vele, hogy végül is jó ez, legalább nem ütött meg, és egyébként is, én kérdezek mindig hülyeségeket, mi közöm hozzá.

(Oké, de álmodozni azért lehet).

 

* Ehhez azért szerintem egy normális körülmények között felnőtt átlagembernek nem kellene külön pszichológiai képzés, vagy bármi ilyesmi.

Reklámok

23 thoughts on “rendezői változat (tell me babe where did I go wrong)

  1. sulemia

    1. az időpont rendszer sem fenékig tejfel, sok beteg amiatt van felháborodva, meg értetlenkedik hogy ha neki be kell tartani akkor “az orvosnak mért nem”, egy csomóan meg jönnek két órával előbb mert épp erre jártak, vagy 5-125 perc késéssel különböző okora hivatkozva, vagy egyáltalán nem, és nem is szólnak, csak akkor jelennek meg amikor észreveszik hogy elfogyott a gyógyszerük, vagy felbukkannak csak úgy, mondjuk 2-8 év kihagyás után, amikor szintén csak úgy szó nélkül eltűntek (“már jól voltam, nem kellett a gyógyszer”), hogy most sürgősen nagyon rosszul vannak és elvárják hogy azonnal fogadjuk (amiben az a nehéz hogy ahhoz hogy eldöntsem hogy tényleg van-e annyira rosszul hogy sürgősen el kell látni, már be kell hívni, vagyis elveszi az időt az időpontosok közül). Ez a másik oldal, de a beteg oldalon is lecsapódik abban a formában hogy elég kiszámíthatatlan hogy mennyit kell várni, és azt mennyire zsúfolt/kényelmes körülmények között. Meg hát azt szerintem sehol nem lehet megoldani hogy időpontra lehessen jönni aznap vagy másnap. Az időpont rendszer szükségszerűen korlátozza a kapacitást, ezért eléggé kitolódhat hogy mikorra van üres (nálam mostanában kb egy hónap- ezt cisztitisszel nyilván nem lehetne kivárni), ha sürgős marad az hogy jöjjön a rendelés végén és várjon. De azért szerintem is jobb az előjegyzés mint a betegek random beesése mindezzel együtt, az orvos oldalról is. (Ha nem is háziorvosi rendelőről van szó- a beteganyag nagyjából egyezik)
    2. mindig vigyél be mindent, az orvosi rendelők egyáltalán nem megbízhatatók lopás szempontból- inkább szúrjanak le érte.
    (ja és máskor szólhatsz nekem is ha ilyen van, én is a monuralt szeretem, bár van hogy kétszer is beveszem egymás után. de nekem lehet célozgatni is hogy mit írjak fel.)

  2. Cajsa W.

    A barátnőm (pedagógus) elkapta a rühességet egy tanítványától (2014!!!). Amikor elment az orvoshoz, mivel viszketni kezdett, az orvos közölte vele, hogy “idegi alapon van”, kvázi hisztis bolond, és nem csinált vele semmit.
    Ugyanez a doki közölte az élet küzdelmeiben megtört, rákkal küzdő apámmal, hogy “maga tönkrement ember.” Elképzelni sem tudja, hogy mennyi fájdalmat okozott ezzel neki.
    No comment.

    Tisztelem azt, aki reméli, lesz ebben változás, de nem lesz könnyű, mert itt intézményesült ez a hozzáállás.

    Ez az egész orvososdi egy vallás: van a klérus (=orvosok), körmenet (=nagyvizit), beavatottság tudat, latin nyelv, miseruha (fehér köpeny sztetoszkóppal) stb. Talán jön majd egy reformátor, akit nem küldenek máglyára.

  3. wendy

    hatalmas mázlim van és örökké hálás leszek, hogy nekem a világ legrendesebb, legkedvesebb, legfigyelmesebb háziorvosa jutott, bármit meg lehet beszélni vele, segít, tanácsot ad, kikéri a véleményemet…, szóval tényleg mintha nem is ebben az országban történne…a múltkor összefutottunk az utcán és kicsit fújt a szél, én nyitott pólóban voltam és szívből aggódva nézett rám: “Dehát kint van az egész nyaka! Gyorsan vegyen fel egy sálat! Nehogy meghűljön!”

