and I scatter them into the sea

Megdöbbentő módon, ahhoz képest, hogy életem egyik legkeményebb hete áll mögöttem, más szempontokból meg egészen jó volt. A kocsimat, amelyet múlt szombatra ígért a szerviz, ma kaptam meg (“két autószerelő kórházba került, és behoztak egy céges flottát”, mentegetőzött a főnök, lehet, hogy átnevezem Carrie-re, mármint az autót), a legközelebbi tömegközlekedési csomópont három kilométerre van tőlem, megbüntetett a Vas megyei rendőrkapitányság (bár soha életemben nem jártam Vas megyében, eddig azt sem tudtam, hol van), a munkaadóim nem fizetnek (öten szimultán, ami azért aggályos a szervizköltségeket is tekintve), a szigetre egyetlen este jutottam ki, akkor sem találtam meg brainoizt, mert pont akkor valamiért letiltották egyszer csak a kimenő mindenemet a telefonon (másnap reggelre jó volt), és azon kaptam magam, hogy valahogy mintha összeköltöztem volna egy pasival (átmeneti állapot).

Ez a helyzet abban kumulálódott, amikor valamelyik délután-este tűsarkú cipőben indultam gyalog hazafelé a tömegközlekedéstől, ridikülömben egy ólomkristály hamutartóval, egy tömör fém zenélős dobozzal, amelybe az van vésve, hogy “eredményes és áldozatkész pártmunkájáért”, és halott családtagjaimtól származó identitásommal (a gyökereimről csak annyit, hogy megfelelő részének prezentálása után simán bevennének a legszélsőségesebb munkásmozgalmi kommunista egyesületbe, alkalmazna a jobbik szóvívőnek, és mindeközben a gyereket is simán felvennék a Lauder Javnéba), de legalább így is utánam fütyültek két autóból (az ember örüljön annak, amit kap).

És mindeközben szerintem az ivóvízbe is keverhettek valamit, mert az ún. férfiak folyamatosan hisztiztek még az átlagosnál érthetetlenebb okokból is (nem csak velem), ennek következménye a mai párbeszéd:

én: Legalább te ne sértődj meg rám most, én nem tudom, mi van, de egész héten próbáltam mindenkivel a lehető legmegértőbb és kedvesebb lenni, erre rámcsapják a kommunikációs felületeket azzal, hogy nem elég a bajuk, de még én is megalázom őket.
nemén: Hát bazmeg, lucia, tudod te, milyen megalázó, amikor te kedves vagy? Ha kedves akarsz lenni, legyél kedves az ágyban, bár te csak olyanokat szeretsz, akik nem érdemlik meg.
én: Ööö, szerintem most ugorjunk.
nemén: Úgy érted, a tizedikről?

Reklámok

8 thoughts on “and I scatter them into the sea

  1. bluemoon

    Sőt, év végétől Vásárosnaményből is lehet majd ilyeneket kapni, mert ott lesz a másik a hely, ahonnan a közigazgatási bírságokat kiszabják a gyanútlan gyorshajtókra. :)

  2. zsoltu

    Lucia, ha nem lenne elhamarkodott ilyet mondani, és nem félnék a következmények kiszámíthatatlanságától, valamint ha egyedül élnék, most azt mondanám, legyél a feleségem. Ne, ebből tényleg ne gondold, hogy minden mindegy, hanem sőt!

      1. zsoltu

        Azt hiszem, melletted nem lehet unatkozni. Márpedig az együttélés halála az unalom. Minden más megbocsátható, megtanulható, megszokható. Az unalom, egymás idejének fecsérlése nem.

  3. D.

    Mindenkit a Vas Megyei RK büntet meg, mert onnan intézik a közlekedési bírságokat az egész országban. Csak hogy egy rejtéllyel kevesebb legyen.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s