about the gangster squad

Az L. még a múlt héten megkérdezte a telefonban, miközben szórakozottan valentin-napi képeket küldözgetett nekem, hogy nem akarom-e megnézni az új Ryan Goslingot (kék-e az ég? zöld-e a fű?), úgyhogy ma megnéztük, mert hát mit mondhattam volna erre.

Szóval, amikor megismerkedtünk, akkor még egyikünknek sem volt mobiltelefonja, leginkább csak ICQ-n kommunikáltunk, és úgy találkoztunk, hogy megbeszéltük, hogy valahol ott leszünk, és ott voltunk, de ez mára odáig fajult, hogy amikor egy órával a megbeszélt találkozó előtt nem sikerült elérnie telefonon, akkor küldött sms-t, levelet és g-chatet (facebook-üzenetet és blogkommentet csak azért nem, hátha azokat nem nézegetem), de hálistennek visszahívtam, mielőtt infarktust kapott volna, és megnyugtattam, hogy már a célobjektumban vagyok, de nem muszáj sietnie, elfoglalom magam (bíztosítottam, miközben besétáltam a Promodba). Efelől semmi kétségem, felelte az L., akkor megint eljátszhatjuk a pénztárnál, hogy már megint szexi fehérneműre szórod a pénzemet, te ribanc.

Aztán végül a pénztárnál nem volt semmi (csak a Subwaynél adtam elő egy gyenge “de én meg akarom nézni a reklámokat, drágám, olyan ritkán jutok el moziba [biggyeszt]”-et), mivel ott megjegyeztem, hogy az Anna Karenyina egyáltalán nem olyan lenyűgöző alkotás, hiába áll ez a plakátján, mire az L. nagy hévvel elmagyarázta, hogy de az, mert a csaj csak egy tereptárgy benne, és igazából az a lényeg, hogy a három pasi hogyan kezeli ugyanazt a feladványt (elméletben Levin nyert, aki újra és újra megtalálja a lelki békéjét, majd visszamegy, és megalázó helyzetbe keveri magát, de legalább őszinte, tudja mit akar, és ad a dolgoknak esélyt), majd közben kiértünk a teraszra (hát inkább a dohányzás, mint hogy fehérneműboltba menjek veled), ahol Viggo Mortensen minden átmenet nélkül azt mondta a szlávos arcú lánynak, hogy ez veled a baj, hogy túl hitelesen játszod el, hogy ez neked így jó. A szlávos arcú lány ezen gondolkozott egy kicsit, majd azt válaszolta, hogy hát jó is, de azért igazából az is tök jó lenne, ha valaki közölné velem, hogy mostantól nem így lesz. Azután persze azért bementünk a fehérneműboltba (mert én tudok olyat, hogy most megmondom, hogyan lesz veled és velem, bár sajnos csak azzal kapcsolatban, hogy melyik boltba megyünk be).

A mozgólépcsőn azért, amikor az L. azt kezdte taglalni, hogy az a baj ezzel az országgal, hogy a pénztáros lányok nem tudják azonnal, hogy miről van szó, ha az ember úgy kéri a jegyet, hogy “aggyá’ má’ egyet az új Rájengószlingra”, majd eltervezte, hogy vesz karamellás pattogatott kukoricát is, de csak akkor kezdi el enni, amikor Ryan megjelenik a vásznon, szóval akkor azért óvatosan megkérdeztem tőle, hogy ugye tisztában van azzal, hogy nem mindenkinek az életében játszik Ryan Gosling olyan nagy szerepet, mint az övében és az enyémben.

A film alatt aztán volt az a rész, ahol az L. nem annyira barátian, mint amennyire inkább testvériesen oldalba bökött (majdnem leestem a székről), pedig magamtól is észrevettem, hogy Ryan azt mondja, don’t go, mire a csaj azt feleli, hogy don’t let me, Ryan meg csak áll mozdulatlanul (mintegy eljátszva azt, amiről korábban beszéltünk, de hát ő ilyen). Amikor vége lett (mármint az egésznek), együttérzően ránéztem az L.-re, majd vigasztalóan megjegyeztem, hogy hát, végül is, benne volt Ryan Gosling (és ennél több jó nem is mondható el róla). Aztán a teraszon Viggo Mortensen és a szlávos arcú lány vitatkozott egy darabig arról, hogy a plot hiánya volt-e a baj (Viggo is a sucker for plots), vagy az, hogy lehetett volna adrenalinos, meg olyan, hogy izgul az ember a szereplőkért, ehelyett mindig csak már megint kellemetlen és gusztustalan dolgokat csináltak valakivel, majd elhallgattak, mélyen egymás szemébe néztek, és végül egyikük kimondta azt, ami mindkettejükben ott dolgozott már egy ideje, csak nem merték szavakba önteni, hátha a másik nem úgy gondolja, hogy hát Ryan Gosling az első fél órában úgy beszélt, mint egy nyávogós kislány.

