Nem tudok lekattanni erről a családon belüli abúzusról, mint témáról, de úgy látom, az index sem (ami nagyon helyes, ideje, hogy minél több emberben tudatosuljon, hogy az ilyesmi nem olyan, mint a gyorshajtás, hogy tilos, de mindenkivel előfordul időnként, hanem csúnya, rút dolog).
A párkapcsolati abúzus egyébként is komplikált ügy, mert ott ugye elvileg két felnőtt emberről van szó, akik közül az egyiknek meg kellene tudnia védenie magát a másiktól, illetve az áldozatszerepet betöltő fél gyakran elősegíti a magatartásával a körülmények fenntartását (ugyanakkor az, hogy valaki áldozattípus, senkit nem jogosít fel arra, hogy bántsa az illetőt). És gyakran hallani azt, hogy de hát miért nem hagyta ott, vagy ha tényleg bántották volna, akkor biztos elhagyta volna, de ez nem ilyen egyszerű, mert egy ilyen kapcsolat nem úgy kezdődik, hogy odamegy valaki az emberhez, megüti, majd felajánlja, hogy akkor járjanak. A függő-erőszakos kapcsolatok lassan alakulnak ki, és egyenként nem veszélyes, de együtt legalábbis gyanúra utaló jeleik vannak, amiket egyébként érdemes lenne legalább egy osztályfőnöki órán átvenni középiskolában, a szexuális felvilágosítás részeként (és ha már itt tartunk, vannak további érdekes gyakorlati témák, amikre ha nagyobb hangsúlyt fektetnének, akkor nem lehetne annyi égbekiáltó baromságot olvasni kismamatopikokban: hogy mi az a molekula, hogy működik a mikrohullámú sütő, miért humbug a Pi-víz, illetve a tündérvíz (erre először egy olyat asszociáltam, hogy biztos tündérből facsarják, de sajnos nem), satöbbi). Mert például Stephenie Meyer Alkonyatja is tele van ráutaló jelekkel, és mégsem kapja fel senki a fejét.
Az alkonyatot egyébként szakmai indíttatásból olvastam el, mert lehetséges, hogy lesz még Meyer-könyv a karmaim között, és soha nem árt, ha az ember minél többet kiderít az ellenfélről. Első pillantásra egyébként olyan a könyv, mint egy bő lére eresztett tiniregény, röviden arról szól, hogy a főszereplő lány, Bella, új városkába, új iskolába kerül, ahol meglátja Edwardot, és úgy érzi, a fiú szépsége és vonzereje felülmúlhatatlan. Később kiderül, hogy téved, mert Edward folyamatosan felülmúlja önmagát szépség szempontjából, és a regény szerintem csak azért ér véget párszáz oldal után, mert Meyer kifogy az alkalmazható rokon értelmű szavakból. Ja, meg az is kiderül időközben, hogy Edward vámpír, de ez a tény senkit nem zaklat fel különösebben.
Bennem viszont határozottan mindenféle piros lámpák kigyulladtak olvasás közben, és mostanáig nem tudom eldönteni, hogy Meyer direkt csinálta-e, de az egész sztori tankönyvi példája egy szép, kerek abúzív kapcsolat kialakulásának.
Ott van például a barátoktól/családtól való izolálás. Ez sem úgy szokott történni, hogy akkor a második randin bezárják az embert, slussz, hanem kifinomult lélektani eszközökkel. Hogy a domináns fél a tenyerén hordozza a másikat, elhiteti vele, hogy az ő kapcsolatuk különlegesebb bármely másik kapcsolatnál a világon (Edward például komoly arccal kijelenti valahol középtájt, hogy bár ő százvalahány éve tizenhét éves, de még soha nem volt nővel, mert egyszerűen nem érdekelték – na mármost tapasztalataim szerint egy tizenhét éves fiú félórát nem tud úgy tizenhét éves fiú lenni, hogy eközben ne érdekeljék a nők), és miért akarnának bárki mással időt tölteni, amikor együtt is lehetnek. Edward továbbá arra is különösebb lelkifurdalás nélkül ráveszi Bellát, hogy hazudjon az apjának és a barátainak, amikor róla van szó.
A folyamatos kontroll: Edward mindig lehallgatja azoknak a gondolatait, akikkel Bella beszélget (az övéit közvetlenül technikai akadályok miatt nem képes, bár egy idő után felmerült bennem, hogy esetleg a jel gyengesége ennek az oka), ami számomra a telefonlehallgatás ekvivalense, és ezt Bella cukinak találja. Mert hogy ő ennyire fontos Edwardnak. A vámpírgyerek továbbá váratlanul fel-felbukkan Bella közelében, és ez az utcán meg az iskolában még oké is, de a regény egy pontján kiderül, hogy időnként éjszaka bemászott Bella hálószobájába, hogy kihallgassa, mit beszél álmában. Mit érezne ön egy ilyen információ hallatán?
Az én nem tehetek róla, a környezetem a hibás, ha szeretsz, ilyennek fogadsz el diszpozíció, illetve az áldozat hibáztatása az esetleges erőszakos cselekményekért: Edward ugye vámpír. Tegyük fel, hogy erről tényleg nem tehet, illetve igyekszik is leállni a szerről, bla-bla. De a könyvben folyamatosan felbukkannak olyan kijelentések, tréfás vagy kevésbé tréfás formában, Bellának címezve, hogy te tehetsz róla, kihozod belőlem a vadállatot, illetve egy idő utána lány is elkezd bocsánatokat kérni, illetve kérdezgetni, hogy mit csinált rosszul, miben kellene változnia. Az ilyesmi csak az elején romantikus, később egy ilyen kapcsolatban mindketten leginkább az áldozatot fogják hibáztatni minden rosszért, és ezért is nem szokták a nők elhagyni azt az áldott jó embert, aki verik őket, hiszen ők a hibásak, ők provokálták ki.
