részlet időskori memoárjaimból

2013 tavaszának egyik éjjelén komoly változások álltak be életemben és világnézetemben – írta megemlékezéseiben. A 2013-as év sok szempontból viharosan kezdődött, én pedig csak hagytam sodortatni magam a forgószéllel. Férfiak* jártak hozzám, életerős, daliás férfiak, akik csodálatos dolgokat ígértek, azt, hogy felrakják a karnisaimat és a kültéri lámpámat**. Én hittem nekik. Úgy tűnt, csupa jót és szépet tartogat számomra a jövő, de a férfiak jöttek, megitták a háztartásban található alkoholokat, beszélgettek velem, majd nem rakták fel a karnisaimat (sem a kültéri lámpámat). Így utólag úgy érzem, erről valamilyen részben én is tehettem, talán nem megfelelően fejeztem ki igényeimet és vágyaimat, amikor azt mondtam, “hagyjuk már azokat a hülye karnisokat”.

Pár másodpercre felnézett, mintegy a távoli múltba révedt, majd folytatta.

A sorsdöntő éjszakán éjfél körül értem haza egy társasági eseményről, a pályaudvarról taxi vitt haza. Élesen emlékszem minden apró részletre. A kertben meglepetéssel konstatáltam, hogy nő a fű***, majd némi gondolkodás után arra jutottam, hogy ez így önmagában nem elég se blogbejegyzésre, se facebook-posztra, de még csak egy haikura se.

Az események innentől váratlanul felgyorsultak. Amikor elindultam az ajtó felé az autótól (amelyben reggel előrelátóan elhelyeztem a lakáskulcsomat), a sötétben (és tűsarkúban) megbotlottam valamelyik kőben, és elejtettem a lakáskulcsomat (a fűbe, ami megnőtt). Mindeközben diszkréten felsikoltottam, mert a fűben (ami megnőtt) valami kúszó hangokat adott. Ezek után következett életem egyik legnyomorúságosabb tíz perce, amíg meg nem találtam a kulcsomat (abban a fűben, melynek mélyén kúszott valami).

Mint oly sokan mások is teszik, a tragikus megpróbáltatások hatására én is átértékeltem az addigi életemet. Rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Változtatnom kell valamin. Fel kell raknom a kültéri lámpámat. Elvégre én is képes vagyok bármire, amire egy férfi, tűsarkúban, magas fűben, etc. Úgyhogy – részben az elfogyasztott alkoholmennyiség hatására – felvettem a fejlámpámat, lekapcsoltam a biztosítékokat, és kivittem a ház elé a háztartás legmagasabb állványát, a gumis nyelű csavarhúzót, a fázisceruzát és a kültéri lámpát.

És ekkor kellett szembesülnöm a kőkemény realitással, miszerint én soha nem leszek olyan magas, mint egy férfi****.

***

[Ugrás a fiktív múltba, 30 évvel korábban]

Feljegyzések a megfigyelők irattárából:
00:11: A célszemély hazaér, egyedül van. Nem megy be azonnal a kapun, valamiért sikoltozva térdel egy darabig a fűben.
00:17: A célszemély bemegy az objektumba.
00:32: Az objektum sötétbe borul, a wi-fi kapcsolat megszűnik.
00:34: A célszemély ismét kijön a házból, az ajtó előtt feláll egy emelvényre. Látszólag összefüggéstelen vulgáris kifejezéseket mond fennhangon (ld. 126. sz. hangfelvétel).
00:36: A célszemély az emelvénnyel együtt visszamegy a házba. A wi-fi kapcsolat helyreáll.
További megfigyelését javaslom.

 

* A barátaimnak hittem őket.

** Ha részletesen elmondom, hogyan kell.

*** Pedig ez azért tényleg döbbenetes, előző nap még azt nézegettem, hogy csak olyan bokamassagágú, halaszthatom még a fűnyírást, erre egy nap alatt már majdnem térdig ért. A természet csodái, vagy mi.

