A hétvégét egyébként a változatosság kedvéért munkával töltöttem (kőkemény történelmi regény, folyamatosan fegyverszakértőket zaklatok vele, előtte egy madámos volt igaz történet alapján, azt majd meghirdetem, ha kiadják, mert érdekes), illetve hogy csináljak is valamit, vettem két háromfiókos Kullen szekrényt az Ikeában (nem tudom kiverni a gondolatot a fejemből, hogy az Ikea esetleg meglovagolhatná a vámpírőrületet mondjuk egy Edvard Kullen fantázianevű éjjeliasztalkával, vagy egyéb tagjával a bútorcsaládnak). Az elsőhöz négy Veronica Mars epizód kellett (ebből a harmadik alatt a padlón hevertem hanyatt, és először azon gondolkoztam, hogy mivégre vagyunk ezen a világon, ha az élet teljesíthetetlen feladatokat állít elénk, és úgyis kudarc a vége mindennek, utána szépen, lassan, szisztematikusan végiggondoltam, hogy ha a bútorlapokon nem ott vannak a lyukak, mint a leírásban, és nem olyan csavarokat adtak hozzá, mint a leírásban, akkor vajon mi a megoldás, és rá is jöttem. Komolyan, tisztára úgy éreztem magam, mint amikor valamelyik noir detektív hátradől, és kizárja a lehetetlent), a másodikhoz már egy elég volt.
A barátaimmal nem találkoztam, mert azért alapvetően kedvelem őket.
Aztán vasárnap este hirtelen áramszünet lett, és akkor hirtelen rádöbbentem, hogy én vagyok a szájlon*, mert áram nélkül dolgozni sem tudok, Veronica Marsot nézni sem tudok (pedig pont a buzgómócsing FBI-ügynökös résznek a közepén tartottam, amelyben összejön Logannel), olvasni sem tudok (biztos beteg ember vagyok, de mostanában már letöltöm a könyveket, amiket megveszek vagy megkapok, végszükség esetén beszkennelem őket, mert sokkal hatékonyabban tudok képernyőről olvasni), fürödni sem tudok, gondolkozni meg ugye nem akarok, úgyhogy először a kurblis zseblámpám fényénél olvastam papír alapú könyvet, mint az állatok, utána meg a zseblámpa fényével játszottam hülyeségeket, és akkor egyszer csak visszajött az áram, én meg tiszta stresszes lettem, hogy úristen, most dolgoznom kell, fürödnöm kell, olvasnom kell és Veronica Marsot kell néznem, pedig már úgy megszoktam, a sötétet meg a csendet meg a timeoutot.
* Ez egyébként nagyon durva, hogy az ismerőseim mennyi mémet adnak át, és a bloggerek külön durvák ebben. A szájlon meg a “nem akarok gondolkozni, de a mi szakmánkban erre szerencsére nincs is szükség” egyértelműen Lam-féle idézet, aztán amikor meglátom a búvalbaszott képemet a tükörben, akkor (a) Zetor Leila jut eszembe, ahogy a gangon mondja, hogy mivégre, azzal a hangsúllyal (meg hogy de legalább as sassoon as possible), (b) Suematra hangján, hogy fú, nagyon kivan (hosszú történet), (c) brainoiztól, hogy fájnak benne a versek, (d) Isoldétől (akitől azért a legtöbb ennél komplexebb mémem származik bloggerwise), hogy ez azért főleg nyafogás, esetleg agnustól, hogy jól vagyok én így kényelmetlenül (szokásom szándékosan félrefordítani jelmondatokat, én ezzel szórakoztatom magam). És ez csak a tükör, és csak a bloggerek. Abba, hogy mi történik a fejemben, ha kinyitom a hűtőt, bele sem akarok kezdeni.
settenkedve lopakodó 
@Hiver: kösz, én eddig csak a mediterrán és életigenlő skandináv néplélekbe szerelmes barátok forrásaira támaszkodtam :-)
KedvelésKedvelés
@Tarhonyakártevő: http://en.wikipedia.org/wiki/IKEA#Product_names
KedvelésKedvelés
@lucia: köszikösziköszi
KedvelésKedvelés
@dobka: engem nem zavar, ha ilyenekről beszélgetsz :) Stephenie rettenetesen ír amúgy, mármint helyesírásilag és nyelvtanilag, oké, én nem teljesen végleges változatot kaptam, mert egyszerre jelent meg itthon és kint, de akkor is, rengeteg szóismétlés, a mondat első fele nincs egyeztetve a másodikkal, ilyenek. ebből sokféle dolgot ki lehet hozni magyarul, úgyhogy a stílusbeli eltéréseket sztem ennek lehet betudni. de a sztori Stephenie érdeme, és nekem is jobban bejött a burok, mint a vámpíros saga (bár azt nem mondanám, hogy a kedvenc könyvem, de azért valamivel érdekesebb).
KedvelésKedvelés
wow, köszi az infót, már alig várom. :-)
azon gondolkodtam múltkor, hogy a burok vajon neked köszönhetően lett ennyire jó az alkonyathoz képest, vagy a stephenie ilyen hasadt személyiség, hogy képes tök más stílusban írni. a vámpírosból csak az elsőt bírtam elolvasni nagy nehezen, anyázások közepette, a burok meg valamiért annyira megfogott, hogy nem bírtam lerakni. oké, hogy más történet, de a stílusa is annyira távol van az alkonyattól. vagy ez nagyon buta kérdés? vagy egyáltalán nem itt kéne ilyenekről beszélgetni?
KedvelésKedvelés
Mit nekem ikea-s cucc, bah! 5 éveseknek való Lego traktort raktam ma össze! Egyedül! (A pasim nem hiszi, már nagyon várom, hogy hazaérjen. Szerintem büszke lesz rám. És ne mondjátok, hogy EZ nem kunszt, nekem a kindertojásos játék is high tech volt eddig.)
KedvelésKedvelés
@dobka: hát igen. a negyediket amúgy augusztus közepére kell leadnom, csak mondom :)
KedvelésKedvelés
kullen szekrényt már én is raktam össze otthon egyedül (lány vagyok még mindig [nem azért, hogy felvágjak vele, csak tény]) és amellett hogy néha én is feküdtem kicsit a padlón mellette, végig azon röhögtem, hogy vámpírszekrény, vámpírszekrény ha-ha-ha. pedig nem is vagyok rajongó. (se ikea, se alkonyat.) viszont ha már így szóba jöttek a vámpírok, elmesélném, hogy elolvastam a harmadik részt a vámpírkadémiából és amellett hogy állatira tetszett ez is, azért a végén kicsit hümmögtem. az utolsó mondat azért odabasz.
KedvelésKedvelés
@Tarhonyakártevő: oké, ha tudtam volna, h lelkesedsz, áthívlak rumostul, szerintem is buli az ilyesmi, csak kimenni nem volt kedvem a gonosz, meleg világba. a következő projekt valami könyvszekrény lesz, vagy ruhás, vagy amit adnak ingyen.
KedvelésKedvelés
Tudtad, hogy az ikeás bútorok egzotikus svéd nevei olyasmiket jelentenek, hogy “piros” meg “szekrény” meg “rácsos”? Semmi csokis sütemény finnül énekelve.
És ikeás bútort összerakni a világ _legjobb_ szórakozása, csak nem kézi csavarhúzóval. Legközelebb szólj, cserébe megtanítasz még három olyanra, mint az izompóló angol neve. Na…?
KedvelésKedvelés
“mint az állatok” :D
KedvelésKedvelés
A hűtő az nekem mindig Zuul.
KedvelésKedvelés