Az áldozat infantizálása: Edward folyamatosan azt sulykolja Bellába, hogy mennyi baja eshet a lánynak nélküle, hogy milyen ügyetlen ő egyedül, és bár lehet, hogy Bella valóban kamaszosan esetlen egy kicsit, de azért valahogy sikerült az első tizenhét évét túlélnie. Bella ugyanakkor azon az állásponton van, hogy Edward valamiféle istenség, ereje határtalan, ítélete bölcs, szava arany (objektíve, tehát a leírásból és a saját szavaiból igazából csak annyit tudunk meg Edwardról, hogy egy jó külsővel megáldott, értelmesebb fajta tizenhétéves benyomását kelti, ami százvalahány évesen szerintem nem nagy kunszt). Igen nagy esélyük van rá, hogy kilakuljon köztük egy tranzakcióanalítikus szempontból klasszikus szülő-gyerek kapcsolat, és pár év múlva Edward határozza meg Bellának, mennyit költhet körömlakkra, és milyen filmet nézhet meg a moziban.
És igazából ezeknek a dolgoknak a megléte részben vagy egészben külön-külön nem feltétlenül ártalmas egy kapcsolatban. Két ember viszonyába az fér bele, ami mindkettőjüknek jó és megfelel, de pont így szoktak indulni azok a dolgok, amik egy idő után az egyik félnek nagyon nem felelnek meg, viszont kiút sem látszik belőlük.
És azt sem állítanám, hogy egy vámpírral csak és kizárólag ártalmas párkapcsolatban lehet élni (ezt fontosnak találom leszögezni, még mielőtt az engem olvasó vámpírok tiltakoznának az implicit negatív diszkrimináció ellen). Pozitív példaként Angelt tudnám felhozni, már azon túl is, hogy David Boreanaz sokkal szexisebb, mint egy üres arcú kamaszfiú. Angel például simán beilleszkedett Buffy saját baráti körébe, állandóan magát hibáztatta minden rosszért (a brooding menő nálam, de amikor például gonosz volt, akkor büszke volt arra, amit tett, nem pedig másra hárította a felelősséget), Buffyval körülbelül egyenrengú partnerekként küzdöttek a gonosz ellen, meg mentették meg egymást kiegyensúlyozott arányban, illetve Angel sokkal kevesebbszer bukkant fel váratlanul bárhol, mint azt Buffy szerette volna.
További disclaimerek: nem állt szándékomban azt implikálni, hogy bármi gond lenne a tizenhétéves fiúkkal úgy általában, akkor sem, ha még nem voltak nővel. Nem állt szándékomban azt implikálni, hogy erkölcstelen lenne, ha egy fiú és egy lány tizenhét évesen közös hálószobában töltik az éjszakát, plátóian, és/vagy megfelelő védekezés mellett. A bejegyzés megírása során egyetlen élő állatnak sem esett baja.
settenkedve lopakodó 
Ó, micsoda szelet kavartál! :)
Nekem is tetszett az egész “saga”, teljesen kritikátlanul és érzelmi alapon olvasva. (29 évesen)
És Bellát ne féltsd, a többi részben egészen összekapja magát és többször érvényesíti kívánságait. :)
KedvelésKedvelés
nem olvastam a könyvet, sőt még nem is hallottam róla, viszont, ahogy Lucia megfogalmazta azokat a lépéseket amik a családon belüli erőszakhoz vezetnek, nagyon pontosak.
én csak annyit akartam hozzá tenni, hogy nincs olyan ok, ami miatt bántalmazni lehet akár a házastársunkat, akár a gyerekünket.És bármilyen is a nő, attól, hogy “rosszul választ / látni kellett volna” még nem ő a hibás azért, hogy megverik. El se tudjátok képzelni, milyen okos, intelligens, képzett nők is kerülhetnek milyen szörnyű helyzetekbe…
KedvelésKedvelés
:-XDDDDD
KedvelésKedvelés
Üdvözlet!
Mindig tanulságos ilyen jellegű elemzéseket olvasni. Már csak azért is, mert ahányan vagyunk, annyi félét gondolunk egy könyvről.
Egy nagyra tisztelt egyetemi tanárom szokta volt mondani, hogy minden történet/vers/mű arról szól, amit nekünk jelent.
Nem vagyok már tizenéves fiatal, viszont annak idején rengeteg fantasy témájú könyvhöz volt szerencsém – a szépirodalommal párhuzamosan természetesen – és nem egyben voltak ehhez hasonló karakterábrázolások, és dominatív személyiségek. De mindezeket tudtam hova tenni, és nem váltak ideállá számomra.
Nem hiszem -de erről még konzultálnom kell egy pszichológus barátommal – hogy egy tinédzserkori, rajongott könyv hatására kerülnének bele később felnőtt nők rossz párkapcsolatokba.
Az elemzés egyébként érdekfeszítő, sok helyes meglátással, mindazonáltal szerintem van benne néhány dolog, ami nem korrekt.
Olvastam a könyvet, még egy barátomtól kaptam 2 éve angolul és emlékszem, hogy tetszett. Könnyed olvasmány volt, esténkénti lazításhoz ideális.
A nyelvezete nagyon tetszett, erre emlékszem, hogy magyarul milyen a könyv, azt nem tudom.
Valamennyire itt mindenkinek igaza van. Mind ismerjük a „labda kék vagy piros, holott fehér” példáját.
Vitatkozni mindig jó. Unalmas lenne a világ, ha mindannyian hasonlóan gondolkodnánk.
Engem csak egy dolog bosszant, amikor nem megfelelő hangnemben szólnak emberek egymáshoz.
Te még a homokozóban játszottál, amikor én már…, ezek a mai fiatalok…miegymás.
A keresztlányom 16 éves, és vannak képtelen dolgai, de ettől függetlenül egy döbbenetesen okos fiatal. A magam 26 évével én is fiatal vagyok.
