a megpróbáltatásaimról

Az egész azzal kezdődött, hogy égve hagytam a kocsiban a villanyt egy plakátmagányban ázó éjjelen, mert részben a határidőimmel voltam elfoglalva, részben azzal, hogy minél gyorsabban minél több rettenetes dolgot sikerüljön összeszednem Münchenről (it’s a dirty job, but somebody’s gotta do it) annak indoklása végett, hogy miért ne költözzön a pasim Münchenbe (illetve ha mégis, akkor én miért nem fogok odamenni). Mindeközben nőtt a hajam.

Ennek eredményeképpen kiderült, hogy Münchenben aránylag gyakran meghalnak emberek, és élnek pedofilok, továbbá sikerült lemerülnie az indítómotor kisakkujának, és ezekre csak azt a problémamegoldási módszert találtam, hogy felhívom a rendszergazdát, ő majd elintézi. Ő azt javasolta, hogy hívjak egy taxist, aki bebikázza, ami teljesen jó ötlet volt, viszont egyrészt Münchenben továbbra is dúl a pedofília, másrészt bikázás közben kisült valami az elektronikában, úgyhogy beadtam a kocsit szervizbe, és bejelentkeztem fodrászhoz.

Az első szervizben annyit sikerült elérniük, hogy menjen az autó, viszont ehhez ki kellett iktatniuk a kormányszögjeladót*, és egy csomó elektronikus cucc is megszűnt, amelyek közül a legfájóbb a központi zár volt, de például a cédélejátszó sem ment, meg a szent kvarcóra is elmúlt (a kipörgésgátló hibajelzése nem zavart ennyire). Szenvedéseimet csak az tudja elképzelni, akivel előfordult már olyan, hogy nem tudta útközben megnézni a pontos időt.

Itt feladtam az elveimet, és elvittem az autót a hivatalos márkaszervizbe, de ez két napos sztorinak ígérkezett, úgyhogy tájékoztattam a rendszergazdát, hogy nála alszom majd. Ennek egészen addig örült, amíg meg nem érkeztem, enni nem kértem, és kompenzálásként el nem kezdtem szórakoztatni bájos, szellemes stílusomban (előre készültem), ennek ellenére, amikor felhívtak a hivatalos márkaszervizből azzal, hogy a problémát részben meg tudják oldani, viszont részben nem, és keressek valakit, aki ért hozzá (amire én közöltem, hogy hát ezért mentem hozzájuk, de ajánljanak valakit, mire azt felelték, hogy hát Magyarországon nem ismernek ilyet, lehet, hogy mégis ki kéne mennem Münchenbe), szóval ekkor a rendszergazda keresett valakit, aki nagy valószínűséggel ért hozzá (egyrészt autószerelő, másrészt ért a külföldi Prius-fórumok olvasásához, amit eddig nekem kellett több ponton elvégeznem a szerelők helyett), mindeközben a szemem előtt boldoggá tette a Mensa elnökét, utasított, hogy írásban támogassam a jövőbeni jelölését, majd beosztotta, hogy a szintén nála alvó másik nővel másnap reggel melyikünk veheti igénybe melyik másfél órát a fürdőszobájában.

(A rendszergazda-rajongó olvasóimnak egyébként érdekes trivia lehet, hogy amikor másnap reggel kerestem nála a fogkefémet, akkor nyugtáztam, hogy itt egyáltalán nem működne a fogkefeszámlálásos női módszer a magánéletre vonatkozó következtetések levonására, mert csak a fő displayre négy darab van kirakva, kicsit hátrébb meg további tizennégy. Ez a tizennégy egyébként mágikus szám lehet nála, mert tusfürdőből is ennyi fajtája van, és akkor csodálkozik, ha nők másfél órát töltenek a fürdőszobájában).

