a munkáról

Mostanában a munkám részben abból áll, hogy próbálok imázst kigondolni és megfogalmazni a nyomdai és egyéb munkákkal foglalkozó cégünknek úgy, hogy egyrészt benne legyen, miszerint kotekészítést*, könyvkiadást és -nyomtatást**, japánkalligráfiát*** és gravírozott, fából készülő csodás ajándéktárgyak**** elkészítését is vállalja fiatalos, dinamikus csapatunk a szakfordítás és webhosting***** mellett, ugyanakkor ne úgy tűnjön, hogy mindenbe csak belekapunk (mert egyébként nem is, hanem átfogó szolgáltatásokat biztosítunk megfizethető áron, igényes minőségben, mostanában ilyen kifejezésekben gondolkozom álmomban is).

Egyébként így augusztusban a fiatalos, dinamikus csapatunk pillanatnyilag belőlem és egy nyomdai szakemberből áll, mert mindenki más egyéb helyeken tartózkodik, de így legalább elmondhatom, hogy itt a marketingigazgató főzi nekem a kávét. Ugyanakkor ez azt jelenti, hogy bizonyíthatom, miszerint rugalmasan reagálok a kíhívásokra, márpedig azok vannak. Tegnap például a szomszéd néni hívott ki, hogy a férje rosszul van, ő pedig, amikor lerohant volna a mentősöket fogadni, kizárta magát, úgyhogy kéne neki egy fiú, aki csinál valamit. A szomszédnéninek egyébként megvan a maga gender studies-elmélete, a múltkor például azzal jött át, hogy számítástechnikai problémája van, és velem szeretne beszélni, mert én szerintem jobban meg fogom érteni, mint a fiúk (neki 50 éves korig mindenki fiú vagy kislány nálunk, mellesleg a fiúknak velem ellentétben számítástechnikából vannak diplomáik, de a néni meggyőződéseivel nem lehet vitatkozni). A számítástechnikai problémája egyébként az volt, hogy ha elküld valakinek interneten egy képet (amelyet legyünk szívesek, szkenneljünk be), akkor a rokonai azt meg fogják-e találni, de ez részletkérdés.

Ezúttal viszont határozottan fiút akart, úgyhogy felajánlottam, hogy leszaladok a lakatosért, de azzal valamikor összeveszett, és inkább a halál, szóval megtekintettem a helyszíni tényállást, és titkosszolgálati módszerekkel benyúltam rugalmas, dinamikus, de legfőképpen megfelelő méretű kezemmel az ajtó ablakának rácsán, és a kilincs elmozdításával lehetővé tettem a behatolást az objektumba (időközben kiderült a dinamikus csapatunk többi tagjával való konzultáció során, hogy az ún. hullámcsattal való zárfeltöréshez is értünk, csak nem én, szóval van itt knowhow).

A cégvezető meg elutazása előtt elkövette azt a hibát, hogy a Japánban lévő cuccainak egy részét feladta csomagküldő szolgálattal, ami a világ többi részén egyébként bevett gyakorlat. Itt viszont a magyar vámhatósággal van dolgunk, ami egy rejtélyes, titokzatos szervezet (ahogy a Middlemanben mondják, its power is only exceeded by its mystery) minden szempontból, ki itt belépsz, satöbbi. A csomagban volt ugyanis pár doboz instant curry, hogy majd megehessük, és ez kiakasztotta a rendszert, mert egy hónapja az új szabályozás szerint minden élelmiszerről igazolást kell hozni a kinti hatóságoktól, hogy nem sugárzik (az részletkérdés, hogy sugárzik-e, de a papír kell). Viszont abban a magyar vámhatóság kétségkívül rendkívül vonzó, széles vállú, tüzes tekintetű magyar fiai sem biztosak, hogy pontosan milyen hatóságtól, milyen nyelven, milyen igazolás kell, és úgy tűnt, riadtak a lehetőségtől, hogy a csomag helyzete bármilyen irányban a szabályozással nem összhangban változhat, úgyhogy a felkínált megoldás az volt, hogy várunk. Itt most lépjünk hátra egy pillanatra, és képzeljük magunk elé a vámügyintézőt, aki azt mondja, hogy attól tart, ez a csomag sugárzik a papír hiánya miatt, úgyhogy nem adja oda, hanem magánál tartja.

Amikor még vicces kedvemben voltam, akkor felvetettem, nem lehetne-e egy Geiger-Müllerrel lecsipogni, azt jól van, de az nem szabályos, vagy valami ilyesmi.

Végül arra jutottunk, hogy keressünk valami állategészségügyi szakembert, aki igazolja, hogy oké a curry, és akkor elgondolkoznak azon, hogy átadják. Az állategészségügyi szakember el nem ítélhető módon tájékoztatott engem telefonos beszélgetésünk során arról, hogy a curry nem állat. Tisztáztuk, hogy ebben a kérdésben teljes köztünk az egyetértés, de nekem őt rendelte az élet és a magyar vámhatóság, vele kell beérnem. Az ezt követő beszélgetéseink során (csapatunk fiatalos, dinamikus, a kihívásokra rugalmasan reagáló tagjaként hívogattam rendszeresen, nehogy picit ne jussak eszébe) a gyerekeink nevét és az óvodai problémákat is tisztáztuk, és éppen áttértem volna a korral járó kellemetlenségekre ízületek terén, amikor eljutottunk odáig, hogy oké, küldjünk át egy adag curryt meg a papírokat, nyomnak rá egy pecsétet.

