– Te lucia, csak azért hívtalak, hogy van még húsz sikisi? – kérdezte a Mester.
– Már csak tizennyolc van – felelte a Tanítvány.
– Akkor írd ki nullára.
– Azért, mert a lét és a nemlét tulajdonképpen egy, és amíg ezt el nem fogadjuk, nem kerülhetünk közelebb az Univerzum megértéséhez, egyben a nem-megértés bölcsességéhez?
– Nem, azért, mert megveszem.
A Tanítvány megvilágosodott.
Reklámok
miközben néztem a Mestert, az jutott eszembe, mennyivel szebben nézhet ki így leírva a “tele van a hócipőm”…
Most, hogy mondod, szerintem megkérjük rá. Nálunk most amúgy is ez a hónap kandzsija.
Ilyen kalligráfia show-n voltam már egyszer, kábé 30 évvel ezelőtt Debrecenben. A Mester ihletett állapotban felmázolta az írásképet, a nem túl nagy tömeg zavartan nézte, gyér taps, majd amikor az emberek eloszlottak, kijött Jenő, a művelődési ház mindenese és pajszerrel szétbontotta az egészet, mert az anyaggal ugye el kellett számolni.