De voltam „tinilány” is három jóval idősebb, diplomás fiútestvérrel, akik soha nem vetettek a szememre ehhez hasonlókat.
Ne feledjük, hogy másképp jár az agyunk 17/ 20/ 25… évesen.
KedvelésKedvelés
a. : Elnézést, igazad van. Rossz a szövegértésem, sőt nem is tudnám kifejezni mennyire, hiszen a “a rovid tavu kovetkezteteseket levonom, es ha egy konyvrol negativ kritikakat olvasok, akkor nem fogom a konyvet elolvasni pusztan kivancsisagbol.” mondatot úgy értelmeztem, hogy ha a továbbiakban negatív kritikát olvas valamiről, akkor azt nem olvassa el. És tényleg. Komoly baj van velem, hogy amikor valaki azt írja, hogy ha negatív kritikát fog olvasni valamiről, akkor azt nem olvassa el, akkor az számomra azt jelenti, hogy ha negatív kritikát fog olvasni valamiről, akkor azt nem olvassa el. Elnézést mégegyszer, buta mai fiatal vagyok…
Amúgy ez a vélemény teljesen jó lenne, ha Edward csak egyszer is bántaná Bellát a könyvben, vagy ha a “kihozod belőlem az állatot” mondat legalább csak egyszer, legalább félkomolyan szerepelne benne, illetve ha bármi olyan lenne benne, amikor Edward utasítja Bellát valamire. Ja, és még akkor is, ha a második kötetben nem hagyná el, mint ahogy e kritika írója “kívánná” az első kötettől. Viszont Edward egyszer sem ártott neki, egyszer sem tiltott meg valamit Bellának, egyszer sem utasította semmire. Az egyedüli dolog, amit nem akarna, hogy Bella is vámpír legyen, hogy ne vesszen el a lelke. Egyébként ha a második kötetet is elolvassuk, láthatjuk, hogy Bella közel sem az a gyenge nő, aki aláveti a férfi akaratának magát, mert addig “küzd”, amíg el nem éri, hogy az egy dolgot, amit Edward nem akart engedni neki, azt is megkaphassa. Mert a második kötet végén megegyeznek ebben.
Ó, és amit majdnem elfelejtettem két dolgot.
1. Edward soha nem mondja, hogy “ha szeretsz így fogadj el”, sőt soha nem is utal rá, pont az ellenkezőjét mondja mindig, hogy hiába szereti, nem fogadhatja el ezt az egészet.
2. A második könyvben Edward semmire nem utasítja Bellát (nem tudom már ki írta, hogy igen), ugyanis elmondanám, hogy a második kötet nagy részében Edward nem is szerepel. Amikor Bella motorozik, stb… akkor nem Edward beszél hozzá, hanem csak Bella képzeli azt.
Egyébként a könyvben szerintem egyáltalán nem egy abuzív kapcsolat leírása van. Edward és Bella kapcsolata azt mutatja be, hogy az igazán fontos dolgokért mi mindenre képesek lehetünk. Mint pl. Edward, akinek hatalmas a kísértés, de mivel ennyire szereti a lányt, képes uralkodni magán, és nem ártani neki. Legalábbis az én egyes szövegértésemmel ezt a következtetést vontam le a kapcsolatról.
KedvelésKedvelés
természetesen SPOILER-t akartam irni. Sorry
KedvelésKedvelés
Én olvastam a könyveket, mindet és szerintem nem teljesen helyes ez a leírás. Például SPILER a második könyvben elhagyja bellát.Másrészt egy normális körülmények közöztt élő fiatal, ha elolvassa nem lát ilyeneket bele a könyvbe. Én 19 éves vagyon és egyszerűen tetszenek. Nem járom az utakat ugy h találjak magamnak egy vámpirt vagy tökéletes pasit stb.
KedvelésKedvelés
tamas, szovegertesbol egyes. elolvastad a silmarwen kommentjet, amiben azt irja, hogy epp most olvassa konyvet?
de hat mit var az ember a mai fiatalsagtol… – tette hozza magaa ele motyogva, majd megejtette delutani szunyokalasat.
KedvelésKedvelés
Szerintem Te pont NEM tudtad megfogni ennek a történetnek a lényegét.
Ugyanis elolvastam már mind a 4 részt, sőt, még az Edward szemszögéből íródottat is, amiből eddig sajnos csak 12 fejezet jött ki. Tudtad, hogy létezik ilyen?
Mert ha még nem szívesen elküldöm neked. (ezt nem rosszindulatúan értem)
Abból megtudhatnád mi járt a “tökéletes férfi fejében”.
Az írásodból azt érzem, hogy nem vagy képes beleélni magad egy fantázia történetbe, ami egy valós környezetben játszódik. Fura így írni, mert annyi minden derül ki a többi 3 részből, amikből csak feltételezgettél…
Itt azt kell megérteni, hogy mivel nyilvánvaló, hogy a történet nem a vámpírok vérengző világának bemutatására van kiélezve, azért van benne, hogy éreztesse velünk az érzelmek hatalmasságát, emberfelettiségét. Bella nem egy üresfejű, idióta csitri, de persze vannak hibái, mert ember. Viszont ettől még nem kell üresnek gondolni. Világosan le van írva, hogy igazából mindig is ő volt az, aki fontosabb döntéseket hozott az életében. Egy üres embernek eszébe sem jutna egy akkora önzetlenség, hogy „száműzeti” saját magát a távolban élő édesapjához, hogy a gyermeteg anyja jobban érezze magát…
Edward (fel kell fognunk, hogy nem ember) aki eddig nem talált társat magának (én sem értem miért olyan rettentően elképzelhetetlen, hogy egy 1900-as évek elején élő fiúnak, pl. a háború fontosabb a csajozásnál) megfogta Bella, akin pedig nem tudja használni gondolatolvasó képességét (még jó, hogy kíváncsi rá.). Vagy ebben az eltorzult világban mindenki rögtön csak szexre, és „letámadásra” és irányításra gondol, ha párkapcsolatról van szó???!!!