Szóval másnap reggel evés közben mindezek ellenére hosszú előadást tartott nekem arról, mennyire fontos a szerelem egy kapcsolatban, majd elbocsátott fodrászhoz. A fodrászomat rögtön megkérdeztem, nem ismer-e Toyota-szerelőt, aki ért a Prius elektronikájához (már több mindenféle szakembert kiszervezett hozzám), mire egyrészt felhívta a Toyota-szerelő apósát, másrészt tett egy megjegyzést, hogy milyen jó volt aznap motorral menni munkába, amire én azzal a megjegyzéssel reagáltam (éppen a rendszergazdán edződtem egy napja), hogy ja, azt hittem, hogy az a cuki fehér robogó a ház előtt egy kislányé. Ennek ellenére nem ütött le, hanem megkérdezett, hogy mégis, mit várok egy női fodrásztól, majd (megjegyezném, egy nagydarab, férfias, másik szakmáját illetően gépész pasiról van szó, akinek az a hétvégi szórakozás, hogy betont kever, és összedob egy garázst időnként) a kisujját eltartva, affektálva, Márk, a női fodrász stílusában előadott nekem egy egyszemélyes standup comedyt arról, hogy hogyan kell nekem kocsibeállót csinálni és vízvezetéket szerelni (mert közben áttértünk a többi problémámra), közben néha belevágott a hajamba, én meg röhögve kávéztam, szóval már megérte odamenni.

Ezután elmentem a kocsiért, ahol nagyon kedvesek voltak, de ismét elmagyarázták, hogy a kormányszögjeladóval ők nem tudnak mit csinálni, és emiatt most kénytelen vagyok kivenni a kulcsom a zsebemből az ajtó kicsippantásához, mint a mező vadjai, szóval ha valaki tud olyat, aki ért a Prius kormányszögjeladójához, vagy kocsibeálló csíkot képes csinálni gyeprácsból (30 cm ásás, murvával feltöltés, tömörítés gyeprács lerakása, fizetek, mint a katonatiszt), vagy ilyesmi, az tájékoztasson légyszi.

* Update: a kormányszögjeladó nevéhez híven egy olyan eszköz, amely tájékoztat engem arról, hogy hány fokos szögben tekertem el a kormányt. Mivel én sok mindent kibírok (aludtam sátorban -10°C fokban, mentem kirándulni autistákkal, teljes estéket töltöttem ex-Bright szóviccei közelében (nem egyszerre)), úgy érzem, ennek a funkciónak a hiányán túl tudnám tenni magam, még ha ez azt is jelentené, hogy folyamatos bizonytalanságban kellene élnem a kormány tekeredési szögét illetően, viszont az a baj, hogy a Priusban valamiért az okoskulcsok felismerése is ehhez a berendezéshez kapcsolódik (tehát az a rész, h ne kelljen gombokat nyomogatni a kulcsomon, hanem észrevegye a kocsi a közelségemet, és nyissa nekem ettől az ajtót, meg indítsa a motort), és azt hiszem, itt húzom meg a határt az elfogadható életkörülményeket illetően.

Advertisements

14 thoughts on “a megpróbáltatásaimról

  1. chiara

    Aha, azt hiszem, most elpattant bennem valami. :-) Tegnap például nézegettem a coursera.org-on egy Human Computer Interaction Class archiv előadását, és mikor odaért, hogy a design célja lehet pl. hogy az autó kinyitásához és elindításához ne kelljen elővenni a slusszkulcsot, akkor arra gondoltam, hogy milyen egy sci-fi-dolog már ez… Most csak egy kis kárörvendés tud vigasztalni, hogy ha viszont egyszer elromlik a kulcsérzékelő csoda, akkor dől a rendszer egy része, javítani meg felemészt némi kapcsolati vagy anyagi tőkét. És itt morzsolnék el még pár könnyet a ’89 végén forgalomba helyezett és tavaly bontóba leadott Ford Escortért, aminek az egyik slusszkulcsa annyira kopott volt, hogy egyik téli idény után, amíg meg nem találtam a pótslusszkulcsot, csak a csomagtartón át tudtam bejutni a kormányhoz. Mondjuk a szerelő netkapcsolat nélkül felvetette, hogy ez a kulcs rosszul néz ki, nincs-e másik, és megkerestem.

  2. am

    Lucia, valszeg enyim autóban is van kormányszögjeladó, vagy bármi, ami ezt a kulcsos dolgot csinálja (Yaris egyébként), és lassan esedékes az éves szerviz, majd rákérdezek, hogy értenek-e hozzá (szerintem rávágják, hogy igen). ToyotaSuper, ahova én járok.

