Időközben túlestem a kihíváson, és előadtam, amit elő kellett, és bár inni nem ihattam, mert vezettem, ehelyett a napi forgalom eseményei lökték a vérnyomásomat a megfelelő szintre (a forgalmi sávokban vészjelzővel parkolókat/rakodókat, a belső sávban stabil harmincnyolccal közlekedőket és a nem indexelőket fogja elsőként falhoz állítani a forradalom).

Húsz perccel t₀ előtt érkeztem, tíz perccel előtte majdnem megszöktem rosszullétre hivatkozva, de azután bementem, és t₀ után két perccel már a hangom sem remegett, mert rájöttem, hogy azért a teremben tényleg én értek ehhez a témához a legjobban, meg sokat segített az is, hogy nevettek a vicceimen. A második felében volt egy interaktív rész is, amiből majdnem az lett, hogy néztük egymást ábrándosan, mert senki nem akart elsőként megszólalni (pedig előtte azért voltak félhangos megjegyzések), de akkor hála a jó égnek feltaláltam magam, és konkrétan megkérdeztem konkrét emberektől, hogy az adott példát az elhangzottak fényében hogy oldanák meg, és onnantól zökkenőmentes lett minden, még ott is tartottak beszélgetni egy húsz percig az egész után.

Egyébként meg ugyanolyan volt minden, mint vizsgán szokott lenni (csak itt puskázhattam), hogy előtte napokig idegbajos vagyok, a helyszínen viszont klappol a minden, sőt, a CPE szóbelim volt az első és utolsó alkalom, ahol olyan tökéletes brit (!!) akcentussal sikerült megszólalnom, hogy megkérdezték, native speaker vagyok-e, pedig a kiejtés amúgy nem az erősségem. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a következő alkalom előtt nem leszek napokig idegbajos.

És köszönöm a sok biztatást magánban-kommentben, felhasználtam, amit fel tudtam, és asszem, most így utólag egy xanaxot felest is bedobok (bár csak sör van itthon, de majd gyorsan iszom).