a lányról

Szóval tegnap az L.-lel* végre megnézhettük a Lányt élőben, és nagyon cuki, már teljesen elfelejtettem, hogy milyen kicsi egy ilyen kisbaba (és itt szeretném tisztázni, hogy korához képest teljesen normál méretű, csak fiatal, vagy hogy mondják a kicsit PC módon), meg azt is elfelejtettem, milyen vékony ilyenkor még a bőrük, meg a babaillatot, mindent.

Amikor megkérdeztem, mit vigyünk, arra az volt a válasz, hogy “csokit” (Isolde), ill. “szalonnát, a gyerek azt szereti” (Ex-Bright), úgyhogy mindenesetre jóelőre beszereztem egy faji hovatartozását illetően kétes, markolászhatós plüss kenguru/egér keveréket (sállal)**, az soha nem vész kárba. A vizit előtt pedig bementünk a Culinarisba, ahol az L. a húsos pultnál (az ilyen hatvan napig biosziklán szárított portugál sonkáknál, meg ilyesmi) fesztelenül megkérdezte, hogy van-e szalonna (volt, pfff), és ezzel az én hősöm lett ő.

És aztán végre megfoghattuk a gyermeket, akit szerintem valami modellügynökségtől béreltek arra a pár órára, mert mindenhol ragyogó rend volt és tisztaság, a szülők teljesen koherensen és szellemesen*** beszélgettek velünk, és a gyerekkel kapcsolatos műveleteket úgy végezték, mint a tévéreklámokban a fejfájáscsillapító bevétele utáni részekben (a négykezes fürdetés konkrétan olyan volt, mint a kerékcsere a forma 1-en), úgyhogy majdnem ott ragadtunk végleg, mint egy boldog, nagy család része, csak akkor kaptunk észbe, amikor kiderült, hogy mindjárt nem érünk oda időben a Bors gasztrobárba, pedig utána még meg kell néznünk az egyik új Ryan Goslingot, meg gyereket kell csinálnunk****.

Ja, és azt nem is mondtam, hogy a Lány arcokat is tud vágni, meg félmosolyt csinálni, meg minden, és hason emeli a fejét,

* Nem, még mindig nem járunk, vagy ilyesmi.
** Revenge of the so-called friends.
*** Igen, nevettünk a szóvicceken.
**** Tényleg nem járunk, vagy ilyesmi (csak annyira cuki volt a lány! Hormonok!), mondtam is az L.-nek, hogy megnyugtató, hogy ő legalább tutira nem érti félre ezt a dolgot, és nem gondolja a gyerektémából, hogy rózsacsokrot akarok, meg eljegyzést, mire valami olyasmit felelt erre reflektálva, hogy “néha annyira egy romantikus lovagnak érzem magam”.
Reklámok

6 thoughts on “a lányról

  1. Tarhonyakártevő

    Te és mondd, az L képes kihasználni azt a reklámot, amit csinálsz neki? Legalább rendesen, tucatjával vetik magukat a lába elé a nők?

    1. lucia Szerző

      ez egy másik L. (neki nincs gyereke), amúgy meg szerintem a jobbik nem fogadja el a “járás”-t legális családformának, de abban biztos vagyok, hogy ha összeházasodnánk, az nem csak az összes ismerősünket (minket is beleértve) lepné meg nagyon (nem beszélve a főbb egyházakról), hanem azt is elérnénk vele, hogy valóban ún. tisztességes családnak tekintsenek minket (még akkor is, ha alkoholistává és munkanélkülivé válnánk).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s