  4. adele1014

    Ja, ezt próbálják csak előadni Norvégiában! De ott nyilván kiderül, hogy ugye-ugye, tudják hogy kell szólni egy beteghez, és nem, nem a pénz miatt, hanem ott aki nem tanúsít emberséget, azt nem tűrik meg!

  5. adele1014

    Na orvosékkal tele van a tököm. Anyósomék ismeretségében van (volt) néhány. Ha bármi betegségről, életmódról, gyógyszerről esett szó, átmentek tudálékosba, még ki is húzták magukat, ahogy fensőbbségesen osztották az észt. Ismétlem: barátok! Néha eszembe jut, hogy a többség azért ment orvosnak, hogy kicsit istennek érezhesse magát, mert akkora az igénye erre. (Nem is véletlen az orvos dinasztiák kialakulása – adott volt egy fajta viselkedésminta, amit csak úgy volt lehetséges követni, ha dokinak áll valaki.)
    Hálapénz: azért sem kapsz semmit, láttam, hogy szarták le a haldokló apósom, pedig mi pénzt oda nem hordtak anyósomék!
    Kivétel: hát alig-alig. Gyerekorvosi ügyelet: mi a bajod öcsi?

  6. ladybird

    Lucia, tényleg nincs szabad orvosválasztás, csak elméletben. Én kétoldali arcüreggyulladást köszönhetek a háziorvosomnak, aki indításképpen az asszisztenssel karöltve lecseszett (15 perc várakozás után bekopogtam, mert zéró beteg volt, viszont zárt ajtók) majd nem volt hajlandó megvizsgálni, csak a rendelő túlsó végéből vetett rám egy pillantást (nehogy megfertőzzem a bacikkal) végül közölte, hogy lázcsillapító a patikában vény nélkül is kapható, alászolgája, jöhet a következő. Pont hosszú hétvége jött, családlátogatást terveztem vidéken, másnapra már kikelni se nagyon bírtam az ágyból, az ügyelet írt fel antibiotikumot. Ugyanabban a rendelőben 4 másik orvos rendel, az egyik hosszas győzködés után volt hajlandó átvenni, de ő is nagyon hümmögött, hogy tele van betegekkel és nem tud bevállalni, meg persze védte a mundér becsületét. De itt is szereztem már kellemes emlékeket, mint amikor azért csesznek le, “mert túl hangosan köhögsz és attól még nem fogsz hamarabb bekerülni”. Magyar egészségügy.

    1. Nagy Márta

      Mi pedig már nem is megyünk orvoshoz,megoldjuk úgy,mint régen a szegények.
      Gyógyteákat iszunk,és-imádkozunk. Mindig meggyógyulunk,és nincs ez az egész rémes rendelősdi.A drága gyógyszereket elvből sem veszem meg! Meg nem arra van a pénzünk.
      Az Isten pedig még soha nem szidott le, hogy miért zavarom,stb.Sőt! A Legjobb Orvos!!!
      A legbensőségesebben meg tudom beszélni, a legaprólékosabb dolgokat is, és nem esik nehezére figyelni rám. Csak hála kell, -a pénzt odaadhatom másra!
      Üdv: amárti

  7. szoszkeboszi

    A szabad orvosválasztásról annyit, hogy a kerületbe költözvén kerestem egy választott(!) háziorvost, ahova gyakorlatilag bekönyörögtem magam – igazából az juttatott be, hogy mondtam, hogy terhes vagyok, szóval kéne -, időpontra hívós rendszer volt, meg viszonylag a 21. századnak megfelelő logisztika, faja rendelő meg minden. Örülés.
    Pár hónap múlva kiderült, hogy a 2015-től életbe lépő változások miatt (http://www.pestmegyei-hirhatar.hu/hir/viszlat-doki-bucsut-inthetunk-haziorvosunknak-is) a doktornő úgy döntött, hogy jött egy jó lehetőség más területről, bezárja inkább most a praxist, 2015 helyett. Nem TEK-es, csak épp a legnagyobb betegállománya volt a kerületben, vajh miért.
    Táppénzes papírért már beállítottam a TEK-es orvosi rendelőbe, ahonnan szívük szerint elküldtek volna, csakhát az a fránya lakcímkártyám… Azóta sem találkoztam az orvossal, a recepciós szaladgált be a papírjaimért hetekig.
    Szóval én annyira nem értem ezt a rendszert, ha valakinek nincs Területi Ellátási Kötelezettsége, csukja be a boltot, míg a Kötelezően Ellátó Orvos csak húzza a száját és muszájból fogad be beteget. Sőt, a Kötelezően Ellátó jelző nélkül is morbid: Orvos muszájból fogad be beteget. Ha nyűg neki a sok páciens, a francokért megy orvosnak?!