És nem, pont nem akarja Bellát irányítani, mindig meghagyja neki a döntést, mindig megkérdezi, mindig a kedvében akar járni, még az ősi ellenségével való találkozással kapcsolatban is közösen kötnek kompromisszumot!!! Edward-nak túl sokat kellett várni erre a szerelemre, hogy ne adná bele „szívét-lelkét” ami szerinte nincs is neki…
De tényleg, ez egy nagyon jól kitalált történet, nem kellene beleszőni, ilyen „uralkodnia másikon” rejtett szálakat, mert felesleges, nincs értelme.
Aki nem így gondolja, annak azt ajánlanám, hogy akkor is próbálja megtalálni benne a pozitívumot, ha eddig nem volt képes rá…
KedvelésKedvelés
Mindig rossz vége van, ha az ember nem mer felnőni. Gyermekként természetes a függő helyzetünk, hogy a szüleink vezetnek minket, hiszen kicsik vagyunk az önálló élethez, de megtartani a függő állapotot elérve a felnőtt kort, rossz döntés. Sajnos, sok nő elhiszi, hogy a férfi erejénél fogva alkalmas a vezetői szerepre. Pedig az erőszak mögött gyakran egy kisfiú rejtőzik. Szóval vak vezet világtalant esete áll fent minden adok-kapok viszonyban. Mennyire jó, hogy fiatalon beláttam, ésszel él az ember és nem szívvel.
KedvelésKedvelés
Borzalmasan okos és érdekes írás. Bevallom én nem olvastam a könyvet a filmet is félig kb. ha láttam részletekben, de a húgom nagy fan, szóval találkoztam a rajongással ami a könyvet és a filmet körülveszi. Viszont úgy gondolom, hogy a tizenéves tinilányokat sokkal jobban érdekli a filmben lévő Robert Pattinson, mint bármi más, és azt is kiemelném, hogy ez a rajongás mindenki tudja nem tart sokáig, tehát komolyabb károkat esetleg gyökeres nézetalakításokat a “kis” fejekben nem fog létrehozni.
Tehát azon embereket táborát erősítem akik azt mondják kicsit túl van lihegve egyesek felől a félelem a könyv iránt, de mondom ennek ellenére iszonyat érdekes meglátás.
KedvelésKedvelés
Én is elolvastam a könyvet…sőt, a második részt is (olvasásfüggő vagyok :) ). Az elemzésnek sok helyen igaza van, de úgy érzem, hogy bármibe bele lehet magyarázni bármit. Ettől függetlenül ez egy olyan könyv, ami olvastatja magát, még ha az “alabástrom bőr” meg “izmos felsőtest” szókapcsolatok 3 oldalanként minimum feltűnnek. Bella karaktere pedig egyenesen idegesítő. Rég voltam már 17, de nem rémlik, hogy ilyen fogyatékosok lettek volna a lányok. Ha pedig most ilyenek (biztos ennek is megvannak az okai, akár az ilyen könyvek is lehetnek), akkor az ég óvja az összes fiút tőlük!
KedvelésKedvelés
ez meg csak az eloors volt, de nmsokara jon a horda es szetXD-zik a blogot
KedvelésKedvelés
Csatlakozom gorgon hozzászólásához.
Szerintem ez egy jó könyv és olvastam mind a 4et és tetszett mind a 4 úgy ahogy van. Olvastam már sok más könyvet és nekem ez tetszett a legjobban.
És mi lenne ha egy könyvet úgy olvasnátok végig hogy nem kerestek mindig valami pszcihológiai szart hanem csak élveznétek a könyvet, ha pedig nem tetszik nem kell elolvasni!
És nem mindegy mi van benne?? Sok embernek ez tetszik igy ahogy van ők nem látnak semmi kivetnivalót benne.
Ennyi.
KedvelésKedvelés
Jézusom… Láttam már “érdekes” elemzéseket sok mindenről, és hát ez is ezek közé tartozik..
Igazából semmi kedvem regényes reagálásra, mert a világon minden könyvbe ki tud találni mindenki amit csak akar, és éppen ezért nem tartottam soha semmire az ilyen belemagyarázós kritikákat.
Viszont annyit azért mindenképpen megjegyeznék, hogy az itt elemző hölgy, és Silmarwen nevű kommentelő majd egyszer elemezzék saját írásukat, ha lesz idejük, és gondolkodjanak el azon, hogy mit üzennek ők azzal, hogy szerintük nincs olyan 17 éves fiú, 1. aki ne a szexen agyalna állandóan, de legalábbis nem az lenne élete egyik legfontosabb dolga 2. vagy éppen ne akarna kihasználni egy naiv, vagy buta, stb.. lányt, ha teheti. Mert elárulnám, hogy ők ezzel legalább annyit ártanak, mint amennyit szerintük pl. ez a könyv, ugyanis ha hiszik, ha nem, létezik, léteznek ilyen fiú(k). Egészen addig, míg az ehhez hasonló kritikák, és egyéb vélemények el nem hitetik velük, hogy pedig csak akkor lehetnek normálisak, ha a szex legalább a második legfontosabb dolog az életükben, valamint akkor, ha kihasználják azokat a nőket akiket ki lehet, ugye kedves Silmarwen ;)
Jajj, még Silmarwen-nek annyit azért üzennék, hogy ha csak azért, mert elolvas egy negatív kritikát egy könyvről, már nem fogja elolvasni magát a művet, akkor készüljön fel egy olvasásmentes életre, mert mindenről van negatív kritika. Szóval csak úgy olvashat majd, ha “okos” módon szelektál, hogy “amit nem látok, az nincs”, magyarán amiről nem találja/keresi meg a negatívat, azt olvassa el.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, elszomorodjak vagy elszörnyedjek azon, ha valakit (ráadásul a saját blogján!) lecsesznek azért, mert gondolkodik… nonplusultra le is írja, amin gondolkodik, mert erről szól egy blog ugyebár.
