win-win javaslat

Nekem aztán tényleg nincs semmi jogom panaszkodni, mert papíron minden rendben van, mennek a dolgok, mert csinálom őket, és szinte minden nap történik valami, aminek örülhetek, aztán esténként néha (nem néha), amikor itt ülök egyedül a munkával, és nagyon kicsi vagyok, akkora bánat és szomorúság és hiányérzet van bennem, hogy azzal egy egész szomáliai falut el lehetne látni.

Engem olyan könnyen boldoggá lehet tenni, nem lehetne a szomorúságot inkább tényleg a szomáliaiknak adni?

Advertisements

27 thoughts on “win-win javaslat

  1. xebeche

    valaki cáfoljon meg, de a környezetemben látottak alapján az olyan kerek-egész tipusú, sokoldalú emberek, mint pl. Lucia, mindig nagyon nehezen találnak társat maguknak.

  2. Lam

    lucia: főleg metaforikus volt, az utolsó bicskámat elvesztettem részegen egy osztálykiránduláson gimiben. Viszont bazmeg, le se tagadhatom, h bölcsész vagyok, a metaforát már az ovis kislányom is vágja, most az iróniát próbálom megtanítani.

  3. kamillusz

    igen, az nem ugyanaz. én most megyek és azért is megiszom valamit egy bnővel. és ha minden igaz, hamarosan olvasható lesz ez a szívszaggató történet. vagy megadhatod a pszichológus számát. (jelenleg ez a két lehetőség van a szemem előtt)

  4. lucia

    kamillusz: nekem beleszakad a szívem a magányba, de hálistennek a szív azért nem egy létfontosságú szerv (és most egy önsajnáltató hisztis picsa vagyok, mert a barátok tényleg mindent megtesznek, hogy ne legyek magányos, csak az sajnos nem ugyanaz).

  5. kamillusz

    Én teljesen értem sajnos. A magány egy GECI. de az sem jobb, ha épp megszakad a szíved és kisebb szünetekkel egész sírsz és hasmenésed van.

  6. Lam

    Azért az ilyen értelmiségizésre (ugyanúgy, mint a szájlonozásra mondjuk) kra kinyílik a bicska a zsebemben, hadd jegyezzem meg.

  7. Anais

    A magam részéről nem tudok egyetérteni ezzel a “hordozzuk mások terheit” mentalitással. Elég a saját karmám köszönöm. Ami a másé az nem véletlenül a másé. :)

  8. lucia

    Viv: azért nekem az a legkínosabb, hogy húsz perccel azután, hogy megírom, én sem rezonálok a saját világvégémre :)

  9. Viv

    Én utálom, hogy ha rinyálni akarok, akkor arra rálegyintenek, és nem rezonálnak a világvégémre. Mondjuk ez elég ritkán van nálam, de akkor is. Jól esik néha, ha megvigasztalják az embert. :)

  10. lucia

    Tarhonyakártevő: én tök egyszerű képlet vagyok, a bajok nem riasztanak el, akár a sajátjaim, akár máséi, ha módomban áll bármit tenni ellenük. az a rossz, amikor semmit nem tehetek, csak élvezzem az életet, na persze :)

  11. Tarhonyakártevő

    lucia: Teher sokféle van, tudod te is. Átvenni olyat érdemes, ami nekünk könnyebb, mint annak, aki eredetileg cipelte — máskülönben semmi értelme nem volna.

    Azt nem válogathatod meg, hogy milyen bajokat kínáljanak neked — lehet, hogy ez a bánat oka?

    De azt igen, hogy mit veszel magadra.

