A kelet-európai, vidéki kocsma pultjánál a kigyúrt, napszemüveges pultos unottan törölgette a söröskrigliket. Korán volt még, kevesen voltak nála, az egyik asztalnál a toronydarus nője sustorgott valamit a barátnőjével, a másiknál az ismert művész ült valami magas, szőke külföldivel.
Azok ketten hosszan hallgattak, mindketten kifogytak már addigra az érvekből. Végül a szőke férfi törte meg a csöndet.
– Én csak annyit szerettem volna, ha meglátod bennem az embert, nem csak az Ikea-katalógust – mondta hangjában árnyalatnyi, de tisztán hallható lemondással.
– Ez…ez nem így megy, Ryan – felelte a szakállas férfi. - Nem benned van a hiba.
Ismét hosszan hallgattak, Ryan közben szórakozottan megetetett egy éhező árvát a jobb kezével. Ellenállhatatlan metszésű arcán elaléltak a napsugarak. Majd végül megint megszólalt.
– Mi lenne, ha adnál nekem egy helyet és egy időpontot – mondta határozott hangon -, te meg kapnál tőlem öt percet. Bármi is történjék azalatt az öt perc alatt, a tiéd vagyok. Fegyvert nem viszek.
A szakállas művész a szemébe nézett, mint férfi a férfinak. Ehhez meg kellett kerülnie az asztalt, mert Ryan csak vezetés közben nézett néha közvetlenül maga elé.
– Nem érted – magyarázta neki. - Én próbáltam, de nem megy. És nem benned van a hiba. Egyszer biztosan találkozol valakivel, aki lerajzol, de az nem én vagyok. Én uruk-hait tudok. Operettdíva-vonatot tudok. Kibelezett bálnát tudok. Te egyszerűen túl…
– Tökéletes? – kérdezte Ryan keserűen.
– Nem megy ez nekem, értsd meg. És kérlek, ne gyere el több dedikálásra. Mindkettőnknek jobb lesz úgy.
Ryan Gosling arca elkomorodott, de mindketten tudták, hogy ezek után már nincs mit mondaniuk egymásnak. Szóval az a sok edzés, az alacsony költségvetésű művészfilmek, a rengeteg rajongó, minden hiába volt, amit eddig tettem, gondolta.
Az ontológiai istenérv-féle érveléstípus egyszerűen nem működhet ebben a tranzitív relációban, gondolta Szultán.
Meggyőződésem, Ryan, hogy tele van veled a faszom, gondolta Grafitember.
Csak húszezrese lesz, és ne haragudjak, gondolta a pultos.
settenkedve lopakodó 
Visszajelzés: nehéz hetünk van mindannyiunknak | settenkedve lopakodó
és énekelni se fél:
egy másik az anonim ryan-rajongók egyesületéből
KedvelésKedvelés
nekem se bejövős a rájen, leakadtam valahol Till Lindemann-nál.
viszont ha már “sztárvallomások”: nézzetek House of Lies-t, és abból is majd érdemes eljutni a S02E04-ig.
KedvelésKedvelés
A Lars and the real girl nagyon jó :) Van a fiúban valami, na.
KedvelésKedvelés
@Real Trebitsch: ez a drámai feszültség helye, majd kiderül, mint schröedinger macskájánál :)
KedvelésKedvelés
Demostakkor nem lesz rajz? :(
KedvelésKedvelés
Van valami mondás, hogy a férfi mázsánál kezdődik? :)
lucia, elolvastam, valszeg tényleg meg kéne nézni, de már így dereng, mi lehet a nyitja :)
KedvelésKedvelés
A kérdés valóban érdekes (is tud akár lenni). A srác képes férfinak kiadni magát, ha a szerep úgy kívánja. Gondolom egyszer majd belenő, és onnantól a kisfiút kell majd játszani.
(by the way: a férfit mióta kilóra mérik? Amióta az évek számára? :think:)
KedvelésKedvelés
Én meg már annyira öreg vagyok, hogy nekem csak a seanconnery jön be, sajnálom :)
KedvelésKedvelés
Thor: első blikkre nekem sem az esetem, de nézd meg pl a Drive-ot. vagy a Lars and the Real Girlt. de itt is le van írva a jelenség veleje: http://hellogiggles.com/dear-ryan-gosling :)
KedvelésKedvelés
Namost annyit olvasom itt nálad ezt a ryangoslingozást, hogy mostmár megnéztem a gúglival ki is az. És hát kérlek, ez egy tejfölös szájú, balfék kisfiú. Meglepődtem. Nem fogunk összeveszni rajta :) Tökéletes utoljára még Keanu volt, ha már a nyiszlett kategóriában keresgélünk. (oké, elárultam magam, öreg vagyok :)
KedvelésKedvelés
Ez egy eszperszó!
KedvelésKedvelés
És mit gondolt Stirlitz?
KedvelésKedvelés