Ennél már az Edward-rajongó kiscsajok is jobbak lennének. Nem a filmbuzit minősítem, én is olvasom, meg a kommenteket is olvasom rajta (van ahol nem, pl zindex), de fájdalmas volt itt egy ilyenbe belefutni na. :(
KedvelésKedvelés
Namost a post nem elsősorban a könyv recenziója, elemzése, vagy ilyesmi, – gondolom én. A családon illetve a kapcsolaton belüli erőszak kialakításának viszont tökéletes forgatókönyve. Igen, így kell ellehetetleníteni egy nőt, alávetni, függőségbe taszítani, ellenőrzés alatt tartani, bizonytalanságban tartani, és elszámoltatni, büntetni, eljuttatni odáig, hogy magáéban keresse a hibát, hogy a büntetést és a verést megérdemelt jussnak fogadja el.
Gyakorló válóperes ügyvédként azt kell, hogy mondjam, tökéletes a leírás. Az iskolázott emberek között ilyen munkás, sok energiát felemésztő játszma ez.
Az egyszerűbb iskolázatlanabb réteg ezt is egyszerűbben oldja meg: a férfi a lagzi után, a nászéjszaka előtt közli, hogy na ez is megvolt, most már nem kell udvarolni, mostantól minden másképp lesz. Saját keresményét megtartja, a nő pedig a fizetését ossza be, hogy kettőjüknek is elég legyen. Közli elképzeléseit a napi életükről, és a nőnek innentől kuss legyen. Semmi cicó, hogy védtelen vagy, mindenki bántana téged, én elintézem, végiggondolom helyetted, megmondom hogy legyen neked jó. A frászt. Semmi körítés. Így akarom, így lesz. Mindenben ő dönt, ő dönt arról is, hogy a nő fizetését mire költheti, ha a nőnek bármire szüksége van, azt megveheti-e? És a nő , mert szerelmes, elfogadja. Aztán meg úgy marad, így él. Semmire nincs pénze, sehova nem mehet, barátai nincsnek, a fickónak se, nem járnak sehova, hozzájuk se jár senki. Elszigetelődik, és ennyi.
Ha van ereje kitör, ha nincs, így hal meg.
És persze ezt egy férfivel is meg lehet tenni.
Ezek a könyvek meg arra jók, hogy aki elolvassa, és hajlandó gondolkozni is, az rájöjjön, hogy milyen viselkedési módok hova vezethetnek, és hogy a szerelem ugyan szép emberi érzés, de ha én szerelmes vagyok, az nem jelenti azt, hogy belém is ugyanennyire szerelmes a partnerem. Lássunk tovább az orrunknál, ismerjük fel a jeleket.
A klasszikus világirodalom is azoknak ad többet, akik gondolkozni is hajlandóak. Persze a nagy többség ettől még jól szórakozhat.
Nekik a Kis herceg is csak a beszélő rózsáról szól. De úgy csak egy aranyos a történet.
KedvelésKedvelés
A családon belüli erőszakkal kapcsolatban:
A szerző biztos utálni fog emiatt, de én nap mint nap azzal találkozom, hogy azok a hölgyek, akik a leginkább panaszkodnak a „bunkó férfiakra” mindig olyanokra hajtanak rá, akikről még a vak is látja, hogy két-három éven belül a kórházi ágyig fogja őket pofozni. Mert ez igenis meglátszik, és már az elején ki lehet szúrni, hogy ki hajlamosabb a közvetlen környezetén, fizikai erőszakkal levezetni a feszültséget.
Más viszont a helyzet, ha a gyereket bántják (ami nem azonos a nevelő célzatú pofonnal!). Ilyen esetben én mind a két szülőt agyonveretném, azt is aki veri, és azt is, aki hagyja (abból a „kvázi ideális” helyzetből kiindulva, hogy nem verik mind a ketten).
KedvelésKedvelés
Nos, idekeveredtem.
Gondoltam dobok egy hozzászólást.
Sajna vannak emberek, akik mindenben a rosszat keresik.
A post írója is idesorolható szerintem.
Nem lenne egyszerűbbelolvasni a könyvet, élvezni a sztorit és kész?
Ha most átnyálaznád a klasszikus világirodalmat, akkor ettől a könyvtől sokkal borzalmasabb dolgokat is találnál, amik érdekes módon teljesen elismertek.
Meg kellene tanulni szórakozni a dolgokon és nem pedig egyből elemezni kifelé mindenféle rosszindulatú oldalról.
Ennyi.
KedvelésKedvelés
nostalghia: igen, SM mormon, mint az minden bővebb ismertetőben említésre kerül, de a mormon/iszlám/keresztény/stb szellemiségű férfi-nő kapcsolatok nagyon könnyen átcsapnak abúzívba, illetve mindegyikre biztosan van olyan példa is, ami nem az. és a poszttal nem állt szándékomban egy egész vallási kultúrkört leabúzívozni, viszont ettől függetlenül szerintem ez az Edward-Bella típusú kapcsolat nem egészséges, neveltetéstől függetlenül.
KedvelésKedvelés
Szerintem érdemes lenne némi figyelmet szentelni Suzy Quatro kommentjének. A bejegyzést és a hozzászólásokat olvasva (a könyvet nem ismerem) ez speciel magyarázat lehetne a sztorit ért minden pozitív (a könyvben nincsenek hátsó szándékok, Edward a szuper-férfi, felnőtt kontra kamasz gondolkodás) és negatív (Edward szörnyeteg, ez egy abúzív kapcsolat) kritikára.
KedvelésKedvelés
Én csak a filmet néztem meg otthon, mert a (téves) kategorizálás miatt valami könnyű trash horrora számítottam, ahol az ostoba de jóképű vagy nagymellű halandó áldozatok kínos kínok kínjai közt pusztulnak néhány vámpír által. Röpködnek a belek, és egy kórház számára több mint elegendő vérmennyiség folyik el.