Ezután következett a szürreális beszélgetés a csomagunkat kezelő csomagszállító céggel, melynek során gondolatkísérlet jelleggel többször körbejártuk azt a dolgot, hogy addig nem adhatják át nekünk a csomagot, amíg be nincs vizsgáltatva belőle valami, viszont addig nem nyithatják ki bevizsgáltatás céljából, amíg át nem adták nekünk. Végül a Gödel-féle nemteljességi tétel volt a megoldás, kapcsoltak nekem egy felsőbb hatalmat, akit rá lehetett venni, hogy egy doboz kivétele erejéig kinyissa a pakkot, úgyhogy most nyílt némi remény arra, hogy karácsonyra megérkezik a csomag, meg a néni is átjött azzal, hogy jobban van a férje és segítsek neki megírni egy levelet, úgyhogy most a marketingigazgató dinamikusan főz nekem egy újabb kávét.

* A cégvezető kendózott, vagy mi, és jobban megéri, ha az ember maga készíti a kesztyűt, úgyhogy megtanulta.

** Ugye oldalra lebontva jobban megéri egy digitális nyomdagép a tintasugaras nyomtatónál, úgyhogy a cégvezető vett párat, majd vett hozzájuk egy nyomdászt is.

*** A cégvezető egyszer vett néhány japán ecsettolat, majd még párat, utána vett hozzájuk egy kalligráfust is, mert így jobban megéri, mintha csak állnak ott a polcon.

**** A gravírozógép asszem, csak olcsó volt, és a hülyének is megérte.

***** Ugye, a cégvezető honlapot akart csinálni a cégnek…

power is only exceeded by its mystery
Advertisements

25 thoughts on “a munkáról

  1. Soósandi

    Szerintem ezt a postot elég lesz imidzsnek használni. Aki ezután nem benneteket bíz meg, az hülye. Még a vámkezelést is belevetted, szerintem fizetésemelést kérhetsz.

  2. meow

    Lelki tanácsadás és/vagy stresszoldó masszázs nem kell a cégvezetőnek? Olcsó vagyok, a hülyének is megérem…

  3. kamillusz

    szia Lucia!

    remélem, jól alakul a “nagy házalakítás”. nálam is hasonló prjekt fut és írtad korábban, hogy van valami csávó, akitől olcsón lehet jóféle mosógépet venni. tudnál adni egy kontaktot?
    köszi,előre is!

  4. mazsi

    biztos csak meg akarjak varni a vamosok amig eltelik a 10 felezesi ido, es 1/1000 reszere csokken a csomag aktivitasa.

  5. kalpafa

    A cégvezető: Itt egy elveszett ikertestvér. Fordítás és szarrágás megy, lektorálásban és lekvárfőzésben a kezdeteknél tartok. Beleérző és alkalmazkodási képesség: kiskamasz gyermekeim kedvenc könyvét (sorozat!) olvasom, hogy ne érezzék úgy, hogy már nem értem a világ dolgait.

  6. esthajnalka

    Hogy ez mennyire hiányzott már! (ez=szép hosszú, fénykép nélküli (bár azokat is szeretjük) iromány, lábjegyzetekkel)
    Curry! :)

  7. folkus

    Fordítás. Korrektúra. Szinkron. Minőségirányítás. Szarrágás.
    Bébiszittelés.
    Talpmasszázs.

    És van egy kézi körfűrészem.

    Special skill: Bereményi-dalszövegrészletek beszúrása bármilyen párbeszéd adekvát pontjaira.

    “Előtted állok, vegyél meg, olcsó vagyok.”

  8. Linn

    Szia Lucia!
    Ha a honlap elkészítéséhez még nincs meg a szaki, egy kedves ismerősömnek referenciára van szüksége, így olcsón vállalná.

  9. Csillaggyermek

    The middleman!
    De abban szerintem nem volt ilyen. A hé haver, hol a kocsim. Na abban volt, csak fordítva. :)

  10. exmanka

    Jaj, de szeretem, amikor Lucia ráér a munkahelyén, mint a régi szép időkben, a kezdet kezdetén. Akkor mindig ilyen gyöngyszemek születnek.

  11. Tarhonyakártevő

    Kiegészíteném még azzal az aprósággal, hogy a szállítmányozó (akit ugye mi fizetünk azért, hogy a csomagot beszállítsa az országba, elintézze vele, amit el kell intézni majd lerakja a küszöbünkre), legelső lépésként aláíratott velünk egy nyilatkozatot, amely szerint felhatalmazzuk őket a csomag _alaktalanítására_. Mi bohó módon feltételeztük, hogy ez azt jelenti, hogy kinyithatják, ha valamiért muszáj, Ezek szerint mégsem, úgyhogy most már kezdek komolyan aggódni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s