Azért annyira bele tudom élni magam a vitákba, hogy amikor egy félreértés miatt egy pasas arra próbál rábeszélni, hogy vállaljam fel a zsidóságomat, még mielőtt mindenki megfeledkezik miattam a holocaustról (sic!), akkor nem az jut eszembe rögtön, hogy de hát nem is vagyok zsidó (noha ez az oka annak, hogy nem vállalom fel), hanem majdnem felháborodok, hogy aki sabbatkor e-maileket írogat nekem, az ne szóljon semmit.
settenkedve lopakodó
félrebeszél, a kezét figyeld
settenkedve lopakodó 
bocsánat, de ezen én akkorát röhögtem. :D
KedvelésKedvelés
lucia: veled és mindenki mással (és mert egy “%VC!+%&@ vagyok).
ehh.
[E](#10916655): ez meg az ultimáte szívás és már csak magamra gondolok. de részvétem lehet tiéd is.
KedvelésKedvelés
A leszbikussággal járok hasonló helyzetben. Ez a toleránsak sorsa:)
KedvelésKedvelés
cinty: ezt most nem értem, kivel vagy empatikus? (és miért? :))
KedvelésKedvelés
néha az empátia szívás tud lenni. avagy mi lenne ha én ő lennék. habár alternatív élménygyűjtésnek.
márha nincs elég izgalom.
lehet elég?
KedvelésKedvelés
Hát pedig lehetnél, igazán. Már ha túl kevés a problémád…
KedvelésKedvelés