a lányról

Szóval tegnap az L.-lel* végre megnézhettük a Lányt élőben, és nagyon cuki, már teljesen elfelejtettem, hogy milyen kicsi egy ilyen kisbaba (és itt szeretném tisztázni, hogy korához képest teljesen normál méretű, csak fiatal, vagy hogy mondják a kicsit PC módon), meg azt is elfelejtettem, milyen vékony ilyenkor még a bőrük, meg a babaillatot, mindent.

Amikor megkérdeztem, mit vigyünk, arra az volt a válasz, hogy “csokit” (Isolde), ill. “szalonnát, a gyerek azt szereti” (Ex-Bright), úgyhogy mindenesetre jóelőre beszereztem egy faji hovatartozását illetően kétes, markolászhatós plüss kenguru/egér keveréket (sállal)**, az soha nem vész kárba. A vizit előtt pedig bementünk a Culinarisba, ahol az L. a húsos pultnál (az ilyen hatvan napig biosziklán szárított portugál sonkáknál, meg ilyesmi) fesztelenül megkérdezte, hogy van-e szalonna (volt, pfff), és ezzel az én hősöm lett ő.

És aztán végre megfoghattuk a gyermeket, akit szerintem valami modellügynökségtől béreltek arra a pár órára, mert mindenhol ragyogó rend volt és tisztaság, a szülők teljesen koherensen és szellemesen*** beszélgettek velünk, és a gyerekkel kapcsolatos műveleteket úgy végezték, mint a tévéreklámokban a fejfájáscsillapító bevétele utáni részekben (a négykezes fürdetés konkrétan olyan volt, mint a kerékcsere a forma 1-en), úgyhogy majdnem ott ragadtunk végleg, mint egy boldog, nagy család része, csak akkor kaptunk észbe, amikor kiderült, hogy mindjárt nem érünk oda időben a Bors gasztrobárba, pedig utána még meg kell néznünk az egyik új Ryan Goslingot, meg gyereket kell csinálnunk****.

Ja, és azt nem is mondtam, hogy a Lány arcokat is tud vágni, meg félmosolyt csinálni, meg minden, és hason emeli a fejét,

* Nem, még mindig nem járunk, vagy ilyesmi.
** Revenge of the so-called friends.
*** Igen, nevettünk a szóvicceken.
**** Tényleg nem járunk, vagy ilyesmi (csak annyira cuki volt a lány! Hormonok!), mondtam is az L.-nek, hogy megnyugtató, hogy ő legalább tutira nem érti félre ezt a dolgot, és nem gondolja a gyerektémából, hogy rózsacsokrot akarok, meg eljegyzést, mire valami olyasmit felelt erre reflektálva, hogy “néha annyira egy romantikus lovagnak érzem magam”.
Reklámok

6 thoughts on “a lányról

  1. Tarhonyakártevő

    Te és mondd, az L képes kihasználni azt a reklámot, amit csinálsz neki? Legalább rendesen, tucatjával vetik magukat a lába elé a nők?

    Kedvelés

    1. lucia Szerző

      ez egy másik L. (neki nincs gyereke), amúgy meg szerintem a jobbik nem fogadja el a “járás”-t legális családformának, de abban biztos vagyok, hogy ha összeházasodnánk, az nem csak az összes ismerősünket (minket is beleértve) lepné meg nagyon (nem beszélve a főbb egyházakról), hanem azt is elérnénk vele, hogy valóban ún. tisztességes családnak tekintsenek minket (még akkor is, ha alkoholistává és munkanélkülivé válnánk).

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s