Utána meg már tök fáradtak voltunk, úgyhogy hazamentünk, és most kitöröljük a fejünkből az egész filmet (kivéve az L.-t, aki megőrzi referenciának a don’t go – don’t let me részt).

Advertisements

15 thoughts on “about the gangster squad

  1. Visszajelzés: nehéz hetünk van mindannyiunknak | settenkedve lopakodó

  2. BlahaLujza

    “…hogy hát Ryan Gosling az első fél órában úgy beszélt, mint egy rossz buzi…” – ez nagyon igaz, az első fél órában csak hápogtam, és kérdő tekintettel néztem a mellettem ülőre (aki nem értette mi bajom van), néha elhalóan csak annyit nyögtem: hova lett a hangja? Abszolút egyet értek a GS kritikáddal.

  3. zsoltu

    Nagyon kösz, akkor ebben a sorrendben fogok neki – írok majd róla naplót is, hogy mi volt, mert érdekel, hogy mi a RG jelenség.

    off: az Ópiumot most láttam, irigyeltem benne a nőt.

  4. lucia

    a Fracture megvolt, az egész jó volt (RG egyáltalán nem beszél benne buzisan), de ott inkább a plot meg Anthony Hopkins, meg a hangulat.

    A The Notebookot már nagyon sok emberrel nem láttam, like it was not meant to be :)

  5. lucia

    zsoltu:

    akkor csak gyorsan, a teljesség igénye nélkül (spoiler nincs benne):

    1. Drive (10/10) (Nicolas Winding Refn) – erre úgy ültem be, hogy az L. felhívott, hogy látott egy tök jó filmet, muszáj megnéznie megint, mondjak egy időpontot, és ne nézzek utána semennyire a filmnek, és teljesen megvett az egész (mármint nem az L., hanem RG, aki ebben nagyon RG).

    2. Lars and the Real Girl (10/10) (Craig Gillespie) – nagyon nem szokványos, feelgood film az emberi kapcsolatokról, tök jó, de nyugiban kell megnézni.

    3. Blue Valentine (8,5/10) (Derek Cianfrance) – egy kapcsolat tönkremenéséről szól váltogatott idősíkokban, a forgatókönyvíró/rendező a saját élményeiből írta, és a két főszereplőt két hétre összezárták egy erdőszéli házban, hogy eléggé egymás agyára mehessenek, szóval nagyon hiteles, éppen ezért nagyon nyomasztó :)

    4. Crazy, Stupid, Love (8/10) (Glenn Ficarra, John Requa) – könnyű nyáresti, de aranyos :)

    5. Half Nelson (8/10) (Ryan Fleck) – tanár/diákos rossz környéken, mihez kezdjek az életemmeles, de egész jó, nem didaktikus :)

    6. The Ides of March (7/10) (George Clooney) – tök jó film, csak engem annyira nem fogott meg.

    The Gangster Squad – minősíthetetlen szar jó színészekkel, pedig lehetett volna jó, csak nincs sztori, nincs katarzis, rossz zenék rossz helyen, a szereplőket nem lehet megszeretni, legfeljebb ha két pontot kaphatna, az egyiket RG-ért, a másikat azért, mert volt benne egy vagy két jó párbeszéd.

    A Place Behind the Pines viszont tök jó lesz, ezt érzem az előzetesből (a GS-ról is tudtam, hogy gyengének ígérkezik, csak azt nem, hogy ennyire).

  6. zsoltu

    összeállítanál-e nekem egy Ryan Gosling filmográfiát úgy, hogy nem spoileres, csak cím, rendező és mondjuk 1-10 között pontszám – jó lehet egy tizedesjegyig finomítani is – és mindez mondjuk csökkenő sorrendben van pontszámozás alapján? Torrent linket nem kérek, egyrészt lehet, hogy megvan a film itthon, másrészt nem szabad. NA jó, ha az igény tömeges, lehet belőle blogpost is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s