Munkahely, álmos hétköznap.
Én: És ha így felcsapom a combomat a pultra?
Sabolc [egy helyiséggel odébbról, másodpercnyi gondolkodás nélkül]: Ha te felcsapod a combodat a pultra, akkor én ezreseket fogok tömködni a melltartódba.
De meg tudom magyarázni.
Az egész úgy kezdődött, hogy Tarhonyakártevő a konyhában megjegyezte, hogy látja, vettem egy nadrágot a rózsaszín csizmámhoz, mire a bennem méltatlanul eltemetett nőklapja-bloggerina azt felelte fahangon, hogy hát igen, úgy éreztem egy pillanatra, ideje vidám, fiatalos színekkel bővítenem a ruhatáramat, ezért beszereztem egy rózsaszín farmert (és különben is, akciós volt). Erre Tarhonyakártevő kijelentette, hogy de ez nem is rózsaszín, inkább valami nagyon híg kakaó, amit hosszabb egyeztetés követett arról, hogy de szerintem igen, majd a kérdést eldöntendő kijelentettem, hogy jó, akkor most megkérdezek valakit, aki nem ért ennyire a színekhez, és betrappoltam Sabolchoz, hogy mondja meg azonnal, milyen színű a nadrágom.
– Barack. Fuji. Sezlony – felelte ő rémülten, körülbelül olyan arccal, amilyet Szent Fructuosus vághatott, amikor meglátta a gyufát (csak kevésbé magabiztosan a pozitív végkifejletet illetően), de megnyugtattam, hogy ez nem felvételi teszt, hanem az őszinte véleményére lennék kíváncsi, mire sajnos elmondta, de azt is hozzátette, hogy ja, tényleg inkább rózsaszín, mint barna.
Ezek után már csak Tarhonyakártevőt kellett meggyőznöm, és mivel a megvilágítás szegényességére gyanakodtam, mint torzító tényezőre, ekkor következett a bejegyzés elején idézett felvetésem, amire Sabolc azonnal rávágta a megfelelő választ, majd utánunk sétált, és egy osztályelső büszkeségével tájékoztatott minket, hogy a mondat első fele alatt még két megoldás eszébe jutott ezen kívül, de ez volt a legszalonképesebb.
Mindennek az a tanulsága, hogy kérdezni kell tudni, nem válaszolni.
settenkedve lopakodó 
esthajnalka, am: oké, csinálok majd holnap képet a nadrágról (szponzorjelölteknek: product placementet product megtartásáért cserébe előzetes elbírálás után vállalok, különös tekintettel a butleres unikornis-trófeára vagy kisebb drágakövekre).
KedvelésKedvelés
Engem most az érdekel, hogy akkor végülis milyen színű az a nadrág? Kép? Link?
KedvelésKedvelés
fgm: Apám részegen produkált bugyirózsaszín festéket a wartburgunkhoz és Ő rá is fújta.
KedvelésKedvelés
szóval: kérnénk képet a nadrágról :)
KedvelésKedvelés
Pár éve végigolvastam Sabolc blogját elejétől kezdve, a tiédet meg már rég olvasom, teljesen jó ahogy összefonódnak a dolgok. Pedig általában az a jellemző hogy ha én elkezdek olvasni egy blogot, az megszűnik igen hamar. Sose hagyd abba a blogolást, mert akkor a felháborodott tömegek engem fognak meglincselni, és az nem esne jól nekem. :)
KedvelésKedvelés
@fgm: Holmi elhamarkodott ítélkezés előtt kéretik számításba venni a konyhai neont!
(Meg valószínűleg a tudatalatti jóindulatot, hogy az általam egyébként nagyrabecsült Lucia csak nem mutatkozik nyilvánosan rózsaszínben.)
KedvelésKedvelés
Fáradt mályva, heh. :-)
“A bézs nem szín és a szinkronúszás nem sport.”
KedvelésKedvelés
Míg a tanulsággal nem tudok vitába szállni, a tört rózsaszín/hígkakaó konundrumot talány kicsit meg tudom világítani: ez az enyhe vörös-zöld színtévesztés egyik jellemző hibája. Atyám tisztességes vidéki színtévesztő volt, ő produkált egyszer egy gyönyörű bugyirózsaszín gittpasztát a drapp 1200es ladánkhoz. Annyi önkritika azért volt benne, hogy még mielőtt felkente volna, megkérdezze, hogy szerintünk ugyanolyan-e a kettő.
KedvelésKedvelés
És a poén a végén: “Kategória: work” :)
KedvelésKedvelés