  8. Asszem (@Asszem)

    Életem első diabetológusánál vagyok, bemegyünk, leültet egy sarokba, szoba másik végében odaül a számtógéphez, elkéri a leleteimet és elkezdi pötyögni a számtógépbe. Öt perc kínos csend. Közben azon gondolkozom, hogy az általános iskola 8 évfolyamába mindenképp bele kéne valamikor venni a tízujjas vakon gépelést, három hónap alatt megtanulható, lám a főorvos úrnak is mennyire jól jött volna a kétujjas pötyögés helyett. Öt perc múlva egy “ajjaj” felkiáltással átmegy a másik szobába. Ez kész, nekem csengettek, leizzadok. Visszajön, kiderült a hiba, nem annak a kórháznak a körzetébe tartozom. Miért oda mentem, kapom a kérdést. Mert ezt ajánlották mondom, de már megbántam (teszem hozzá magamban). Ebben az oldott hangulatban ment a beszélgetés további része, mivel elvileg olyan orvosról lenne szó, aki életem végéig kezelni fog, soha többet nem mentem vissza.

    A kommunikáció ingyen van.

  9. K. Éva

    Milyen szabad háziorvos választásról van szó? Én 25 év után hagytam ott a háziorvosomat, aki minden alkalommal, amikor megjelentem nála – egy évben pontosan négyszer, receptfelírás alkalmával, tehát nem terheltem túl a rendszert, azt hiszem… -, újságot olvasott, és azt soha nem tette le a kezéből. A szemkontaktus felvételére a 25 év alatt egyetlen egyszer volt eset, amikor megkérdezte, hol dolgozom, és én megmondtam. Az volt az arcára írva: hű, ez tévés? Azt is leszarom. Na, de amikor a 23 éves fiamnak azt merte mondani, hogy “nekem végül is tök mindegy, maga milyen gyógyszert szed”, akkor azt hiszem, valami legmélyen elpattant bennem, és ott hagytam a vérbe. De azt egyáltalán nem állíthatnám, hogy ez könnyű volt, kizárólag protekcióval sikerült találnom a kerületben másik háziorvost, aki átvett. És ő is úgy kezdte, hogy “ez nekem elég kínos, mert a Sz. doktor nagyon rendes volt hozzám néhány éve – úristen, mi történhetett Sz. doktorral azokban az időkben, hogy ez megesett vele? -, és nem szívesen veszek át tőle beteget éppen ezért.” És volt ezt megelőzően két sikertelen kísérletem az orvosváltásra, amikor konkrétan megmondták a szemembe a kiszemelt doktorok, hogy márpedig holló a hollónak ugyebár. úgyhogy ne álmodjak arról, hogy a kerületben bárki is átvesz. Ennyi.

  10. Turchi

    Az én háziorvosom nagyon rendes. De…3-4 órát várok míg bekerülök. Akkor ír 2-3 beutalót különböző helyekre, ahová minimum az egyikből 2 hónap múlva akarnak fogadni, a másik helyen pedig csinálnak egy vizeletvizsgálatot, (urológia), amit a házorvos is megtehetett volna. Ha netán hasi UH kell ami előtt ne egyek, ne igyak több órán keresztül, akkor délután 2-re akarnak időpontot adni, majd hosszas küzdés után kiegyezünk egy 10 órai időpontban, mert ugye volt ám üres hely. Ha van pénzünk akkor maszekhoz megyünk, ha sürgős akkor maszekhoz megyünk, minden más esetben sztk, mert nincs banki költségvetése a családnak.