Nos, alaposan csalódtam. Edward egy igaz szörnyeteg. Először suttyomban, később már nyíltan felvállava gondolatot olvas, Bellát a saját apja becsapására utasítja és egyébként meg éjszakánként kukkolja az alvó lányt, esetenként be is mászik mellé. Még jó, hogy nem akkor vezeti le szükségét amikor hihetetlen ostoba barátnője még az álmok földjén jár. Bár, volt egy olyan érzésem, hogy Bella az egész film alatt ott járt, vagy valamilyen láthatatlan, rózsaszín szemüveget viselt.
Visszataszító volt. A tökéletes pasi egy átlagos lányt választ párjául, ezért a csaj odaadással viselteteik irányába, és eltűr bármit.
Egyik osztálytársam aki olvasta, és nézte is, hihetetlen nagy rajongója lett. Megvette az öszes könyvet, leszedete a soundtrack-eket a filmből és folyamatosan azt hallgatja. Teljesen el van ájulva a sztoritól. Oké, mindenkinek vannak furcsa heppjei, nem mondom. Én odáig vagyok a békákért, és már több mint ötvenszer néztem meg az Oroszlánkirály trilógiát. De pont egy ilyen könyvet, egy ilyen férfit mint Edward választani imádatunk tárgyául elég ijesztő.
KedvelésKedvelés
csipkerozsika
KedvelésKedvelés
Rengeteg mindent hallottam mar errol a konyvrol, de kulonosebben nem erdekelt, viszont ennek a postnak a hatasara elolvastam az elso reszt, nekem teljesen a te velemenyed ellenkezoje tunt ki belole.
A konyv harmadaig-feleig ez az Edward nekem egeszen Az Idealis Himnemunek tunt, kelloen megkozelithetetlen, kiszamithatatlan, nem mutatja ki az erzelmeit, megis tudjuk, hogy mennyire szeret, meg azt is, hogy egyszer majd kitor belole a Szenvedélyes Én, es az majd hatalmas ereju lesz, katarzis meg nirvana es olyan marha jol beteljesulunk tole.[ennel az erzesnel kezdtem el rajonni, hogy o megsem az idealis him megtestesitoje, eleg nagy koppanas a regeny felenel] Viszont ez a roppant bugyuta es egyugyu Bella szerintem egy rettento idegesito karakter volt, persze bájos a maga naiv modjan, de ettol meg nem jut az ember eszebe az, hogy ot egy regeny fohoseve kene emelni, hacsak azert nem, mert ha nem lenne ennyire idiota, akkor nem tenne fel az eletet egy kamaszkori szerelemre, marpedig ugye ennek az egesz regenynek ez volt a lenyege. A kezdo tortenet es a helyszin nekem tetszett egyebkent, bar az, hogy a lany kovetkezetesen a keresztnevukon szolitja a szuleit mar az elejen is idegesito volt egy kicsit, de ezen hamar tultettem magam. Szoval en azt hittem, hogy ez egy jo regeny lesz, es ugy a kozos jatekig, amikor felbukkant a nyomszimatolo meg meg is maradt bennem ez az illuzio, de utana szeritnem az egesz kesz kaosz lett. A tizeneves kislany[persze vicces ezt igy hasznalni, hiszen a regeny fohose idosebb nalam, de ettol tekintsunk el] rettentoen megbantja az apjat, majd utana az apja meg is engedi, hogy egy, az orszag tavoli csucskeben talalhato varosba menjen egyedul, az ejszaka kozepen a sajat, lepukkant furgonjaval, ami mar alapbol irrealis, majd egy roppant eroltetett cselekmenyszalon eljutunk odaaig, hogy a butuska kislanyt jol atverik, de a jok meg idoben megmentik es minden jo, ha a vege jo. Ha azt nem is vennem figyelembe, hogy mennyire nagyon nyakatekert a tortenet, akkor is idegesitove valnanak az ilyesfele momentumok, mint peldaul “Mid fáj? − kérdezte anyám aggodalmasan, és Edward szeme is felpattant.” ami szerintem mar arrol tanuskodik, hogy a fiu onmaga is elhitte, hogy Bellarol gondoskodni kell, ergo nemcsak Bellanak volt apakomplexusa, hanem Edwardnak is.. nos, bellakonplexusa, de benne legalabb minimalis szinten volt valami jozan paraszti esz fele, es legalabb elmeletben tudta, mit kene cselekedni, meg akkor is, ha ezt nem sikerult megvalositania. [vo. nem talalkozni Bellaval, ha ugyis csak a bajt hozza ra]
De en ettol fuggetlenul ugy gondolom, hogy Bella hergelte magat addig, hogy belekerult ebbe a szituacioba, es bar Edward is erosen rasegitett a dologra, megis csak a legjobbat akarta a kb hateves szellemi szintjen vegetalo Bellanak[amit mellesleg kizartnak tartok, hogy Edward ne vett volna eszre, es azt is erosen megkerdojelezem, hogy letezik olyan tizeneves fiu, akiben legalabb egy picit tultengenek a hormonok es egy ilyen helyzetet ne akarna kihasznalni, akarcsak elmeletben is] es alapvetoen Bellat terheli a felelosseg a dontese miatt, senki nem kenyszeritette fegyverrel, hogy marpedig Edwardba kell beleszeretnie, sot a fiu maga is elmondta parszor, hogy hagynia kene ot a fenebe, dehat a mi Bellankban erosebbek voltak a “na majd en megmutatom” tipusu erzesek, es ez bar jellemzoen kamasz viselkedes, de valaki hulyesegeert nem lehet egy masik embert felelosse tenni. Pontosan ezert gondolom azt, hogy akar az eletben is kialakulo hasonlo kapcsolatoknal sem lehet csupan a ferfit kikialtani hibasnak, mert gyakran a nok naivsaga es onnon butasaga az, ami igazan bajba keveri oket.