**** Öt centi hiányzott. Öt %&@%#4! centi.

Advertisements

12 thoughts on “részlet időskori memoárjaimból

  1. neeev

    Óda a karnishoz
    A családos férfi alapfeladata a karnis felszerelése. Súlyosabb esetben vadonatúj lakásban legeslegelőször.
    Kétféleképpen lehet felszerelni: a falra, vagy a mennyezetre.
    A fal a mennyezet közelében gyakran már nem is annyira fal, hanem átmenet a fal és a mennyezet között. A mennyezet a fal – utcai külső fal – közelében már nem is mindig pont olyan, mint a csillárnál: a szoba kellős közepén. Például ott kanyarodnak vissza a betonvasak monolit vasbeton födém esetében. Vagyis az utcai falnál kétszer akkora a vassűrűség a mennyezeten, mint máshol.
    Nomármost egy karnist minimum három tiplivel kell felrakni.
    A) Ha a falra kell, akkor ebből legalább egy vakra fut: egy nagy malterfoltba.
    B) Ha mennyezetre kell, akkor ebből egy biztosan vasba fut, azaz a király drága bosch ütvefúró-hegy visítva és füstölve büdösen totálkárossá válik.

    A karnison a lukak adottak. Tehát ha egy rossz helyre esik, akkor az esetleg addig kifúrt és jó lukakat újra kell fúrni. (Három helyett hat luk kerül a vadonatúj lakás mennyezetébe. Ebből legalább kettőnél kipattant egy akkora darab a falból/mennyezetből, amekkorát a karnis már nem fed el. Tehát még glettelni, gipszerlni is kell majd.)

    Az A) és B) estetek folyománya, hogy a szívás adott esetben többször megismétlődik.

    A férfiak egyszerűen utálnak karnist szerelni. Ha nem vallják be, akkor is. (Már csak azért és, mert minden egyes karnissal évtizedeken át rendszeresen ismétlődő függönyfelrakási és leszedési feladatoknak néznek elébe.)

    1. lucia Szerző

      a lyukak túlzott elszaporodását ravaszul kivédtem azzal, hogy fokozatmentesen állítható (teleszkópos) karnisokat vettem az ikeában, amelyekre ráadásul ott fog rá a karnistartó kampó, ahol akarom (túlbiztosítás). a vasbetonokat nem tudom, de legalább a villanyvezeték vonulási útvonalát igen.

  2. bluemoon

    Tán az lenne a megoldás, ha vennél egy magasabb létrát? Akkor nem kellene elhalasztani az esedékes éjszakai kültéri lámpa-felszerelést, ha már egyébként is megvan a munkához szükséges alkohol szint. Második megoldási javaslat, a lakásban kézközelben tartani egy diszkrét pálinkás üveget, ilyen alkalmakkor meghúzni, hogy az alkoholszint kellő mértékű legyen, hogy elmúljon a szerelési késztetés. Ld.“hagyjuk már azokat a hülye karnisokat”.
    Harmadik megoldási javaslat, a fejlámpát a kocsiba tenni a kulcs mellé.
    Negyedik megoldási javaslat, a kulcstartóra egy napelemes lámpácskát szerelni, és felkattintani mielőtt leejted a magas fűben.
    Ötödik megoldási javaslat, később hazamenni, amikor már világosodik… :)

  3. Robi

    Überlike.
    Mellékesen jegyezném meg, hogy a) az időtlen idők óta húzódó elméleti barterüzletben lámpafelrakást is vállalok ha gondolod, b) bár ez lehet, hogy súlyosbító körülmény, de soha nem iszom alkoholt…

  4. Wututu

    Mintha magamat látnám egyedülálló családiházas korszakomból. De én néha összeszedtem magam és leereszkedtem odáig, hogy tanácstalanul nézzek magas, erős férfiakra, mint gyenge nő, és olyankor azért volt olyan, hogy felraktak ezt-azt a falra.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s