  11. isolde

    Ó, hát tartunk nekik (az orvostanhallgatóknak) tök jó pszichológiai képzést, először másodévben, majd negyedévben, egy-egy szemesztert arról, hogyan kell normálisan beszélni, dehát halottnak a csók.

  12. excsiperke

    Sokáig nem találkoztam a régi háziorvosommal és akkor még csak összehúztam a szemöldököm, amikor a császármetszés hegére megkérdezte, hogy ez mi. Mondtam, akkor meg azt kérdezte: “Nem tudta volna normálisan megszülni azt a gyereket?! Minek hisztizett?!” Aztán, amikor elmeséltem neki, hogy a 28. héten sürgősségi császárom volt és szerencsére mindketten élünk, akkor elintézte annyival, hogy “Ja?”. És akkor még mindig nem váltottam, csak amikor 4 évvel később gyakorlatilag megölte az apámat, aki folyamatosan járt hozzá, hogy nem jól van, itt fáj, ott fáj és a boncolásnál kiderült, hogy vastagbél rákja volt, ami kb 6 évvel korábban alakult ki és senki nem diagnosztizálta, még a proktológiáról is hazaküldték negatív lelettel. A patológus mondta, hogy pereljek. Attól apám már nem lesz jobban.
    Az új dokim fiatalabb mint én, 3 gyereke van és megkérdezi, hogy hogy állok hozzá X gyógyszerhez. Időpontot is ad és ha felhívom telefonon a receptet is megírja előre, rendelési idő előtt pár perccel pedig kiadja az asszisztense ugyanúgy, mint a laborbeutalót.
    De azt még mindig nem írta ki rendelő ajtajára, hogy ha Mari néni bepofátlankodik az előtt, akinek időpontja volt, akkor miután kijött kurva gyorsan húzzon haza és ne maradjon ott a Józsi bácsinak udvarolni…

    1. aaolvas

      bármiféle negatív hangnem nélkül, és örülve, hogy jól vagytok a császár után, azért megjegyezném, hogy a császáros hegről senki nem szopja ki elsőre a kisujjából, hogy az mitől van, még egy orvos sem. nekem például petefészek-eltávolításom volt (tökéletesen ugyanolyan hegem van, mintha császároztak volna), és tőlem is mindig megkérdezik. nem húzom fel a szemöldököm. amúgy meg egy fasz volt, és megérdemelne két pofont a megjegyzéséért minimum.

      1. excsiperke

        Teljesen igazad van a heget illetően, csak 9 év múltán még mindig úgy felhúzom magam, hogy rosszul fogalmaztam, a szemöldökfelhúzás a “hiszti”-nek szólt.

  13. lucia Szerző

    neeev:
    1. Nem írtam, hogy alaposan felkészültem, mondjuk a betegségemet nem felejtettem itthon, meg vittem a TAJ-kártyámat, paprikasprét (benne maradt a retikülömben), pezsgőt (szintén), és figyelembe véve, hogy hajnali 8-kor indultam (úgy, h előzőleg hajnali kettőkor értem haza), értékeljük a maga helyén azt is, hogy azért FEL VOLTAM ÖLTÖZVE.

    De azért további betekintést engednék a pizsamás aktus sajátos körülményeibe: én általában nem szoktam pizsamában aludni (máris többet megtudtunk rólam, mint akartunk), ezért eleve rossz a pizsamafelismerő képességem (magamon). Most azért aludtam pizsamában, hogy ne fázzon még meg a vesém is pluszban (ne menjen rá fel könnyebben a fertőzés). Ez a konkrét pizsama úgy néz ki, hogy kék vászon rövidnadrág, rá egy egyszínű, fehér pántos trikó, arra pedig egy kék-fehér csíkos, mikiegeres, bővebb atléta. Szalonpizsama. Nem egyértelműsíti magát. A határokon egyensúlyoz.