Bar nem tudom, hogy ennek, mint egy kitalalt tortenetben olvasott esetnek mennyiben kene hatassal lennie az en szemelyisegfejlodesemre, dehat megeshet, hogy ehhez en meg keves vagyok, hogy megertsem, es amikor majd negyvenevesen a ferjem a hatam mogott all fogmosaskor, es kedvesen a fulembe bugja, hogy “a bal felso negyest sikald meg egy kicsit, dragam” akkor majd jol megvilagosodom, hogy ez a konyv rontotta el az eletem, de addig is legalabb a rovid tavu kovetkezteteseket levonom, es ha egy konyvrol negativ kritikakat olvasok, akkor nem fogom a konyvet elolvasni pusztan kivancsisagbol. [Ezt azert meg befejezem, a maradek harom resz hatra van, de en nem birom ki, hogyha egy konyvet elkezdtem, akkor ne fejezzem be valamikor]
Mindenesetre azert orulok, hogy volt mit csinalnom este.
KedvelésKedvelés
A folytatásban pedig még fokozódik a helyzet, mert nem elég, hogy Bellát elhagyja Edward, de még a távolból is szemmel tartja, és utasítgatja.
KedvelésKedvelés
Hát érdekesnek találtam a bejegyzést,de igazából üvölt róla,hogy “felnőtt” vagy.Nem a korodra célzok,hanem a gondolkodásra.A könyvben nincsenek hátsó szándékok,az írónő nem akart senkit megtéveszteni.Ez csupán egy jól megírt könyv,ami lebilincseli az embert.Nem az a lényeg,hogy éppen milyen ruház húznak rá a kritikusok a könyvre vagy az íróra,hanem az,hogy a világon sikeres lett a könyv.Magam is egy huszon éves olvasója vagyok a Twilight saga-nak és nem az egyetlen a környezetemben.Mindenkinek kellene egy pillanatra lazítania és kikapcsolódni és nem mindig a mű szövegek és szakszavak világában gubbasztani.Ez a könyv képes kikapcsolni…
KedvelésKedvelés
miért lenne ártalmas a királylányszerep? ahol a nehézségeket sárkányok meg mostohák, satöbbi jelképezi, ott a lányok királylányok vagy legkisebb harmadik lányok vagy árvalányok (ez a három kábé ugyanaz a szimbólumrendszerben). nem tudom egyébként, melyik mese szól arról, hogy a királylány csak várja, hogy megszólítsa a királyfi, én ilyet nem ismerek :)
KedvelésKedvelés
Végigolvastam a Twilightot, és azt kell mondjam, igazad van.
Eléggé aggasztó, hogy a tinilányok, akik ezen és a Harry Potteren kívül esetleg semmi mást nem olvastak, totál okénak találják az ilyen Edward-Bella jellegű kapcsolatokat…
Érdekes (és szerintem értelmes) post volt, gratu!
KedvelésKedvelés
és a királylányszerep nem ártalmas???
nemrég jöttem rá, mennyivel kalandosabb lehetett volna a szerelmi életem, ha nem várok mindig arra, hogy megszólítson a királyfi (?).
KedvelésKedvelés
király bejegyzés :)
és én is Angelre szavaznék!
KedvelésKedvelés
kata: a stílusodból kiindulva, szerintem te még az oviban homokoztál, amikor én az üvöltő szeleket elemeztem.
KedvelésKedvelés
human, ahogy gondolod, úgyis mindig kísértést érzek, hogy megszólítsam a fiatalabb generációkat.
KedvelésKedvelés
bex: a kontextus a lényeg. egy tündérmeséből a királylányszerepet “tanulják” meg a kislányok, tehát hogy egy sárkányos-törpés világban hogyan kell érvényesülni. a twilight kontextusa kvázi a mi világunk, és ahhoz képest vannak nagyon elcsúszva a szerepek.
KedvelésKedvelés
na, most befenyítsek és belinkeljem ezt a posztot, jöhet a horda aki szerint “minden lány egy edwardot akar magának+!!!!!”
KedvelésKedvelés
Szerintem meg túl van lihegve ez a post. Minden történetre rá lehetne húzni valamit, minden történetben van legalább egy aberált, de a lényeg, hogy ezek nem erről szólnak. Kicsit üldözési mánia kell szerintem ehhez a felvetéshez. Elemezd inkább az Üvöltö szeleket, na ottt aztán tényleg minden meg van, és a lényeg, hogy eleve erre van kiélezve. Persze a Twilightról írni – tudom – sokkal aktuálisabb…
KedvelésKedvelés
Kitérve a vicces részekre, én meg ezen mosolyogtam egy jót: “az övéit közvetlenül technikai akadályok miatt nem képes, bár egy idő után felmerült bennem, hogy esetleg a jel gyengesége ennek az oka”. :-D
Máskülönben nagyon elgondolkoztató a felvetés. Mert nemigen vitatható mindaz, amit leírsz, bár szerintem Meyer nem akarta ezt beleírni. (Jó, én nagyon keveset nézek ki Meyerből amúgy, és egyébként is tartom magam a “gondolta a fene”-elvhez ;-) ) Szerintem is inkább valami szuper-férfi akar lenni Edward, és ami zavaró lehet, az Bella üressége és gyengesége. Én alapvetően úgy gondolom, mint korban nem túl távol lévő személy, hogy a Twilight éppen olyan, amilyenről álmodozni szoktak a 12-14 éves kislányok, és amiket írnak is tömegével maguknak, asztalfióknak, gyüjtőoldalaknak fanfic formában. És ezen belül egy jobb dramaturgiájú, jobb jellemekkel megalkotott és főleg jobb helyesírású/nyelvezetű szöveg lett, mint amit a célcsoport magának ír…
És, bár a problémát fontosnak tartom, azt hiszem, a Twilighton keresztül nem lehetne erre felhívni a gyerekek figyelmét, mert látom, hogy ők nagyon érzékenyen reagálnak mindennemű kritikára a rajongásuk tárgyával szemben, és a Twilightért nagyon rajonganak. Ezért elgondolkozás helyett megsértődnének az okfejtést látva.