    És még egy bölcs tanács: érdemes a bölcs tanácsokat az őket megillető szkepticizmussal kezelni :-)

  12. templar

    Szerintem nyissunk paratőzsdét, ahol ki-ki elcserélheti az őt épp aktualice nyomasztó parát olyanra, ami másnak ugyan nyomasztó, neki viszont nem. Mindenki jól jár, ismeretségek köttetnek, problémák oldódnak. Tudomisén, kezdő vámpír ‘harapni vagy nem harapni’ vs. némi klasszikus eleganciára vágyó haladó politikus…

    Aztán ha ez már működik, lehessen határidőket meg opciókat is kötni, pl. ha valaki garantált parátlanságot akar, előre lefedezheti a csere-kapacitást, más meg megveheti határidőre, hogy legyen mit csinálni a bús őszi csinálni, amikor amúgysenem lehet mást. Okos ember nem parázik, ha jó idő van ugyebár.

    Aztán gyárthatunk látogatóközpontot a ritka de érdekes paráknak, vagy jó pénzért árulhatunk limited edition aggodalmakat.

    Na?

  13. lucia

    Tarhonyakártevőv: én pontosan tudni szoktam, mikor mitől érzem magam rosszul, és olyankor hordozok mások helyett némi terheket, mert attól csak jobb :) nem az a bajom, hogy túl sok bajom van, hanem hogy nem elég olyanból, amilyet szeretnék.

  14. Tarhonyakártevőv

    lucia: Oké, de a Maslow-piramisra is úgy kapaszkodunk fel, hogy állunk két lábbal az alsóbb köveken (már ha élhetek egy szép képzavarral).

    Komolyan érdekelne, hogy én mitől érzem magam összességében inkább jól, miközben például azok a személyek, akik helyett a terhek nagyobbik részét hordozom, nem győznek sírni.

    Ha erre egyszer sikerül fényt derítenem, akkor szektát/kommunát/iskolát alapítok, és árasztani fogom a fényt munkanapokon kilenctől ötig, feszt.

    Jössz? :-)

  15. lucia

    Tarhonyakártevő: klasszikusokat idézve, oké, hogy a maslow-piramis alja megvan, de a girl she doesn’t live by only rock ‘n roll and brew, a magam nevében :)

  16. Gracchus

    Régóta úgy élem az életem, hogy gyakran azt mondogatom magamnak: hát ki, ha nem én? Erős vagyok, edződik a lelkem, stb. Ez igaz is, de talán nem mindig. Nem ismerem a te szomorúságodat, csak a magamét. Az a reménység van bennem, hogy egy nap, amikor készen leszek (nem tudom még mire), kiderül, hogy mire fel volt az egész, kinek és mi jó származott belőle. Mondom, edződöm. Olvaslak hosszú ideje. Sokszor elgondolkodtattál, megnevettettél. Hálás vagyok ezért. Bárcsak esténként pár percre el tudnám hajtani a bánatot, ami rád telepszik. Kölcsön tudnám adni neked az egyik kutyám ragyogó kék tekintetét:-) Igazi bohóc és békességet áraszt egész lénye.

  17. Tarhonyakártevő

    Óbazmeg, a sok búvalbaszott értelmiségi :-)

    Meleg van? Meleg.
    Ettél? Ettél.
    Van mit olvasni? Van.
    Akkor meg? :-)

    Annyi, de annyi mindentől lehet az embernek jól érezni magát… én nem értem, hogy bírják a népek tömegesen megtalálni ezek között a hézagokat.

    Na gyertek, meséljétek el szépen, mi bánt, én meg szépen megölelgetlek és terápiásan kiröhöglek mindőtöket :-)

  18. tz

    van nekik is saját szomorúságuk, és szerintem ezt tudod is.
    mondjuk amikor duplán-triplán látszanak a betűk a könnyek miatt, olyankor a szemrehányó hangnem megengedett.
    mert néha tényleg az jön, hogy akkor kikkel is vagyunk ezen a bolygón tulajdonképpen összezárva…
    a válasz meg elég ijesztő.
    de egy vámpírfordító ezt is tudja… és tudja, és tudja, és tudja. :)
    van nekem is bánatom, a nyakába kapaszkodva alszom. nem horkol. nem hagy el.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s