    A reggelem úgy nézett ki, hogy gyorsan lezuhanyoztam meg minden, pisilés közben sikoltoztam, majd automatikusan visszavettem a pizsamát, és beszárítottam a hajam. Sminkeltem (a fürdőszobatükörben csak nyaktól felfelé látszom). Megfelelő színű cipőt választottam a pizsamanadrághoz. Miközben a testem látszólag összeszedetten, céltudatosan és fókuszáltan végezte a dolgát, lelkemben mindazoknak a zavart, értetlen világfájdalma dúlt, akik pár óra alvás után kénytelenek körzeti rendelőbe menni, nem pedig azoknak a kipihent, kiegyensúlyozott személyiségeknek a derűs flow-ja, akik jódolgukban olyan kérdésekre is tudnak gondolatban időt szánni, hogy hová tart az emberiség, az öröklődés-e a fontosabb, vagy a környezeti hatások, kvantumjellegű volt-e az ősrobbanás, és ők maguk pizsamát viselnek-e.

    Remélem, így már valamennyire érthetőbb ez a dolog.

    2. Igen, többször előfordult már, hogy gondolatokat láttam bele másokba, és ez végzetes tévútra vezetett.

    3. Nemtom, a testsúly nem jelent semmit, attól, hogy nem bírnak ellenállni a szénhidrátnak, még lehetnek tisztában azzal, hogy egészségügyileg káros (mittomén, ínszalagszakadással is el lehet magyarázni a tenisz szabályait, az ütőtartást meg a technikákat). A webbetegezés tényleg kínos, miért nem keresel egy megbízhatóbbnak tűnő háziorvost?

    1. Tarhonyakártevő

      Engem ezen a ponton – nagyjából ismerve a készletedet – nagyon érdekelne, hogy milyen a pizsamához megfelelő cipő?

  14. neeev

    1. (tonképpen az előzőhöz) Az hogy van, hogy előkészülsz a vadkeleti kalandra a lakóhely szerint illetékes háziorvossal, majd oda sem figyelve nempizsamában mész? (Tapasztalatom szerint, amit én kifejezetten nem pizsamásnak gondolok, az 10-ből 8 másnak egyértelműen pizsama.) Nem figyelsz oda arra, amire alaposan felkészülsz?

    2. Azért az igen fejlett mentalista képességeket feltételez, amennyit te belelátsz egy egyszerű bamba tekintetbe. (Azt maga csak úgy érzi, kollegina.)

    3. Az én háziorvosnőm és asszisztensnőjének átlagéletkora 30 év, átlagtestsúlya 110 kiló. Ők mit tanácsolhatnak nekem hitelesen? Amióta megláttam, hogy az agyrázkódás késői tüneteinek firtatására a webbeteg.hu-t kezdte olvasni, azóta kizárólag csak olyan receptekért megyek le hozzájuk, amelyeket szakorvos írt föl. (Ilyen tapasztalatokhoz nem kell feltétlenül hátrafele korcsolyázni…) (Agnus figyelmébe ajánlom, hogy az “asszisztensnőjének” szót “asszistennőjének” gépeltem először…)

  15. norico

    en is nagyon like. a teljesseg kedveert en belevennem meg, hogy kezzel irt receptek, velemenyezesek, jegyzetek, satöbbi eseteben csak es kizarolag OLVASHATO nyomtatott betüket szabad hasznalni. az EKG vonalra emlekeztetö irkafirkaert a kisfiamat kibasszak az altalanosbol. akkor tudjanak mar az ilyen tanult emberek normalisan irni.

  16. lucia Szerző

    Audrey: jó, de pont azért írtam meg ezt a bejegyzést is, annak ellenére, hogy nem szeretem a tutimegmondást, mert ha sokan sok helyen olvassák vagy hallják, hogy ez így nem normális és nem jó, akkor talán szöget üt a fejükbe, és lassan lesz valami változás.

  17. Audrey

    LIKE. De sajnos a többség kiszolgáltatva érzi magát, meg ezt szokta meg normálisnak, ami van, így nincs nyomás az orvosokon, hogy valami más kultúrával próbálkozzanak. Én meg hisztis p**a vagyok, amikor átmegyek egy másik felnőtt vagy gyerek háziorvoshoz. Legalábbis annak néznek. És amíg a növények vannak többen, ez nem is fog változni :-(

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s