Magáról a könyvről egyébként írtam kritikát a Prae-re (http://prae.hu/prae/articles.php?menu_id=&aid=1723), ahol alaposabban is kifejtem, hogy miért sikeres szerintem a könyv…
KedvelésKedvelés
Nagyon tetszett a bejegyzés! Örülök, hogy fontos neked is a téma és beleborzongok, hogy a gyanútlan tini lányok, miközben olvassák a “cuki” történetet, milyen észrevétlenül tanulják meg egy ilyen kapcsolat “természetességét”
KedvelésKedvelés
szerintem van párkapcsolatos rész a burokban, csak nem olyan egyértelmű, hiszen egy testben két nő (?) + több férfi a felállás. de a férfiak által történő szabályozás itt is nyilvánvaló, csak szétosztotta köztük a feladatokat meyer. igen, a vége különösen undorító.
KedvelésKedvelés
kadarm: a burok is cifra ilyen szempontból, lásd pofozkodásos részek meg minden, de ott párkapcsolatozás nem nagyon van, mert mindenki csak szerelmes mindenkikbe reménytelenül, illetve néha verekszik, ezért ezek a dolgok (amiket a posztban felsoroltam) kevésbé hangsúlyosak benne. ugyanakkor a vége megdöbbentő, hogy akkor Iannek keresnek egy csini, kiskorú kislányt, akibe beleszuszakolják Melanie-t (akinek egyébként is csak nagyon hosszas rábeszélésre kezdett Ian tetszeni), és mindenki boldog.
KedvelésKedvelés
Nagyon pofás kis elemzés lett, ezek után csak arra lennék kíváncsi, hogy mit gondoltál a burok közben. Merhogy az is büdös szerintem, nagyon az.
KedvelésKedvelés
Mindenképpen nagyon érdekes az írásod, a párhuzamok, de szerintem ez egy mese (mármint a Twilight), nem hiszem, hogy ennyire komolyan kell venni. Edward figurája véleményem szerint a “tökéletes” férfit testesíti meg, aki hibátlan külsejű, hűséges és gondoskodó, bár néhány állításod olvasva valóban gonolkodóba estem…:D
KedvelésKedvelés
Aki a mesés mókát nem ismerné, megtaláltam a neten olvasható formában is:
http://sgforum.hu/listazas.php3?azonosito=nizizoli&id=1136899502
#1578 -as bejegyzés
KedvelésKedvelés
“ezt fontosnak találom leszögezni, még mielőtt az engem olvasó vámpírok tiltakoznának az implicit negatív diszkrimináció ellen”
hehehe ez mekkora mondat volt már, kopirájt jogokkal fogom idézni ha megengeded, nagyszerű, állva taps, végigmosolyogtam az egész bejegyzést, jól indult a reggel köszönöm!
:-)
U.I.: a könyvet nem olvastam nem is tervezem, így az elismerés teljes mértékben a remek stílusodnak szólt függetlenül annak valóság(?)tartalmától
KedvelésKedvelés
de meg az is lehet, hogy amiért stephenie meyer mormon, ezért tök máshogy gondolkodik mindenről, mint mi, és náluk ilyenek a kapcsolatok. (igen)
KedvelésKedvelés
igazán remekbeszabott bejegyzés, tök jó, hogy ilyen szépen pontokba szedve írtad le, miért rettenetes ez a könyv. van egyébként a hvg-ben egy szintén elég jó cikk, amiben a családon belüli erőszak propagálása mellett a bújtatott mormon tendenciákról is lerántják a leplet:) http://hvg.hu/panorama/20090117_tinivampirok_meyer.aspx
szerencsére vannak már olyan könyvek vannak magyarul is, amik segítenek felismerni az egyenlőtlen kapcsolatok korai, vészjósló jeleit.Ilyen például a Hétköznapi hímsovinizmus című remek kiadvány, amit itt el is lehet olvasni, és mindeninek nagyon tudok ajánlani: http://www.stop-ferfieroszak.hu/files/hh_hu.pdf
KedvelésKedvelés
milyen meseelemzés? én nem kaptam! küldjétek el lécci!
kamimami1@yahoo.de
KedvelésKedvelés
Szerintem is inkább Spike :)
Bár Angel témában annyiban áll a párhuzam, hogy a “Jajistenem, életem szerelme lehetnél, csak ne jönne mindig valami közbe / ne értenénk mindig félre egymást / ne épp az ellentétes végén járnánk a skálának” jellegű történet (is) eléggé a tizenhétévesek szerelmi életére jellemző. (Hmm, azt hiszem, ezzel az érveléssel épp támadtam Angelt párkapcsolati témában… ;) )
KedvelésKedvelés
az alap téma szomorú. én kb arra vezetek manapság mindent vissza, hogy az egyén szerepe túlzottul felértékelődött a közösséghez képest, ezáltal az esetleges segítség is sokkal inkább ki van zárva.
más részről meg ugye érzelmi befolyásoltság alatt a gondolkodás nem szokott azt emberek erőssége lenni.
a twilight elemzésedről meg eszembe jutott az a móka, amit szerintem az utóbbi 1-2 évben mindenki megkaphatott és melyben a 70-80-as évek meséit elemezték párkapcsolati szempontból, minek hatása a jelen korosztályokon is észlelhető.
KedvelésKedvelés
Spike hipermegacool és szexi, de ismerjük be, hogy Angel párkapcsolati témában támadhatatlanabb.
KedvelésKedvelés
Angel?? Talán inkább Spike! :)
KedvelésKedvelés