  3. léci

    “a kormányszögjeladó nevéhez híven egy olyan eszköz, amely tájékoztat engem arról, hogy hány fokos szögben tekertem el a kormányt.”
    te összekevered a kormányküllőt a kormányszög-jeladóval. a hosszabbik nevű a menetstabilizáló elektronikát (ABS, ESP és társai) tájékoztatja arról, hogy merre áll a kormány, valójában hogy milyen szögben áll a kerék. mert az elektronika agya azt feltételezi, hogy te tekered a kormányt, és azt is evidenciának tartja, hogy arra és annyira fordítod el, amerre menni akarsz. és ha az autó nem követi a kerék által meghatározott ívet, akkor az elektronika beavatkozik a fékezésbe, motorvezérlésbe, továbbá sms-t ír apukádnak, hogy legközelebb a kocsikulcsot zárja el előled, ne a pisztolyt.

  4. montag

    Jelzem, az ilyen autó kész halálcsapda lesz, amikor eljő a zombiapokalipszis, és eléggé Darwin-díjas dolog azért meghalni a zombik karmai között, mert nem indult az autó, amiért nem működött az elektromos ablakemelő jobb alsó pöckének az apjafasza. (Miközben én és a családom vidáman választunk egyet a férjem Wartburg-flottájából egy járgányt, és már indulunk is.) Szerezz be valami öntöttvas ruszki járgányt vész esetére.

  5. kéknyuul

    Münchenben óriási parkok vannak, tavakkal, ahol lehet bringázni a munkába, én is meglepődem. Valamint van a Deutsches Muzeum ami komoly érdeklődésre tarthat számot. Műszaki! És tudományos! Mellesleg mindig rettegtem a túl okos autóktól.

    1. lucia Szerző

      a kormányszögjeladó nevéhez híven egy olyan eszköz, amely tájékoztat engem arról, hogy hány fokos szögben tekertem el a kormányt. mivel én sok mindent kibírok (aludtam sátorban -10°C fokban, mentem kirándulni autistákkal, teljes estéket töltöttem ex-Bright és szóviccei közelében (nem egyszerre)), úgy érzem, ennek a funkciónak a hiányán túl tudnám tenni magam, még ha ez azt is jelentené, hogy folyamatos bizonytalanságban kellene élnem a kormány tekeredési szögét illetően, viszont az a baj, hogy a Priusban valamiért az okoskulcsok felismerése is ehhez a berendezéshez kapcsolódik (tehát az a rész, h ne kelljen gombokat nyomogatni a kulcsomon, hanem észrevegye a kocsi a közelségét, és nyissa nekem ettől az ajtót, meg indítsa a motort).

      1. Norik

        Te Lucia, én idegbajt kapnék, ha mindig beindulna az autó, amikor kinyitom, hogy kivegyem a gyerek bentfelejtett játékát vagy betegyem teszem azt, a szelektíves szatyrot, amit majd később el akarok vinni stb. …

        1. lucia Szerző

          ja, az nem úgy van, hogy magától beindul, hanem meg kell nyomni hozzá egy gombot, viszont nem elő kell kotorni a kulcsot, bedugni a megfelelő helyre, ÉS megnyomni a gombot, hanem csak megnyomni a gombot.

          (a nyitással ugyanez, hozzá kell nyúlni a kilincshez, és kinyitni, csak a kulcsot nem kell előszedni hozzá).

          1. anita

            Szinten igy, es ez remek(pedig ez csak egy renault)! En attol örulök meg, amikor a taskam bugyraiban kell a kulcsot keresgelnem valami miatt.

      2. Dr. Morcz

        Én kapásból azt mondtam volna, hogy a kormányszögjeladó azt mutatja meg, hogy Viktorék pontosan mennyire és milyen irányban térnek el a mértékadó nyugati demokráciákban megszokott iránytól, de ez a túl sok polblog-olvasástól lehet.
        Viszont nekünk olyan autónk van, amit a kulcson levő központizár-nyitóval is csak akkor tudunk kinyitni, ha a nyitó megnyomása közben elfordítjuk az ajtózárban a slusszkulcsot, szerintem ez az igazi foolproof megoldás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s